"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-12-25

Itt az idő

A természettudósok, a pszichológusok és a filozófusok is egyetértenek azzal, hogy az emberek életében hét évente változás történik. Nem csak sejtjeink újulnak hét évente, hanem mi magunk is. A hetes számnak egyébként is van egy bűvös jelentése, egy ősi varázsa.
Életünk évei is feloszthatók hetes ciklusokra, melyek valamely változást hoznak a hétköznapjainkba vagy legalább is a fókusz másra tevődik át. Ez történt most nálam is.

Visszagondolva, a blogomat is épp hét éve kezdtem el összeállítani. Akkor még fogalmam sem volt, hogy működik, mit, hogyan lehet. Próbálgattam, a témáim mindig megvoltak, már rég álltak a fejemben, a számítógépemen, szerettem volna összefogni, magamnak szortírozva eltenni. Már akkor tudtam, hogy ezek az emlékek, megélt élmények  fontosabbak minden megfogható tárgynál.

Idővel rám találtak más blogosok illetve én is felfigyeltem számomra érdekes személyiségekre. Voltak akiktől segítséget is kaptam és ma is itt vannak, mint hűséges olvasóim. :-) Az internet adta távolságokat legyűrő új lehetőségek, virtuális barátságok köttettek, egyik-másikból személyes találkozás is lett. :-)

A nyár vége felé már érett bennem a gondolat valami más iránt, valami kreatívabb tevékenység után és fontolóra vettem elcserélni a blogom írásának idejét. Megérett a gondolat, letelt a hét év is, itt az idő elköszönnöm a blogspottól! Hűséges olvasóimnak köszönöm a jelenlétet, a segítséget, a bátorítást, a velem osztott örömöket, az odafigyelést!

Ahogy a James Bond (007-es, ismét a hetes) film is “Soha ne mondd, hogy soha”, így én sem mondom, hogy nem térek e vissza valamilyen formában és folytatom az utazás-élményeink megírását. Elkezdtem egy saját weboldalt, a váz kész, csak rá kéne pakolnom a bő 6 év anyagát, persze átírni, aktualizálni, összefésülni. Ez rengeteg idő, mely most másra szükségeltetik. 
Mégis, akik továbbra is velem tartanának, érdekelnek a helyek merre járunk, hozzá a kavics-gondolataim, mit fedezünk fel éppen, az a kék közösségi oldalon megtalál, a kavicsok és gondolatok ott folytatódnak. Már tervezem is egy jövő évi hosszabb körtúránk állomásait - ami nekünk is új lesz ebben a formában - és ott szeretném sok-sok képpel veletek megosztani. Szeretettel várlak ott benneteket!

Mindenkinek kívánok mosolyokkal teli meghitt ünnepeket és boldog új esztendőt, akár utazva, akár másban kiteljesedve!

Kavics

2018-12-20

Amikor angyalok szállnak erre

Nagyon szépen köszönöm kedves Jenever. Ünneppé tetted vele a napom!
Szeretettel gondolok Rád 💖


2018-12-07

Középkori karácsonyi vásár

Visszasétálva a Marienplatz adventi faházaihoz egész a Karlsplatz körtérig számomra a “kötelező” utcasor, ha a belvárosban járok. Kedvelem, holott jól ismerem az üzleteket - vagy épp ezért? - mégis jó ismét látnom a neves és díszes épületek nem tűntek el, itt vannak, ezennel adventi díszben.




A Viktualienmarkt - Marienplatz sarkán áll a 145 éves pici fa termékeket áruló üzlet - Holz-Leute. Már a kirakatban jelzik jubileumukat. Épp befértünk még, hogy láthassuk kínálatukat. Az apró fa karácsonyi figurák, fenyőfák mellett igen sok nívós használati tárgyat is értékesítenek. Gyönyörű fatálak (ezek a kedvenceim), de konyhai, tisztálkodási eszközök, játékok is várják gazdáikat. Ebben az “elműanyagosodott” világban egy felüdülés a sok szép tárgy látványa, az ügyes kezek munkája, noha az árak olykor borsosak.







Az Augustiner sörfőző fogadója
A neves Hirmer férfi kollekciók háza az év minden szakában kitesz magáért. Nyáron a hat emeletes bevásárlóház ablakai teli muskátlival, télen fenyőágak és ünnepi díszek ékesítik a több mint 100 éves vállalkozás épületét.


