Az egyik legszebb téli ajándék a nagypelyhű esti hóesés, amikor alig várod, hogy reggel legyen és elindulhass a ropogós fehérségben.
A városból kifelé csak igen kevesen hajtottak, a többség a megnyíló karácsonyi vásárba igyekezett, velünk szembe.
Ennek megfelelően a parkoló szinte üres volt (715 m) néhány túrázóval találkoztunk csak. Csend volt és hó Samerbergben (1.568 m), Rosenheim hegyénél!
“Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik - tiszta, érintetlen, mint egy tiszta lap vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő - hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, amikor a havat nézed?”
Még gyerek-fenyőkként emlékszünk két fenyőültetvényre rendszeresen járt utunk során. Mára háromszor akkorára nőttek az egykori csemeték, mint amikor beültették állandó helyükre. Fellapozva a régebbi bejegyzéseket igen csak meglepődtünk párommal, mert a képeket összehasonlítva kimagasló különbséget, növekedést láthatunk. Pár hét és január, három évvel ezelőtt is készítettünk ott fotókat az akkori fenyőkről, a gyors növekedés vitathatatlan!
Az összenőtt fenyőim ölében növekvő szamócáim már téli álmot alszanak, puha hópaplan borítja őket. Viszlát jövő tavasszal!
A felvonó mozdulatlanul, székjei hóval ellepve pihentek, a mountainbike ugratóit is belepte a hó, nem mozdult semmi, csak a mi bakancsaink alatt ropogott a megfagyott jég.
Felérve a Mittelstation (közép állomás 916 m) és a Kräuterhexe fogadó elé sem járt ott senki, kihaltnak tűnt minden.
 |
Tükröződés |
 |
Kötélpálya a semmibe |
Egyetlen színfolt a kékes szürke havas tájban egy lopbhullató fenyő (?) aranyló koronája. Megmaradt díszét büszkén viselte a fehér sapkások között.
 |
35-40 cm friss hó |
“Nem mozdult semmi, csak az idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. … nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott.” Fekete István
Egy vargakanyar után visszatértünk a Käse Alm búbos kemencés melegébe és egy rumos tea mellett jól esett felmelegedni.
Az ablakpárkányon színes könyvek sorakoztak. Egyikbe belelapoztam. A környék - Samerberg - nagyon érdekes bemutatása.
A samerbergi hegyi emberek szegénységben, de nem tétlenségben éltek az évszázadok során. Hagyományaik, hétköznapjaik, ünnepeik, harcaik.
Mára 70 kis települést foglal magába a környék. Teherbíró lovakat tenyésztettek, melyeket az Inn-folyón hajóvontató áruszállításra is használtak. Ezen áruk eljutottak egész Budapestig.
A könyv nagyon megtetszett ki fogom kölcsönözni a könyvtárból.
 |
Legalúl látható a fogadó Käse Alm |
 |
Maradj adventi hó még velünk! |