"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-01-14

Wendelstein 1.838 m

A Bajor Alpok keleti részén található 1.838 m magas mészköves hegy, mely a Mangfall-hegység része. Az Inn, a Leitzach és a Jenbach folyók völgyei ölelik körül.
Havas Wendelstein tavasszal a Simssee, észak-kelet felől

A felső-bajorok (Oberbayern) “Mária gyermekével” hegynek hívják maguk közt a hegyvonulatot. Valóban, ha észak-kelet felől - pl. Rosenheim vagy Bad Feilnbach felől - figyeljük meg a hegyláncot, egy fekvő női alakot, karján gyermekével láthatunk benne.


Több gyalogos út, de felvonó és fogaskerekű is visz fel a csúcsok közelébe, amiben észak-kelet felől Brannenburg, észak- nyugatról Fischbachau és délről a különösen idilli Bayrischzell községek osztoznak.






1910 elején kezdődött meg többnyire horvát és boszniai vendégmunkások segítségével az első fogaskerekű építése. A szinte kétkezi projekt vezetője, kivitelezője Otto von Steinbeis vállalkozó volt. Bő 2 évig tartottak - gyakran télen is kegyetlen időjárási viszonyok mellett is - a munkálatok, míg 1912. májusában ünnepélyes keretek között átadták az első bajor hegyi fogaskerekűt. Innentől új perspektívák nyíltak meg a bajor hegyi turizmus területén.
Az elektromos fogaskerekű - csak Brannenburgból, attól függően melyik állomástól (köztes állomások Aipl és Mitteralm) - 22,- és 34,- Euróért oda-vissza jeggyel járható az egyéb kombi és kedvezményes jegyek mellett. (2017)
508 m-ről indul, Brannenburgból a 30 perces utazás az 1.724 m-re több alagúton keresztül. A csúcsra onnan gyalog lehet felmenni. Télen különösen csodás a hófehér kacskaringós hegyoldal a vonatból!


Az egykori fogaskerekű emlékére, Brannenburg



A mai fogaskerekű
Külön tároló a sílécek, botok, snowboardok részére a vagonokban




Hótaposós túrázók a meredeken
Egy szemközti napsütötte szirten

A Müncheni Ludwig-Maximiliam egyetem obszervatóriuma és a piros-fehér csíkos Bayerischer Rundfunk (BR) televízió és rádió adóvevője messziről is jól felismerhető. 
A csillagvizsgáló júniustól szeptemberig péntekenként előzetes bejelentkezéssel csoportosan látogatható.
Délről, Bayrischzell felől

Az első időjárási megfigyelések a még ma is fennálló kápolnától történtek. Később, 1962-ben épített időjárás-mérő állomással együtt 130 évig (!) napi rendszerességgel vizsgálták a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, légnyomását, a szél erejét és irányát, a felhők mozgását. 
Ezt a vizsgálatot 2012 őszén anyagi okokból befejezték. Mikor legutoljára fent jártunk eme döntés előtt volt, sokan küzdöttek azért, hogy ez a vizsgálat/szolgálat továbbra is fennmaradhasson. Sajnos sikertelenül.


A 19. században megnőtt az érdeklődés a hegyi túrák iránt. Sok müncheni töltötte szabadidejét a Wendelstein lankáin, csúcsain. Automatikusan adódott az első szállást adó épület megépítése, majd a hétköznapokat is átszövő keresztény vallás-gyakorlás utáni igény, az első kápolna felállítása a Wendelstein szikláin. Egy müncheni professzor, Max Kleiber  jórészt gyűjtött adományokból építtette az újgótikus templomot (templom és kápolna is egyben), melynek toronykeresztjét ő maga vitt fel. A templom belső falán láthatóak a legnagyobb adományozók nevei, országainak címere az egyik ablaküvegben örökítődtek meg. 
1890-ben szentelték fel és azóta is Németország legmagasabban álló templomának címét viseli. Májustól októberig vasárnaponként misét tartanak (télen lezárva), és esküvőiket is sokan itt ünneplik, az ország legmagasabb pontján talán még emlékezetesebb az "igen".

Wendelsteinkirche, a Wendelstein temploma Németország legmagasabban álló temploma
Télen zárva

Létezett egy csillagvizsgáló-őrtorony is az 50-es - 60-as években, mára azt lebontották.





A felvonóval - csak Bayrischzellből - 14,50 és 22,50 Euróért (2017) közelíthető meg a csúcs. 792 m-ről indul és 7 perc alatt juttat fel bennünket az 1.724 m-re a zárt kabinos libegő. 
A fogaskerekű és a felvonó kombinálására is van lehetőség. A két állomás között közvetlen buszjáratok szállítják az utasokat. 9,- Euró (2017) 

A hegy sípályái egyenetlenségükről híresek, ezért csak gyakorlott síelőknek ajánlják.


