"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-07-20

Harangvirágok közt 1.333 m-re

Egy egyszerű vasárnap reggelt sokféleképpen lehet emlékezetessé tenni. Mi úgy gondoltuk, hogy korán kelve a hegyekbe túrázunk egy reggeliért, majd továbbmegyünk 1.000 m fölé.
Előző hétvégén Samerberg közelében láttuk a Doagl Alm (1.000 m) reggeli ajánlatát és szerettük volna kipróbálni.


Svédasztalos reggeli (9,90 Euro - ami beléd fér, bár senkit sem láttunk visszaélni a lehetőséggel), ami tartalmaz mindent az asztalról és hozzá egy ital. Bőséges volt a reggeli, különösen finom, helyi bio-sajtokkal, bio-tojással (vegyszer mentes, természetes termékek) kínálták. Retek, répa, paradicsom és friss túrókrém, már csak joghurt gyümölcsökkel müzlivel és én jól is laktam. De volt még felvágott, kenőmájas és süti is, citromos víz, narancslé. Szerintem nem utoljára reggeliztünk itt!


Kis pihenő után elindultunk felfelé a következő hüttékhez, amit előző héten kifigyeltünk magunknak.







A fűben már jól láthatóak voltak a szártalan bábakalácsok, hamarosan kezdik ezüstös virágjaikat bontogatni, ahogy a bogáncsfélék is.







A köves gyalogút hirtelen lépcsőfokosra váltott. Az Alpok Egyesület hosszan kiépítette és egyre meredekebben haladtunk felfelé. A hegyoldal ezen része szélvédett déli oldal, megkűzdöttünk a napsugarakkal is, hamar a fejünkre kerültek a cappy-k.







Ezúttal rezgéstelen rezgők
A gyalogút mentét kövek, szikladarabok övezték két oldalról. Közöttük apró harangvirágok kéken mutatták az utat felfelé. Volt, hogy a repedések közt nyílt egy-egy csokornyi. Szívóssága elgondolkodtatott. A tűző nap felmelegíti a köveket és ez a hegyi virágnak meg sem kottyan. Nyár végén, mikor az éjszaka igen lehűl a levegő, azt is bírják. Hálás kis harangjaik hol kéken, hol lilásan nyíltak.









Visszatekintve a megtett útra tágult a látókörünk, kies kilátás nyílt a közeli hegyekre, az Alm-ra, ahonnan reggeli után elindultunk, Simssee tavára, sőt a Chiemsee egy darabjára is. Innen már nincs messze a Hochries (1.568 m) csúcsa, ahol pár éve gyalog is jártunk, láttuk a felvonót is.


Doagl Alm, a reggeliző hely 
Felvonó a Hochries-re (1.568 m) 
Siemssee 

Felhők, sorakozó!


Találkoztunk egy hegyi farkassal is... :-)
Ezen a magasságban ráakadtam egy számomra új, kis sárga virágra, talán a molyhos napvirág lesz.




Elértük a Seitenalm (1.333 m) szintjét, mely nem nyitott a közönségnek, pedig jó lehet a ház előtt üldögélni. Mellette egy istálló és hozzá vagy egy tucat ifjú tehén.


Seitenalm (1.333 m)
Háttérben a Simssee 




Itt megpihentünk az út szélén és élveztük a kilátást. Fejünk felett siklóernyősök hangtalanul suhantak el, csak a ránk vetett árnyékuk jelezte épp a fejünk felett haladtak. Minél messzebbről figyelhetjük meg a témánkat, annál áttekintethetőbb lesz és szebb is...




Míg ejtőztünk jött egy csapat “nem idevalósi” és rácsodálkoztak a szép kilátás mellett a csordára is. Ők az itató mellett táboroztak le.




Majd egy hirtelen jelre talán, trappolva, rohanva jöttek le az ifjonc tehenek a hegyről, épp az irányunkba. A fűből hátranézve figyeltem őket, mikor egy kiszúrva magának jött felém. Ott ültem az út szélén, alattam a mélység. Ennek fele sem volt tréfa, felugrottam és fedezékbe mentem. Ezután a férjemet vette szemügyre. Minden félelem nélkül egyre közelebb ment, szimatot vett és - gondoljuk mi - megizzadt sós karját elkezdte nyalogatni. :-D Hihetetlen milyen hosszú nyelve van egy tehénnek! Úgy kellett őt eltuszkolnia magától. Ezután az “idegeneket” vette célba, akik körbevették az itatót. Szóltam nekik, azért jönnek, mert inni szeretnének, jelezve, adják át a terepet a jogosultaknak. Mire ők: “áá, nem inni jönnek”. A nyalogatós tehén hátulról beleharapott a kendős hölgy nadrágjába, aki elvesztette egyensúlyát a meglepődéstől és lecsüccsent. A kérődző pedig hozzájutott ivóvízéhez.
Tanulság: egy tehén is tud kutyául viselkedni és ha szomjas a vízért sokmindenre képes. :-D


2018-07-17

Amikor a pillangók közel engednek magukhoz…

Egyre több jel árulkodik arról, hogy az ősz már nincs olyan messze, legalább is itt az Alpok alján. Érnek a zamatos erdei szamócák, pirosodnak a bogyók és lassul a pillangók röpte. 

A mi hegyünk -ön egy rövid túrát terveztük be arra a napra. Az út ca. 45 perc a Doagl Alm-ig (1.000 m) a samerbergi parkolótól, ahol már vagy 3 éve nem jártunk. A túra babakocsival is megjárható a kocsinyom szélességű úton (teszik is többen), mi a meredekebb, kavicsosabb útvonalat választottuk az erdőn át.




Megfáradt potyautas 





Az erdőből kiérve keresztezi a két út egymást és a széles nyomvonalon haladhat mindenki tovább a hegyi fogadóig.



Nyílt a hegyi kakukkfű és ontotta finom illatát, a hasonló színű vízi menta és a vörös here. Egyetlen sárgán nyíló a kis ökörszem lógott csak ki a lila-sorból. Megjelentek már a vörös bogyósok is.











Hamarosan virágot bont a lómenta is, mely ugyan minimális mentholt tartalmaz, mégis tenyeremben megdörzsölve két levelet sokáig tudtam inhalálni mentolos-fűszeres illatát.




Arra emlékeztem a fogadóból, hogy nem hagyott különösebben mély nyomot bennem. Jó, hogy ismét arra mentünk! Sok kis változás történt azóta, - közben az jutott eszembe, milyen kevés is elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat - gyerekeknek kis játszótér került kialakításra, több asztal és pad került az alm köré, piros napernyőkkel virágokkal teli ablakok, kedves gyors kiszolgálás és vasárnaponként délelőtt 11 óráig svédasztalos reggeli (9,90 Eu/fő) várja a korai túrázókat. Az utóbbiról lemaradtunk,  de a délutáni sütire jókor érkeztünk. Frissen sült omlós szilvás lepény (Zwetschgendatschi), az idei első, ami szintén őszi emlékeket mosott a napos-felhős kellemes időbe.





Szilvás lepény, almás rétes, rádler és sör
Gyöngyházlepke
Odaát, a Hochries (1.568 m) hegye lassan szürke felhőkbe burkolózott és a pillangók még lassabban repkedtek...




Legközelebb őket is megcélozzuk
A távolból a Hochries (1.568 m)

A felvonó középállomása és a csúcs 1.568 m-en

MerkenMerken