A tó nyugati oldala meredekebb és sziklásabb, tele szerpentinnel, alagúttal. Tremosine felé innen vezet fel a kanyargós út a hegyekbe, melyet a Frankfurter Zeitung napilap “A világ legszebb útja”, Winston Churchill “A világ nyolcadik csodája” címmel illetett. Természetes, hogy a film- és reklámipar is hamar rátalált. Számos világmárkájú autós cég itt forgatta legújabb modelljeinek reklámfilmjét és James Bond is több veszélyes filmjelenettel díszítette akciófilmjeit.
Tremosine, egy 72 km2-en elterülő közigazgatási terület, mely múltjáról az első írásos nyomok 1185-ig vezetnek vissza. A név Tremosine, olaszul de Tremosino eredete akár az ókori olasz etruszkokra vagy az olasz tölcsér tramoggia szóra vezethető vissza, mely a környék formálta geológiai adottságokra érthető. A Garda-tó egy nemzeti parkja a fennsík 400 és 600 m között, 18 településsel. Szerencsére nincs tériszonyom, kifejezetten élvezem odafentről látni a világot, a szebbnél szebb természet nyújtotta adottságokat. Ehhez persze van úgy, hogy szűk és kanyargós szerpentineken visz oda az út, ami számomra már kevésbé élvezetes. Főleg úgy, hogy olykor teljesen sötét (kivilágítatlan!) alagutakon kell keresztüljutni és a hajtűkanyar beláthatatlansága számomra adrenalin fokozó a nem épp kellemesebb fajtából.
Szürrealista, a fény felé
Ahol volt egy pihenő megálltunk, hogy gyönyörködhessünk a kilátásban, no és, hogy kicsit magamhoz térjek.
Alagút, félalagút, hajtűkanyar, mini vízesés - kies kilátás.
A keleti part, Monte Baldo hegye (2.218 m)
Lenn a távolban Campione del Garda települése
Fellélegeztem, amikor lámpás alagút következett a Brasa szorosban, ott nem kellett számítani a szembejövővel. Ott rövid időre meg is álltunk. Az egykori út, melyet gyalogosan és málhás állatokkal tettek meg, hogy áruikat (fa, szén, olaj, búza, gyapjú) szállítsák a tó más városaiba igen nehézkes volt. 1913-ban építették meg a mai kacskaringós szerpentint alagutakkal, mely közvetlen közlekedést biztosít a hegyi falvakból. Egy pici Mária szobor gyertyákkal körülvéve áll a magas sziklák tövében, melyet több méter hosszan zöld növényzet borít, alatta csobog a Brasa-patak.
Brasa-szoros
Cserzőműhelyek, gyapotfonók, malmok és szegkovácsok éltek és dolgoztak a patak menti településeknél a múlt században, mára csak romjai, elhagyott épületei állnak az egykor virágzó iparnak. A Ristorante La Forra étterem parkolójában is megálltunk. De nem az étterembe tértünk be, - noha sok jót olvastam az ottani konyháról - hanem a mellette lévő egykori épületek maradványaira lettünk figyelmesek. A kövekből épült házakat már rég a növényzet vette hatalmába. Borostyánok, mohák, páfrányok és egyéb erdei növények élnek rajtuk. Átható borostyánvirág illat keveredett a nedves-dohos levegőben.
Brasa-patak
Bentről a kilátás
Hamarosan elértük Pieve (416 m) pici települését, a 18 település egyikét Tremosine területén, ahonnan a kilátása a környékre sejtette, az ősz ide is megérkezik már szeptember végére.
A hegyek előtt a Garda-tó
Pieve
A falucska elején lévő parkolóban hagytuk az autónkat és gyalog indultunk tovább. Nyugodt dolgos hétköznap fogadott bennünket. Bútorszállítók, üzletek forgalma, megszokott falusi élet zajai némi turistával.
Az egyik utca falán egykori fekete-fehér fotó a régi időkből. Nagyon érdekes és szép dísze minden településnek, büszkeség az ott élőknek, érdekesség a turistáknak. Andalúziában láttam hasonlót. Jó lenne, ha más országok településeinél is átvennék ezt a szokást!
Amikor még gőzhajó szállított a tavon
A turisztikai irodában szerettem volna érdeklődni a hely különlegességéről egy hotel teraszáról, ami egy sziklára épült 400 m-en a Garda-tó felett. Sokat kellett várni az irodában és inkább elindultunk a megérzéseink után. A kedves Piazza Cozzaglio kiülős kávézói hamar magukra vonták a figyelmünket és már ott is álltunk a Schauderterrasse (írtózatos terasz) előtt.
A híres Schauderterrasse 400 m-en a tó felett, a hotel Ristorante Miralagoban
Az üveges étterem helyett mi a nyitott teraszról élveztük a fantasztikus kilátást a sziklákra, a tóra, a keleti oldalon lévő Monte Baldo hegyre és annak felvonójára, ahol júliusban jártunk.
Szemközti felvonó a Monte Baldo-ra
Pieve román stílusú temploma
Az egekbe nyúló magas, illatos ciprusok vezettek bennünket a falucska templomjához. Pillanatokig a középkorba röppentem visssza a kavicsos úton haladva...
San Giovanni Battista
Pieve plébániája a legősibb plébániák közé tartozók a kereszténység elterjedésének idejéből. A 8 - 9. században állt itt egy kis kápolna, melyet lebontottak, hogy helyére megépíthessék a román San Giovanni Battista templomot. Különösen szép kupolájára itt is felfigyeltem. Ehhez hasonlót Veronában is felfedeztem. Mintha lekerekített vörös téglákból rakták volna. Korábban nem láttam ehhez hasonlót.
Egy újabb kiszögellést láttunk - szintén egy teraszt - a távolban és hamar elértük a Hotel Paradiso betérőknek is látogatható napos teraszát. Ezek a szikla szélére épült teraszok korábban azért épültek, hogy onnan fel és le tudják az árut fuvarozni. Megkönnyítve és meggyorsítva a szállítást.
Hotel Paradiso
Alattunk a szerpentínes partszakasz
A Paradiso teraszáról Pieve temploma és a Schauderterrasse(Hotel Ristorante Miralago)
Csak az egyre erősebb napsütés küldött be bennünket egy napernyő alá egy frissítőre.
Mielőtt visszaindultunk volna Riva del Garda városába picit nézelődtünk a környéken és egy tipikus, a helynek megfelelő napórára is leltem. Bővült a gyűjteményem.
Olajfa ültetvények
A Hotel Paradiso terasza a távolból
Village Hotel Lucia
Napóra - "Csak a fényes órák számítanak"
A Youtube-on több videó is található erről a vidékről. Találtam egy tavalyi 13 perces felvételt, ahol az elején felülnézetből látható Tremosine partszakasza, majd egy autó kamerájából a veszélyes szerpentinen való haladás.