A felhők felett kikandikálva, A Zahmer Kaiser, dél-kelet felől

A hegyen több látnivaló is szolgál. A Gacher Blick kilátótól megfelelő időjárási viszonyok mellett a közel és távoli hegycsúcsok között válogathatunk. Mintegy 200 hegyvonulat és csúcs fedezhető fel. Táblákon fotókról tudjuk beazonosítani a közeli és távoli magaslatokat. A Chiemgau Alpokon túl a Wilder Kaiser-en át a Großglockner-ig, a Karwendel-en át Németország legmagasabb pontjáig a Zugspitze-ig és a bajor tengerig, a Chiemsee-ig mindent láthatunk egy szikrázó, napos időben.















1864-ben fedezte fel egy helyi lakos a hegyen, a hegyben azt a geológiai szenzációt, amit ma meg is lehet tekinteni. Egy barlangot, mely egy kompett barlangrendszer része. Érdekessége, hogy keletkezése jóval az Alpok kialakulása előtt történt. 
82 cikk-cakkos lépcsőn át jutunk el a varázslatos mélybe, ahol még a legmelegebb nyári időszakban is hó van. Modern információs gépek segítségével némi geológiai és biológiai adatok (német, angol) segítenek a tájékozódásban. 
A különböző kijelölt túraútvonalakon, lépcsők tucatjain (Gipfelweg) további állomásokon mélyedhetünk el a hegy történetében. A mai nyomok elárulják, hogy az ember előtt ezen a területen is szubtrópusi óceán terült el, majd a földmozgások következtében az óceán aljzata felgyűrődött és 1.800 m magasra tolta fel a tengerfenéken lerakódott üledéket, tengeri sün, tintahal, kagylók és egyéb tengeri fosszíliák maradványaira lelhetünk. (Télen ez sem látogatható, érdemes nyári időszakban bejárni.) 
A 360 o-os panorámalátványért sokan keresik fel a helyet. Idegenvezető nélkül is a rengeteg info-tábla részletesen tájékoztat a hegy keletkezéséről, őstanról, egyéb geológiai jelenségekről. 

Természetesen ennyi látnivaló után a megéhező, megszomjazó turista megpihenhet a körpanorámás Wendelstein étteremben, annak teraszán, 1.724 m-en. A több férőhelyes étterem mellett a hatalmas terasz az ami télen sem marad üres. Egész évben, minden nap nyitva!


Az étterem alagsorában egy képes/szöveges kiállítás ad szintén sok-sok információt a hegy életéről, a fogaskerekű megépítéséről.



Wendelstein (Wendel-csavaralakú, Stein-kő). 
A név eredetéhez társul egy legenda. Egykoron a hegyen élő emberek segítettek az eltévedt idegeneknek a lejutásban, őrizték a hegy kincseit, aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Egy nap azonban a völgyben lakó mohó emberek magukénak szerették volna az összes kincset és abban a pillanatban egy fülsüketítő dörrenéssel a kezükben lévő kincs vaskővé változott, csavarodott. 

A hegy egy egész napos kirándulást kitölt és ha a picit a környéken is körülnéznénk, akkor egy hosszú hétvége, de egy-két hét kirándulás célpontja is lehet mindazoknak, akik a hegyeket, tavakat, vízeséseket, a bajor falvakat kedvelik.
A naplementében vörösen izzó Wendelstein


2018-01-10

Az idős ember és a gólya

A Száva menti horvát Lonjsko polje nemzeti parkban, magyarul Lónyamezőn játszódik a történet, amit az élet írt már 24 éve újra és újra. A park pici falucskája Čigoć a film központja, ahol Stjepan, Malena és Klepetan története évről évre folytatódik - még remélem elég soká. Egy a természet ajándéka, ember és állat közti hű és határtalan bizalom története.



Azonnal az amerikai Joe Hutto története ugrott be a szarvasokkal.

A bő 50 perces film meglehetősen friss (2017) és még nincs fenn a Youtube csatornán, címe Az idős ember és a gólya (Der alte Mann und der Storch).




Az ártéri területet 2005-ben javasolták az Unesco világörökségei közé. A tiszta, ipartól mentes park településeit, sok fiatal elhagyta már, emberileg lassan kihalóban van a környék, szinte csak idősek ápolják az ottani hagyományokat.

Čigoć európai hírű a több gólyafészkével. 1994-ben elsőként kapta az EuroNatur címet, mint “európai gólya falu”.

