"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-07-15

Sztereotípiák nélkül a müncheniek tava 2.


A Münchentől 25 km-re húzódó Starnberger See több mint 56 km2-es területű tó, Bajorország ötödik legnagyobb tava. Hossza majd 20 km, szélessége mintegy 5 km, mélysége közel 128 m.
Az első írásos feljegyzések 818-ból származnak, de akkor még igen furcsa neve volt, Uuirmseo, így emlegették. Majd Wirmsee- re keresztelték egy elvezetőfolyója után, névmásítás során kapta a Würmsee nevet, ahogy a folyója a mai napig is a Würm. Mai nevét, Starnberger See nem is olyan régen, 1962-ben hivatalosították egy vasútvonalról, mely Münchenbe közlekedett.

A tavat a déli oldaláról közelítettük, míg el nem értük nagy lápos, nádas természetvédelmi területek övezik. Látható, hogy korábban sokkal nagyobb területet foglalt el a tó.
Seeshaupt kis települése szintén egy hagymakupolás templommal, vitorlás kikötővel, árnyas sörözőkkel fogad. Több ház, villa épült közvetlen a tó partjára, - sokuk színesre festett homlokzattal (Lüftlmalerei), - így a gyalogút nem mindig a part mentén vezet.
St. Michael templom, Seeshaupt


Amikor megpillantottam a tavat Seeshaupt kikötője mentén Balaton-érzés vett körül. A távoli part lankás domboldalai a Balaton-felvidéket juttatták eszembe.





Olykor csak ennyit látni a tóból
Gondozott sövények, tujasorok kísérik a gyalogutat, óvják a stégeket, házakat a kíváncsi szemek elől.





Következő állomásunk Bernried parkja, kikötője, ahol vitorlásiskola is működik.
Ez a fotó akár a Chiemsee-nél is készülhetett volna
Marina étterem terasszal a tóra
A tó nyugati oldalán Tutzing városában belecsöppentünk az emberektől mozgalmasabb életbe. A közel 10.000 lakosú település régi falusias jellegét teljes mértékben megtartotta. Éttermek, fagyizó, pékség, melynek sajátos süteményválasztékának mi sem tudtunk ellenállni - na jó, nem is akartunk. Az üzlet előtti asztalok közül egy árnyasat kiválasztva hangulatos környezetben figyeltük a tömeget, felvettük a hely tempóját, melyhez egy szelíd erdei pinty énekelt a közvetlen közelben.






Valójában halat kellett volna ennünk az epres süti helyett, hisz a település történetére, hétköznapjára évszázadokra vissza a halászat, a halak gyakorolták a legnagyobb hatást. Valójában aki nem is ismeri a városka múltját egy séta után is fel kell tűnjön a hal központi szerepe.






A település címerében is egy hal látható, évszázadok óta a hal, a halászat játszotta a település életében a főszerepet. A központban az egyik legpompásabb ház, a Guggerhof falai is erről mesélnek.
Vannak ma élő családok, akik felmenői 450 éve a tó különböző településein éltek, fő foglalkozásuk mi más, mint a halászat volt. Egy ilyen családból való őslakos hívta életre azt a hagyományt, melyet mára öt évente rendeznek meg. A Fischerhochzeit egy lakosok által eljátszott esküvői darab, (mintegy 20 szereplővel) amely a napóleoni háborús időkbe repít vissza. A szerelmes halászfiúnak is be kell vonulnia, nincs ideje szerelmét megkérni, aki évekig gyászolja őt. A dráma aztán happy end-del végződik, mert a fiú visszatér a háborúból és sikerül szerelmüket megpecsételni. Ennyi a darab története röviden. Kizárólag helyi lakosok adhatják elő, - az ijfú pár pedig kizárólag ősi halászcsalád leszármazottai lehetnek, - arra előtte gondosan készülve. Helyiek a dramaturgok, kosztümösök és egyéb segítők. Természetesen korhű jelmezben csónakokkal a tavon is zajlik az esemény. Az esküvőt megelőző este (Polterabend) a Guggerhof-ban zajlik, másnap a templom és a városháza környéke játssza a főszerepet. Végül a fő attrakció a km hosszú esküvői menet a násznéppel, zenészekkel, népviseleti egyesületek, kosztümösök és egyéb segítők és a város lakosai biedermeier öltözetben.
Hasonlóan képzelem el, mint az Oktoberfest felvonulását. Bizonyára érdekes és különleges hagyomány, remélem egyszer lesz rá alkalmunk megnézni. A következő, a 13. Fischerhochzeit 2022-ben lesz.
A tavalyi vőlegény szerepében az az ifjú volt, akinek a dédnagyanyja játszotta az első mennyasszony szerepét 1929-ben. 
Nagyszerűnek találom ezt a fajta hagyományőrző és egyben közösség- és generáció-összetartó szellemet a bajor falvakban.
Hogyan is szól Tevje intelme a Hegedűs a háztetőn-ből... “És hogyan tartjuk az egyensúlyt? Mi a titka? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány.”



St. Joseph templom makettje
St. Joseph templom
Természetesen lesétáltunk a tópartra is, ahol az általam hiányolt promenád és tiszta szabadstrand ott volt. Mozgalmasabb volt aznap a kellemes napsütésben a Brahms promenád.





