"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017-10-31

Őszi Garda-tó 6. Lazise

Verona után betértünk egy-két órára Lazise városába is. Délről megközelítve a Scaligerik egy újabb impozáns vára, annak hosszú várfala már messziről invitál a városba bennünket.





Velencei szárnyas oroszlán

Számunkra a város még egy különlegességet rejt, városunk, Rosenheim terstvérvárosa.

Rosenheim és Lazise címerei

Szeretem ezeket a (mellék)utcai pillanatokat. Amilyen ráérősen várakozok a bicikli - lekötés nélkül - a virágos ládákhoz támasztva, olyan nyugalom és szabadságérzés vesz engem is körül. Elillan minden zaj, stressz és bántó - igen - ez a dolce vita bekúszik, rád talál és átölel, csak engedd el magad...

Gránátalma
Ellenben a városházára nyíló kikötő, egyik oldaláról a Piazza A. Paternio a másik oldalról a Via Fontana kiülős éttermei, kávézói, fagyizói szinte mindig egyfajta nyüzsgésről gondoskodnak. Itt indul be az élet és ez is a dolce vita része, e kettősség adja a teljes egészet, azt a varázst, amit szeretünk, ami mindig is visszahoz bennünket!
A kikötő és a Via Fontana egy része
Városháza





Az étteremben mindenki bennünket figyelt, mikor a pincér felszolgálta a páromnak a calzone-t. :-) Magasan felfújt formája lelógott a tányérról. A mellettünk lévő asztalnál meg is kérdezték, hogy lefotózhatják e. Jót mulattunk ezen!
Calzone

Folyt. köv.

2017-10-30

Őszi Garda-tó 5. Riva del Garda

A szerpentínes utat magunk mögött hagyva megcéloztunk Riva del Garda városát. Az első élményem a tónál ehhez a városhoz fűz bő öt évvel ezelőttről. Az első benyomás hangulata, szépsége mélyen beégett és vártam az újbóli találkozást.
Irány Riva del Garda!
Akkor kora hajnalban érkeztünk, ragyogó napsütés köszöntött. Ezennel késő délutáni, őszi hangulat fogadott.
Korszerűsítettek azóta, az út mentén a belváros előtt egy több emeletes parkolóházat építettek, ahol biztos találunk helyet a főszezonban is.

A parkolóból kijőve finom virágillat csapta meg az orrom a várost védő várfal tövében. Első találkozás a Burkwood-illatcserjével. Sikerült utólag is kinyomoznom, hogy mire leltem, hurrá!

A települést védő várfal maradványok a 13. és egy későbbi 15. századra mutatnak vissza.



Burkwood-illatcserje
Piazza Catena

Torre Apponale tornya
Kikötő
A Piazza 3 Novembre kavicsos talapzata a Torre Apponale lábánál épp egy oldtimer találkozónak adott helyet. Amint anno a tér volt a város központi élete, mostanra sem sok változott belőle. Az árkádok alatt történt a pénzváltás, a különböző áruk értékesítése. Ma is sok rendezvény kerül itt lebonyolításra.




Az enyhén ferde 35 m-es Torre Apponale óratorony az 1220-as évből való.


Városháza




Megéheztünk és a kikötőben élvezve az utolsó napsugarakat tettünk egy pihenőt. Ősszel, mikor alacsonyabban jár a nap a tó északi és nyugati oldalán rövidebb a napos órák száma.


Hajó érkezik





A város jelképe mi más is lehetne, mint egy Scaligeri vár a Rocca di Riva. A 12. században épült, mai arcát a 16-17. században kapta. Nem mutat olyan impozáns képet, mint pl. Sirmione vagy Malcesine vára a fecskefarkos párkányzattal. Viszont hasonlóan, mint Sirmione-ban, ez az épület is vízzel körülölelt.






Az első írásos lejegyzések egy várost védő várról 1124-ből valók. A mai vár okiratai 1393-ra datáltak. Később a Scaligerik bővítettek, majd a velenceiek is változtattak rajta. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején laktanyának használták.

A vár körüli teret, parkot is megszépítették azóta, egy modern szökőkút és még több pad, még több virág teszi kényelmesebbé, szebbé a helyet.




A változatlan magnólia fasor










Folyt. köv.
MerkenMerken