Ismét a rómaiak nyomán - Grabenstätt

Január utolsó vasárnapján a madarak hangos nyitnikékje kifejezetten arra serkentett, irány a szabadba! 

A Chiemsee közeli Grabenstätt nagyközsége felé igyekeztünk, hogy onnan tovább egy gyalogtúrával rejtélyes helyre térjünk vissza. Utoljára bő 5 évvel ezelőtt jártunk ott, épp ideje volt visszatérni egy másik évszakban.

A nagyközség első írásos nyomai 959-ig nyúlnak vissza I. Nagy Ottó longobárd király uralmáig. Az írásos nyomokon túl az egykori várfal maradványai a római-kelta időkre datálható. A Chiemsee és környéke sűrűn lakott volt már ez idő alatt is. A tó északi településén, például Seebruckban is láthatunk erre a korra vonatkozó leleteket. De Rosenheim külterülete is erről tanúskodik. 

A mai városháza a 18. századi Rheinstein és Tattenbach grófság egy székhelye volt. E grófi család a középkortól egész a 20. századig fontos szerepet játszott Bajorország történelmében.

Az egykori kastély, ma városháza

A városháza mögött áll a római múzeum, ahol összegyűjtötték a település és annak környékének leleteit.

Bejárat a római múzeumba

Használati tárgyak, munkaeszközök, érmék, térképek, festett mozaik maradványok és egy nem mindennapi ásatás, egy római katonai diploma vagy inkább oklevél pontos dátummal. 25 évi szolgálat után egy római légiós kapta a kis bronz táblácskát 64. június 15-én. Eme okirattal számos kiváltságban részesült a hű katona, Cattaus. A kis réz tábla két részből állt, de sajnos a másik részét talán még a föld rejti magában. A különleges lelet másolatát és a többi érdekességet hétköznap délelőttönként nézhetik meg az érdeklődők.

Forrás

A központból indultunk kifelé, eredeti célunk irányába, de előtte egy pici tavacskánál megpihentünk, melyet hártyavékony jégréteg fedett a kellemes, tavaszias időben. Kedves helyi is jött elénk és üdvözölt bennünket.

Fehér Pötyi

Hogy hova is mentünk ez után, arról a következő bejegyzésben fogok írni. Azt ígérhetem, hogy egy különleges helyről lesz szó!

Marquartstein - Tiroler Achen, rövid séta

A Chiemsee-től délre fekvő Marquartstein községet a sokszínű folyó, a Tiroler Achen szeli ketté. Utóbbi sokszínűsége nem csak az ásványi anyagokban gazdag színváltozatokat jelenti, hanem sokszínű arcát is. Hol vadóc, hullámos-tarajos ifjú, hol szelíd, csendes lányka. Itteni kedvenc folyóm, pont a sokszínűsége miatt - gyűjtőnevén Großache - Tirolban a hegyekben ered. 79 km-t megtéve 5 különböző néven szalad és siet hozzánk Bajorországba, ahol Tiroler Achen néven igyekszik, majd torkollik a Chiemsee-be és gazdagítja azt.

Szívesen sétálunk a partján az év különböző évszakaiban.

Kedvemre való folyóparti dekoráció <3

Aznap az igen csípős hideg szélben egy megszállott horgász nem átallott a folyó közepén az árban ácsorogva a kapásra várva. 

Éjszakai munkások is dolgoztak a parton...

A hegyoldalban a fák közül kilátszó középkori várhoz és a St. Vitus kápolnához ezennel nem mentünk fel. Magántulajdonban van a 11. századi vár, mely egykor gróf Marquart számára épült. Innen a település neve is.

A település érdekessége még - amiről már korábban itt írtam - a komponista Richard Strauss is élt és alkotott itt. Felesége családjának nyári rezidenciája ma is látható. Strauss gyakori vendége volt a település központában álló díszes Hofwirt zu Post vendéglőnek. Egyik sikeres szimfóniai költeménye a Tűzínség (Feuersnot) itt született.

Hofwirt zu Post

Történelem belengte régi épületekből is találunk egyet-egyet a település régebbi részén, a folyóparton. Míg a grófság fenn a hegyoldalban, addig az alattvalók alul a folyóparton - annak erejét használva - éltek és dolgoztak. Később a módosabbjai szép homlokzati festésekkel (Lüftlmalerei) láttatták el épületeiket.

Egy nyeregkészítő, szíjgyártó háza 

Pék és cukrász

A folyó kettéválva, kiszélesedve adott helyet egykoron egy malomnak. Mára szabályozzák a mellékág sodrását és kavicskitermelést is végeznek.

A folyóparton az egykori malom (sárga), fenn a hegyoldalban a vár

Év eleji hagyomány-túra

Az évek során lassan ösztönösen hagyománnyá válik az új év kezdete, évszakok váltása egy látogatás a Kaiser-hegység lábaihoz. A közelben álló Zahmer Kaiser január elején szürke, arcunkba csapó hideg széllel fogadott bennünket.

Egy lelket sem láttunk az úton rajtunk kívül. Meglehetősen hideg volt, 700 m magasságban járhattunk. A nap alacsonyan járt, a hegy túloldalán andalgot, számunkra szokatlanul árnyék fogadott. 
Elhaladtunk a keresztelő-patak mellett, megemlegettük G-t, akiről a nevét kapta és úgy gondoltuk tervünk ellenére irányt változtatunk. Elébe mentünk a lassú és langyos napsugaraknak...

Mögöttünk a piramis formájú Geigelstein 1.808 m

A távolban felfedeztem a Geigelstein előtt egy kis hüttét és próbáltam kideríteni, hogy melyik lehet. Azt azonnal tudtam, hogy nem a Priener Hütte, ahol már jártunk. Nyomozásomban a közösségi oldal egy csoportjában is próbáltak a segítségemre lenni, de senki nem tudta megmondani melyik hüttéről lehet szó. Bogarásztam a neten a fotókat, hasonlítgattam az enyémmel a környékbeli hegyi házikókat és akadt egy sejtésem, talán a Burgeralm lehet. Azonnal írtam egy emailt a tulajdonosoknak és másnapra meg is jött a válasz, nem ők azok, hanem egy szomszédos hütte, de ott nincs vendégfogadás. Viszont a Burgeralm kedves invitálásának egyszer szívesen eleget teszünk és akkor közelebbről is megnézem én ezt a “rejtélyes” házikót.

Épp amikor elértünk egy kis kápolnához, akkor értünk ki a Zahmer Kaiser árnyékából is. Végre a melengető és szikrázó sugarak.

Még állt a jászol az oltár előtt, pedig vízkereszt elmúlt

Majd elénk tárult az Inn-völgye Kufstein városképével.

Kanyargó Inn, balra Kufstein vára

Szemben Kufstein várával, az Inn túloldalán jól látható volt a sziklán emelkedő Thierberg vára, ahol az utolsó tiroli remete él.

Szűrt fényben Thierberg vára

Eszünkbe jutott félúton a völgyben áll a Cafe Zacherl, gondoltuk meglátogatjuk, rég jártunk már náluk, de zárt ajtókat találtunk, egész hónapban szabadságon voltak. Így mi is hazaindultunk.

Az iménti kápolna