Hirmer, háttérben a Frauenkirche egy kontya 


Egy számomra érdekesség ezen sétálóutca egy épületén található, egy hajó a tetőn.
Az egykori polgári házak helyére egy német építész - aki egyébként a világhírű Müncheni Hofbräuhaus mai arcát is adta - Max Littmann tervei alapján készült el az 1900-as évek elején. Ma egy több emeletes luxus áruház (Oberpollinger) működik benne. Ami engem érdekelt az a hajó (pontosabban kettő) a tetőgerincen. Kis kutakodás után megtudtam nem mások, mint szélkakasok. Még nem tudtam megfigyelni, hogy működnek e, legközelebb megteszem, ha arra járok. Miért pont hajók, az nem derült ki egyértelműen. De igen erős a gyanúm, hogy a már akkor áruháznak készült épület tulajdonosa a hamburgi kereskedőcsalád által is használt jellegzetes szimbólumról, a két- vagy háromárbócos hajóról lehet szó, mely sikeres kereskedelmük alapvető és legfontosabb kelléke volt.





Még mindig München szívében járva elértük az egykori várost védő fal 13. századi kapuját a Karlsplatz tér előtt (más néven Stachus). Nem csak közlekedési csomópont (földalatti, földfeletti metró, buszok, villamosok) hanem találkahely illetve starthely a sétálóutcába például a Viktualienmarkthoz, ahonnan mi is indultunk. A középkorban itt haladó só utca már akkor is a kereskedelem szellemében zajlott. Szinte nem változott semmi, csak a kereskedelem tárgya.
A körtér az egyik nevét az ott álló kapuról (Karlstor) kapta, másikat (Stachus) a 18. században egy közeli fogadó (mostani Kaufhof épülete) gazdájának nevéről (Stachus-Garten) maradt rá.


Karlstor kapuja a sétálóutca felől
A körtér felől


Csillogó passzázsok alatt egy piciri guszta süteményes, teázós-kávézós helyre bukkantunk. A kínálatból a csokis sajttortát választottuk és igen meg is bántuk. Annyira tömény édességnek tűnt számunkra, hogy ott is hagytunk egy-egy darabot a tányéron. Férjem, akire ez egyáltalán nem jellemző, - aki hűségesen megette a tihanyi levendulás sajttortámat a sajátja után - is ott hagyott ebből a csokisból egy darabot, annyira elteltünk vele. Azt hiszem a jövőben maradok az eredeti sajttortánál és nem kísérletezem benne az újdonságokkal.





A Wittelsbacherplatzra igyekezve elhaladtunk a Theatinerkirche temploma előtt, ami szintén egy sikeres gyerekáldásra épült, ahogy a Nymphenburg kastély is. 




A müncheniek Theatinerkirche-nek nevezik a katolikus templomot, becsületes neve valójában St. Kajetan templom, aki a theatinus rend alapítója volt. Erős sárga színe már messziről jól látszik és egy nevezetes épülete, akár támpontja a városnak. Pompás külseje és igen díszes fehér belseje nem sejteti, hogy bő 100 évbe tellett mire elkészült.






Minden adventkor a Wittelsbacherplatz tágas tere ad helyet a középkori adventi vásárnak. A tér közepén a Wittelsbach dinasztia I. Maximilian lovas bronzszobra magasodik, köréje állítják az adventi fa bódékat. 





Az összes árus, a színpadon fellépő személy mind középkori öltözetben. Találkozhatunk a mikulással, lovagokkal, angyalokkal vagy szűcsmesterrel. Kerámia, bőr, üveg és egyéb kézműves termékek, finomságok várják a vásár látogatóit. Itt kevesebb a csillogás, sokkal egyszerűbb ételeket, dolgokat fedezhetünk fel.



Színpadi előadás


Kellemes első adventi nap volt.

2018-12-04

München - Viktualienmarkt

Kedvelem a különböző országok piacait, azok hangulatát, az ottani látnivalókat. Bármerre járunk a világban előszeretettel keressük fel a helyi piacokat is. Az általában központban elhelyezkedő agora hangulata, termékei, árusai igen sok mindent elárulnak az ottani életről, szokásokról, az ott élők mentalitásáról.
A müncheni Viktualienmarkt a belvárosban szintén egy ilyen gasztronómiai központ. A 22.000 m2-en főként (140 stand!) friss zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket - sokszor egzotikus példányokat is - a legszebb példányokban vehetjük meg. Már-már “festett” minőségben. Csak burgonyából 40 féle fajtát találunk itt. Ezek mellett pék, hentes, halas tejtermékes, csemegés és boros üzlet is kínál a sörkertek szomszédságában.
Reggelizhetünk, ebédelhetünk vagy épp vacsorázhatunk is a reggel 8-tól este 8-ig nyitva lévő portáloknál a hét 6 napján.
Természetesen advent idején a fenyő és az ünnep körül forog minden. Mi viszont örömmel kerestük fel a mézes boltot, a török finomságok standját. De a legjobb sült virslit is itt ehetjük, amelyből felsorakozik az összes elképzelhető fajta. Kizárólag csak éhesen térjünk a piac területére!


