Egy olyan kirándulást terveztem ahová szintén visszatérő túrázók vagyunk, de már régebben jártunk ott. Május végéig tart nyitva a Breitenberg Hütte (vagy Haus) 1.050 m-en, egy sokat látogatott fogadónk, és a jövő hónapban már nem lesz rá időnk, hogy eljussunk oda.
A fogadó bérlőinek június elsejével zárnia kell, ez a tulajdonos egyesület döntése. Minden bizonnyal renoválás, felújítás áll a dolgok mögött és nem lehet tudni, mikor fogad újra túrázókat. Kihasználva az időt, főleg a nyáriasan meleg jó időt, elindultunk a St. Margarethen templom parkolójától (630 m), ahogy már több alkalommal is.
 |
| St. Margarethen |
Eleinte házak között vitt az út rengeteg gyümölcsfával kísérve. Épp virágba borultak a több éves körték, almák pompás díszei a hegyoldalnak!
A hirtelen jött 28-30 fok melegben lassan ment a meredek út felfelé. A nyíló virágok és a kies táj szerencsére elterelték a figyelmem. Ezen az úton magaslik a kedvenc köveim egyike is.
 |
| <3 |
Ha lassan is, de elértük a tavaszi enciánok magasságát, akkor ébredeztek.
A májusban nyíló zergeboglár is kibontotta szirmát. Ezúttal is találtam egy számomra ismeretlen érdekességet. Fel sem tűnt volna, ha nem épp most virágzik. Apró pár mm-es levelei a kövekre nyújtózva nem mondanak semmit, borsónyi bóbitás gömbvirága azonban feltűnt. Sokáig kerestem a neten, voltak segítőim is, míg végre egy svájci növényhatározóban megleltem a szívlevelű gubóvirágot.
 |
| St. Margarethen |
 |
| 1.050 m |
Igen jól esett a hideg rádler/sör, a házi sütésű diós fonott kalács és a sajttorta.
A legszebb dolog mégis visszafelé ért, amikor egy idős bajor pár indult hegynek fel, botjaikkal, kissé hajlott háttal. Barátságosan üdvözöltek és lassan tovább ballagtak...
Nem tudom meddig, hova mentek, de a jelenetben annyi szépség, kűzdés, türelem, összetartás és szeretet volt, meg kellett örökítenem. Az járt a fejemben, így érdemes, csak így. Mindez a Föld napján és nem csak ezen az egy napon.
 |
| Ráncok, barázdák - az idő nyomai, de él! |
