"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017-11-02

Őszi Garda-tó 7. Hegyi túra a Monte Baldo oldalán

Következő túránkat Malcesine felett magasodó hegyoldalba terveztük, olyan utakon, ahol kevésbé a turisták járnak, sokkal inkább az ott élők, a hozzánk hasonló érdeklődők vagy az egykoron élők. Meredek, kövekkel kirakott út kacskaringózik fel, néhol keresztezve a Monte Baldo felvonó útvonalát, mára tanösvény.




Olajfa ültetvények között

A kövekkel kirakott út ismét visszaröpített a múltba, láttam a megrakott öszvért és a házaspárt, amint húzzák azt felfelé… A Mária kép előtt megállnak, keresztet vetnek és indulnak tovább... 




Az olajfák felett kivillanó malcesine-i vár tornya




A kertek tele voltak finomsággal. Az olajbogyókat néhol már leszüretelték, még érőben voltak a fügék, kivik, gránátalmák, szőlők, kakik (datolyaszilva). A levegő megtelt a virágzó borostyánok nehéz llatával. Hatalmuknál fogva szinte mindent beleptek. Fákat, házfalakat, oszlopokat, kerítéseket, köveket.

Olajbogyó


Gránátalma
Füge
Kivi
Datolyaszilva (kaki)




Borostyán




Golgotavirág
Golgotavirág termése
Alkörmös
Találkoztam a Riva-ban megismert finom illatos bokor egy újabb változatával. Illata ugyanaz, csak a levelei cakkosak voltak.

Burkwood-illatcserje

Murvafürt (bougainvillea)

Leander




Néha a fák között surrogva libegett el felettünk a felvonó forgó kabinja a Monte Baldo tetejére 1.760 m-re.














A macskaköves öszvérutak kiépítése, használata a hegyekben.



Az itt élő erdei növényekről, magyaltölgy, olajbogyó és annak tradicionális szedési praktikái, a teraszos földművelés a köves hegyoldalban mindezekről megtudhatunk útközben egyet és mást.


Magyaltölgy
Olajbogyó
Olajbogyó aratása kézzel

Teraszos földművelés
Malcesine városa, vára
Az erdők alján megjelentek az első gombák.





Közönséges ördögcérna 
Szúrós csodabogyó
Színesedő vadszőlő
Röpke pihenő után egy másik úton lesétáltunk a városba.


Mozzarellas, sonkás piadina rukkolával
Aperol színű gingerino és egy gyümülcsös fehér olasz bor


Már eltűnt a nap a hegyek mögött mikor visszaértünk szállásunkra, és az egyik kikötőben két vadlibára lettem figyelmes. Még nem láttam a Garda-tónál ezeket a vonuló madarakat. Pihentek, ettek valószínűleg ott is éjszakázhattak, sötétedés után is ott rasztáltak. A másnap kora reggeli joggingnál már nyomuk veszett.




A net-en találtam ezt az elgondolkodtató összesítőt a kanadai vadlibákról.


Tény: A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti õt többé a levegõ emelõ hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erõfeszítése által.
Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezetõ liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsõket erõfeszítéseikben bíztassák.
Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan õk teszik. 


Folyt. köv.