1873 nyarát itt töltötte Johannes Brahms, a német komponista. Jól érezte itt magát, tetszett neki az akkori atmoszféra, több dalra megihlette. Az 1900-as évek vége óta minden évben neves művészekkel rendeznek emlékére komolyzenei fesztiválokat.

Hasonlóképp, mint a Tegernsee-nél bronzszobrok díszítik a part mentét. Egy különleges nagy, elfelezett kő-tojás is helyet kapott, közvetlen a Häring fogadó mellett.


Megpihenésre invitált az étterem terasza rálátással a tóra, melyet két oroszlán vigyáz.


Két oroszlán + egy kutya
Valami különlegeset fedeztem fel az étlapjukon és egyértelmű volt, hogy ezt meg kell kóstolnom. Sóskaleves. Mióta az eszemet tudom imádom a sóskát és bizony Bajorföldön nem szerepel az étlapokon, sőt az üzletekben sem igen lehet frissen kapni. Olykor piacon, de főleg a Szülők kertjéből gondosan lefagyasztva jutok hozzá. Izgatottan vártam a hatást, a leves ízét! Tökmagolajjal, tejszínnel készítették, hozzá puha, ropogós baguette karikákat kaptam. A gyerekkori íz nem, de valami új, nagyon finom sikeredett belőle.



A strandon sétálva a horvát tengerpart jutott eszembe. A víz fölé hajló illatos tengerparti fenyők visszaidézték az ottani érzést.





A Häring fogadó egyébként a bajor, német és külföldi közismert prominensek egy találkozóhelye. A mosdóba menet, ami az alagsorban van a falakon megszámlálhatatlan mennyiségű fotót láttam. Képtelen voltam mindet megnézni, olyan 300-400 körülire saccolom. Főleg zenészeket, énekeseket és színészeket ismertem fel a gazda képtárából. Az étterem mellett egy nagy sörkert közvetlen a tóparton várja az erre járó látogatókat.

Tutzing magyar testvérvárosa Balatonkenese.

Különböző érzésekkel ajándékozott meg a tó egy része. Megidézett bennem helyeket, emlékeket. Számomra ettől más most már a Starnberger See. Kíváncsian várom mit nyújt még a tó többi része!


MerkenMerken

2018-07-11

Sztereotípiák nélkül a müncheniek tava 1.

Őszintén be kell valljam évekig mostohaként kezeltem a bajorok egyik legismertebb tavát, a Starnberger See-t. Nem kedveltem, mert összehasonlítva a Tegernsee és a Chiemsee-vel szemben nincs sok belátható partja, sétára hívó hosszú szép promenádja, ezért aztán nem is igen kerestük fel olyan gyakran, mint a két másikat. Éveken át megmaradt nekem mostohának. Itt volt az alkalom ezen változtatni, egy újabb esélyt adni és egy másik szemszögből - ítéletek nélkül - nyitottan újra felfedezni, a szépet keresni.
Tégy csodát, a tó meghálálta - legalább is a déli és nyugati oldala - és meg is ajándékozott vele!


Bad Tölz - híres a csodásan festett homlokzatú házairól is - települése felől érkeztünk és ha nem is tudtam volna, hogy hamarosan elérjük a tavat - ezúttal tavakat - akkor is egyértelmű lett volna a lápos, nádas területek láttán, - itt víz van. 
Penzberg településén áthaladva azonnal feltűntek a kis tavak, egy kemping, a nádas a növény és állatvilágával. Nyomós ok, hogy megálljunk és szétnézzünk. Milyen jól is tettük!

Penzberg címere





A főúttól nem messze tettük le az autónkat és gyalogosan folytattuk az utat tovább. Végtelen csend, száradó széna illata lengte be a környéket. A távolban az egyik tó strandja felől kacagás hallott, a kemping mellett elhaladva mindenki a csendet és jó levegőt élvezte.




A tavak főleg halastavak, annak 98 ha környéke Penzberg tulajdona, kikapcsolódási üdülőhely 1996 óta.
Egy hatalmas tölgyfa alatt jól esett elrejtőzni a napsugarak elől. Méretes törzsét, melyet ketten sem értünk át, találgattuk vajon hány éves lehet. Mellette egy tábla azonnal elárulta több mint 200 éves, ez évben kapta meg a település első természeti emlékműve címet.

A környéken egykoron bencésrendiek éltek, majd apácák. Egy fogadó és egy kávézó is van a közelben - egy kis zöld Paradicsom halas tavakkal. Tölgyfák és gyümölcsfák gazdagítják a kaszálókat.


Odébb megbújni láttam valamit a földön és egy szintén tölgyfa törzséből faragott medvére bukkantam. Mellette a magyarázó tábla ő a község medvéje, a penzbergi Penzbär.



Nem győztem kapkodni a tekintetem, annyira csodás itt a vidék, zöld és kék színek váltakozása. Az egyik kaszáló rendjeinek sora a fák mögötti fazsindelyes, hagymakupolás hófehér kápolna felé mutatta nekünk az utat.



Hub kápolna 


Mi más, mint egy hatalmas kő áll mellette
A zárt ajtók rácsos üvegen át tudtam bekukkantani.




Mint itatóspapír a tintát, hagytuk, hogy mi is magunkba szívjuk a környék minden apró részletét, illatát… lassan sétáltunk vissza az autónkhoz és folytattuk az utat a Starnberger See-hez.



Folyt. köv.