Rá 2 évre Magyarországon Nagybajom büszkélkedhetett e díjjal.





A 250 éves két szintes fa házaik egyetlen szeg nélkül épültek, aminek praktikus oka egy volt, a rendszeres árvíz elöli menekülés. Bármikor lebonthatták, majd újra építhették faházaikat. Mára ez megszűnt, viszont minden házon van legalább két gólyafészek, olykor négy is. Az ott élők szeretik, tavasszal várják vissza ideiglenes lakóikat és mindent megtesznek azért, hogy ők is jól éljenek az egyébként zsákmányban bőséges területen.

A történet 24 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is Stjepan Vokic rátalált a szárnyon lőtt Malenára. Magához vette, ápolta, etette. Attól a naptól fogva a gólya Stjepan-ra van szorítva, nem tud repülni, magát ellátni. A napi törődés, az évek során kialakult bizalom annyira kiszélesedett, hogy Malena későbbi párja Klepetan is a “család” része lett és már 14 éve hűségesen visszajár párjához Malenához. Vannak olyan száraz évek, amikor Klepetan is előnyét élvezi Stjepan gondoskodásának, aki naponta több kiló frissen fogott hallal kedveskedik a párnak, majd később a bővülő családnak. A bizalom annyira erős, hogy a gólyafiókákat  Stjepan megfoghatja, őket is eteti, ha a szülők nem győzik azt, ami vadon elképzelhetetlen lenne. Minden évben közös erővel sikerül több fiókát felnevelniük, akik aztán útra kelnek Afrika felé apjukkal, hogy következő évben visszatérve saját családot alapíthassanak.

Elragadó a gondoskodás, a bizalom ember és madár között! A megözvegyült ember minden napját Malena teszi ki. Néha magával viszi - ha már párja elköltözött délre - horgászni, de egy-egy autókázással is biztosítja a gólyának, hogy más vidéket is láthasson, más élőlényeket is megismerhessen a letekert ablakon keresztül. Gólyafészkét úgy építette a háza tetejére, hogy gyalog fel tudjon rá menni a lakója, árnyékot, vizet, néha fészekpótló gallyakat is kap Malena. Semmiben sem szenved hiányt Stjepan gondoskodása mellett. Télen a házban vészelik át a hideg napokat és olykor gólyákról szóló filmeket, videókat néznek.

Egy-egy mondat Stjepantól:

Malenának én vagyok a szárnya”

“Nem csak háborúzni kell, hanem a természetnek visszaadni valamit… én gólyákat adok vissza”

A szívhez szóló történeten túl a film elvitt egy számomra ismeretlen helyre, Lónyamezőre, annak értékeihez. Ideje személyesen is megismerkedni vele!

2018-01-07

Klobenstein legendája

A keresőbe írva a szót találunk Dél-Tirolban és Bajorországban is helyeket e név után. Én most egy olyan Klobenstein helyre viszlek el benneteket, amit a kereső csak egy vargakanyarral talál meg. Ez a hely - mint általában minden Klobenstein hely - akár egy varázserővel bíró, de legalábbis egy különös hely, melyet egy legenda is beleng.


Számomra azért is fontos és emlékezetes, mert itt született meg Kavics gondolatban. A varázs, az érdeklődés a szebbnél szebb természet csiszolta kövek, kavicsok után.
Fizikális volta a bajor Traun folyó partján találtatott.
Visszajárók vagyunk Klobenstein-hez is, minden évszakban érdemes felkeresni e helyet.

Egész pontosan a bajor és tiroli határnál, a sokszínű Tiroler Ache folyó mentén járunk, melyet Entenlochklamm-nak is neveznek. Kajakosok és raftingosok körében közismert. A folyó bajor része természetvédelmi terület.



Autóval Bajorországból megközelítve Ettenhausen után, az osztrákok felől pedig Kössen után érjük el az erdő közepén. Figyeljünk az úton, hamar elsuhanhatunk mellette, csak egy kis lejáró visz le bennünket a magasabban haladó útról a legendás helyre, majd onnan a folyópartra.

Természetesen a legizgalmasabb út gyalogosan vezet szép mezőkön, majd erdőkön, köveken, sziklákon, gyökereken keresztül.
(A fotó egy régi géppel készült)
Osztrák-bajor határ a római úton (szintén régi fotó)

Ettenhausen-nél a Geigelsteinbahn-tól (felvonó) - ahol egy parkolóban az autót lehet hagyni - Maria Klobenstein irányába, Ausztria felé (irány  Kössen/Klobenstein) az egykori római út mentén, amit később csempészútnak is neveztek. Még ma is él ez az elnevezés rá, hisz nem oly rég a II. világháború alatt cigarettát, rumot, kávét, sajtot és ki tudja még mit ezen az úton csempésztek egyik országból a másikba.