Kivilágított májusfa a Viktualienmarkton
A név Viktualienmarkt a latin victus szóra vezethető vissza, mely készletet, élelmiszert jelent. Történetét tekintve az eredeti vásártér a Marienplatzon volt, mely hamarosan szűkösnek bizonyult és az akkori uralkodó átköltöztette a mai helyére. A kivilágított májusfán lévő tábla dátuma - ami aznap pont 531 éve és 1 napja - a müncheni sör “tisztasági törvényének” (csak vizet, malátát, komlót és élesztőt tartalmazhat) bevezetésére vonatkozik.

A finomságok és a tömeg mellett azért érdemes figyelni a tér művészeti szépségeire is, ugyanis szobrok, szökőkutak is díszítik. Egyszer teszek egy csak ezekre öszpontosító városi túrát. és egy csokorba gyűjtöm őket. Érdekelnek miért pont itt, miért pont ezek.

Háttérben a régi városháza tornya
Háttérben a Peterskirche tornya
A Marienplatz és a Viktualienmarkt között két jelentős és érdekes épület magaslik. Az egyik az a régi városháza öt sapkás tornyával. Oldalán az épület történetében fontos szerepet játszó dátumok és egy újabb napóra a gyűjteményembe.






Ma az épület eredeti funkcióját a Marienplatzon álló csipkés homlokzatú új városháza vette át 1874-ben. Egy nagy ünnepi díszterem fogadásokra, egyéb ünnepi szertartásokra szolgál azóta és a játékmúzeum kapott még helyet az épületben.

A másik épület a napfényben arany színűn megcsillanó díszítéssel a katolikus Heilig-Geist-Kirche (templom). München egyik legrégebbről fennmaradt (1392) vallási épületei közé sorolható.

A templom egy részlete

A következő részben tovább sétálunk a belvárosban.

2018-12-02

Karácsony hava

A hónap első napját megnyitottuk egy nagy karácsonyi vásár-járó nappal München belvárosában.




Ilyet is régen tettünk, nem kedveljük a tömeges megmozdulásokat. Mégis mindkettőnknek volt kedve kivételt tenni és bevetni magunkat az ünnepi hangulatok kezdetébe. Annyira jól éreztük magunkat - minden jó összejátszott - hogy egy egész napot töltöttünk a belvárosban, a sötétség vitt haza. Ismét felerősödött bennem mennyire kedvelem Münchent.




Ezennel megnyitottuk az idei adventi időszakot :-)
A Marienplatz-on kezdtünk és már reggel 10-kor mindenütt sokan voltak - igaz, még sosem láttam e teret üresen, kevés emberrel - de sehol sem tolakodtak. Sőt, utcákon, tereken, üzletekben, kávézókban, éttermekben mindenki türelmesen adta át magát az ünnepi hangulatnak. Ráérősen nézelődtek, beszélgettek mindenütt és ez ránk is ránk ragadt. Rengeteg turista mindenütt, csoportos vezetések olasz és angol nyelvterületűeknek.






A Rathaus (Városháza) a napfényben pompázatos arcát mutatta, a karácsonyi fenyő egyszerűsége támogatta azt. Sokan vártak a harangjátékra, ráérősen kortyolgatták forralt boraikat. Az egész teret belengte a bor, a puncs, a pörkölt mandula, gesztenye és a vaníliás, fahéjas, fenyős illatok...





Forralt borral és narancsos sült almás punccsal (4,- Euro/ db) indítottunk, melyeket karcsúan elegáns matt üveg poharakban kaptunk. Aki szeretné 3,- Euroért akár haza is viheti (másutt is ennyiért láttam a betéti díjakat). 
Ahányszor karácsonykor itt jártam egy kirakatot egész biztos nem mulasztottam el a Weinstraße-n. Megállok előtte, mint egy gyerek és próbálom szemeimmel befogadni a karácsonyi mesét.




A városházát körbejárva mindenütt fabódék áruival csalogatják az arra járókat. A belső udvar is rejteget egy leheletnyi karácsonyi hangulatot.








Innen merre mentünk tovább, arról a következő bejegyzés szóljon.

Mennyi látnivaló... :-)