"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-10-29

Arnsberg vára

A bajor középpont után folytattuk utunkat az Altmühltal völgyének nemzeti parkján át. Több tucat lehetőséggel bír a közel 3.000 km2 területű park az azonos nevű Altmühl folyó mentén. Többek között egy 250 km hosszú kerékpárút a folyó mentén míg jó öreg Dunánkba nem torkollik. Egyszer megjárjuk ezt az utat! A nemzeti park több pontja is kapott díjat a Németországi Nemzetközi Geotópok listáján, mely 2006 óta 77 érdemi helyet gyűjt egybe.


Altmühltal völgy, folyója és Arnsberg falucskája
Altmühltal Nemzeti Park - Térkép
A dolomit tömbökre épített egykori várnak romjai 120 m magasból néznek le az azonos nevű párszáz lakosú falucskára. A bástya egy bizonyos szögből mintha egész lenne, a 12. században épült. Mára már csak egy része maradt meg. A még ma is látható elővár már később az 1570-es években épült és ma hotelként hasznosítják.







Várudvar











Innen egyenes út vitt bennünket Ingolstadtba!

2018-10-25

Bajorország közepe

A rómaiak nyomában

A német Rajna és Duna folyók közötti szakaszon húzódott egykor a Római Birodalom határvonala, a limes, a Felső-Germán és a Raetia provinciák között. 2005 óta az Unesco világörökségei közé tartozik. Az 550 km-es távolság kerékpárral is megtehető a limes mentén.
Így duplán érdekes, hogy bajor földön ott, ahol a limes is halad található Bajorország geográfiai központja, az ország közepe. Ez egész pontosan Kipfenberg településtől mintegy 500 m-re.


Ragyogó őszi nap köszöntött bennünket az odafelé vezető úton, mikor egy pihenőre megállt kis csapatunk.





Kipfenberg nem egész 6.000 lakosaival alig találkoztunk, amikor a főtérre érkeztünk. A település fekvésének köszönhetően, hegyek közt az Altmühltal katlanját fedő árnyékban ébredezett a kisváros.





Jellegzetes fagerendás Fachwerkhaus
Rengeteg lelet, ásatási nyom maradt fenn a római időkből, majd a későbbi őslakosok baiuvari (“bajuvárok”) idejéből is. 1266-ból származik az első írásos feljegyzésük, természetesen tartozott hozzá egy vár is, de annak csak kevés maradványa található a Michaelsberg hegyén. Egy későbbi építésű vár viszont még ma is ott magasodik 430 m-en a település felett.

Kipfenberg vára
Elindultunk gyalog a hegynek fel. A St. Georg templom körül erős tömjén illat terjengett. Követtük az erdőn át a limes útját. Egy másik úton autóval is megközelíthető a vár.

St. Georg templom


Szerpentínszerűen szlalomozott fel az erdei gyalogút a vörös-narancs színű fák között.


Római és "bajuvár" múzeum




A vár előtt található egy római és “bajuvár” múzeum a régi idők emlékére. A bejárat inkább hasonlított egy sörözőféléhez, épp akkor nyitott.
Sajnos magántulajdonban van az egykori vár, nem látogatható. 
Innen nem túl messze mérték ki Bajorország geográfiai központját, melyet 2016 őszén - épp 2 éve - adtak át ünnepélyes keretek között.


Mert várat szerettünk volna látogatni tovább is indultunk egy közeli kis szomszéd településre. De erről majd a következő bejegyzésben!

2018-10-19

Az üres fogadó

Nem lehet panaszunk az idei arany októberre sem. Szebbnél szebb napokkal ajándékoz meg bennünket. Ekkor már hosszabban lehet élvezni a napsütést délidőben is, már nem perzsel, sokkal inkább kellemesen melegít. A vegyes erdőkben bükkfa levelekből és termésekből ropogós vörös szőnyeget terít lábaink elé. A szélcsendben a levelek is  ráérősen vitorláznak lefelé, van idejük lassan beteríteni a hegyoldalakat, bronzruhát ölteni a fehér előtt. A fák színes szépségversenyre jelöltek, mindenki nyertes.







Rottau település Adersberg parkolójából (550 m) indultunk, mint oly sokszor. A Rottauer Bach köves patakja kísért, mikor egy ház mellett keskeny gyalogút vitt be az erdő sűrűjébe. Leírhatatlan illatok csapták meg az orromat, az ősz talán a leggazdagabb erdei illatokban. Tágult a tüdőm, endorfinok sokasodtak, megfogni, megillatozni… annyi kincset találtam, melyből készülhet valami maradandó.


Rottauer Bach











Hamarosan elértük a kereszteződést, mely a Weissenalm (1.010 m) fogadóhoz vezet. Kedves invitáló tábla mutat utat.





Az erdő összetétele itt változik, sűrűsödnek a tűlevelűek, az óriás páfrányok. Az idei kevés csapadéknak köszönhetően a gombák nem tömegesen jelentek meg, azért találtunk szép példányokat.













A Weissenalm már messziről látszott, de mozgás nem tűnt fel. Zárva találtuk. Nagy kár, nem is értettük ebben a szép időben miért nem használják ki a fogadó adottságait és az időjárás kedvezőségét. A napos oldalon, szemközt a Kampenwand (1.669 m) cakkos csúcsaival mennyei hely, ezen a ragyogó napon különösen az volt.
Rajtunk kívül egy házaspár, nagyszülők gyerekkel, kutyával, majd egy kétkeréken érkező házaspár is sajnálva vette tudomásul, hogy itt már nem fogadnak az idén.




Pedig vicces csapat lehet itt a nyáron. A fogadó előtti udvar mókás jellemre vall. Több asztal és pad mellett hosszú söntés várja a megpihenőt közvetlen kilátással a napsütötte hegyekre. A padra egy kerékpár ülése és kormánya is felkerült. A könnyű ruhatár (kétértelmű) helye is feliratos, a kerékpároknak külön karám készült. Ezen apróságok engednek arra utalni, hogy itt jó hangulat szokott lenni. Visszatérünk jövő nyáron és leteszteljük!






Kampenwand 1.669 m