Jóval korábban a középkorban só és borszállítás, még korábban a bronzkor idején rezet és bronzot szállítottak erre.

A legelső és legszebb tavaszköszöntő virágokat, mint a májvirágot itt fedeztem fel magamnak.

Kiérve az erdőből feltűnik a Tiroler Ache kacskaringós sebes folyója fantasztikus geológia formákkal övezve. A meghasadt sziklaoldalak közt egy függőhíd vezet át a túlpartra.
Májvirágok


A függőhíd a meghasadt sziklák közt a Tirole Ache felett
Olvadáskor



Lapokra meghasadt sziklaoldal

A függőhíd tériszonyosoknak kevésbé ajánlott. Kileng, rúgózik még akkor is, ha csak egy személy megy rajta át, de ha többen vagy ha szél fúj, akkor méginkább.





Megáradt, hordalékos Tiroler Ache

A folyópart mentén padok várják a megpihenő és hátizsákot kicsomagoló, éhes turistákat. A patak pedig szebbnél szebb kavicsokat görget, lehet gyűjtögetni.



Szelídebb, tavaszi színek



Olvadáskor szélesebb, hordalékosabb





Maria Klobenstein érdekessége a legendájáról híres, hosszában kettéhasadt kő. Az egyik monda szerint egy asszony a szűk völgyön haladt át. Hirtelen robajlásra lett figyelmes és látta, amint egy hatalmas kődarab zúdul feléje. Ijedtében Szűz Máriát kérte segítségül, aki őt meghallva a kőtömeget kettéhasította és az mint egy fal, jobbról és balról az asszony életét megkímélte. (A szó eredete is ide vezethető vissza, Klobenstein - geklobener Stein - gespalten - széthasadt kő).
Egy írásos feljegyzés 1710-ből arról tanúskodik, hogy sok ember bajában, betegségében ide zarándokolt a meggyógyulás reményében. A mai napig is előfordul.
1664-ben egy kis erdei kápolnát - Lourdes kápolna - állítottak a Szűz Mária képével, köszönetül a megmentésükért/meggyógyulásukért, melyet 1707-ben a Chiemsee püspök, Sigmund Carl von Castel-Barco avatott fel. A kis kápolnában egy iható vizű forrás található, amely a mondák szerint gyógyhatású.
Később, 1707-ben még épült a hasadt kő mellé egy templom is - Loreto.

Mindkét templom a főút alatt, a hegyoldal erdejében áll.












A meghasdt kő, a templom és a kápolna triója



A templom mögötti kis patak olvadáskor hangos zúgással ömlik le a hegyoldalon, míg el nem éri a Tirole Ache medrét.



A római út erdei ösvényéről (régi fotó)


A templom belseje igen egyszerű, puritán. Az ablak rácsán keresztül láttunk be.




Ezzel szemben a kápolna ajtaja mindig nyitva. Mécsesek is mindig égnek, a kút vize is folyamatosan csobog.





A zarándok templomok mellett egy kedves kis hütte (Jausenstube) közvetlenül a hasadt kő tövében várja a betérőket.

A fogadóban még a korabeli (1691.) eredeti öntött vaskályha egy része is látható. Abban az időben a vadorzók, határ menti csempészek is itt szálltak meg.

Az 1996-ban leégett régi fogadót közös erővel újraépítették és 2000 óta ismét várja a zarándokolókat, turistákat.




Télen a fogadó zárva


Mára 310 éves

A meleg nyári napokon az árnyas teraszon hűthetjük le magunkat egy hideg sörrel vagy egy rádlerrel, télen pedig a kandallós gyertyafényes fogadóban melegedhetünk fel egy-egy egyszerűbb, de kiadós étel mellett, mint pl. gulyás, sajt, szalonna, vaddisznó, zerge vagy kacsa. Előzetes megrendeléssel a fogadósné elkészíti a specialitását: ropogós aranybarna kacsasült rozmaringos burgonyával, vörös káposztával barna mártással vagy kenyérrel és szőlővel.

Karácsony és húsvét között a fogadó zárva van, márcsak a lavinaveszélyek - amely 1952-ben madj porrá zúzta az épületet -, és a járhatatlan utak miatt is. Ezen időben nagyon csendes a környék, bár előfordulhat, hogy megrendelésre a fogadósné kinyit és akkor a véletlenül betévedő vendég is "Herzlich Wilkommen"!