"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-03-20

6 éves


Ma 6 éve küldtem útjára az első blogbejegyzésemet, olyan mintha a közelmúltban lett volna. Pedig mennyi élmény közel és távol…
Rohan az idő, ezért ma megállítom picit és visszapörgetek a korábbi bejegyzéseim között.
Nem emelek ki egyet sem, kívánom, hogy hasonlóképpen teljen a következő 6 esztendő is és köszönöm minden követőmnek, hogy velem tart! ❤️



2018-03-12

Lilán robbant be a tavasz

Igazán jól működik a biológiai túra-órám - igen, van ilyen is - mert ezen a reggelen ide invitált a késztetés, menjünk a Seiseralm-hoz! 
Este a fotókat válogatva a tavalyi bejegyzéseimet fellapozva, egy évvel ezelőtt is ezt az utat jártuk. Annyi különbséggel, hogy tavaly már zöldebbek voltak a legelők, jóval többféle virág pompázott. Persze ez nem csoda, hisz két hete még - 19 fokkal küszködtünk és mára hirtelen, átmenet nélkül berobbant a tavasz. De még hogy! Lilán! A májvirágok, az általam igen kedvelt és sokat fotózott, tüneményes kis lila szirmú tavaszt hozók terítették az erdők alját.


Az első méhek is megjelentek





Az első bátor szellőrózsák
Már illatozott a medvehagyma

Először az esőkabát került le, majd a thermo puli. A hegyek felől a főn meleg levegőt küldött felénk, élvezet volt a napsütés még nem túl erős sugarai mellett. Az avar alól a májvirágok mellett a tavaszi tőzikék és a krókuszok is feltörtek, a levegő megtelt zöld illattal, mely a patakok friss vízének illatával terítettek energiát. Zsongott a hegyoldal a Chiemgau Alpokban!





A pockok vájta üregekből, repedésekből tört elő az olvadt hólé. Ezeket az érzéseket kerestem, ez hozott ide idén is.








Elértük a víztornyot, majd az elágazást a Wolfsschlucht (Farkas-szurdok) felé kerülőt ezennel kihagytuk és házak, gazdaságok között haladtunk az úton. Nyitott udvaraik betekintést engedtek lakóik életébe. Macskák, baromfi szabadon szaladgál a túrázók között.
Víztorony 






Ha jobban szemügyre veszitek a ház tövében lévő körtefa lassan eléri a tetőtér balkonját és az alsó balkont szépen köréje építették. Mi ez, ha nem a természettel való együttélés egy módja? Idős apóka ült a balkonon és élvezte a napsugarak melegét. Csodás és nem mindennapi lehet mikor a fa virágba borul vagy mikor érett gyümölcseit egy karnyújtással szedhetjük le.





A mára csendes térség a 16-17. században vasérc bányától és fizikai munkásoktól volt hangos. A 19. századra pedig a sószállító vezetékek haladtak erre, melyek nyomát még ma is látni.

Az egykori sóvezeték maradványai
Innen egy meredek lépcső vezetett fel egy felsőbb útra a Seiseralm felé. Az emelkedő nevét a sószállító vezetétekről kapta, Salinenstieg.





Az árnyasabb lejtőkön még hó
Hamarosan elértük célunkat, a piros tetejű Seiseralm-ot háttérben a cakkos hátú Kampenwand védte.
Seiseralm 868 m
Kampenwand
Gedererwand 1.399 m

Kampenwand 1.669 m


A fogadó bejárata mellett árnyékban jóval 800 m felett 20 fokot mutatott a hőmérő. Megfordulva kies kép tárult elénk a Chiemsee-ről és szigeteiről. Betértünk egy finomságra.


Chiemsee
Almas rétes vanília fagylalttal
Visszafelé ugyanazon az úton mentünk és furcsa időjárásnak köszönhetően, a meleg és a hideg levegő találkozásának egy érdekes természeti szépséget kaptunk aznap búcsúzóul.


A varjak is csak csodálkoztak az égi szárnyaknak




Akár zordnak is kinézhet, számomra sokkal inkább különleges volt. Hol a meleg levegő, hol a hideg levegő simított végig arcunkon, épp a keveredés határán jártunk. Szél alig volt észlelhető. A madarak hol síri csendben maradtak, hol rázendítettek. A felhők rajzolata egyedi volt és másodperceken belül változtak a formák, minták. Ilyen különlegeset sem éltem még át!