Az egyik legszebb téli ajándék a nagypelyhű esti hóesés, amikor alig várod, hogy reggel legyen és elindulhass a ropogós fehérségben.
A városból kifelé csak igen kevesen hajtottak, a többség a megnyíló karácsonyi vásárba igyekezett, velünk szembe.
Ennek megfelelően a parkoló szinte üres volt (715 m) néhány túrázóval találkoztunk csak. Csend volt és hó Samerbergben (1.568 m), Rosenheim hegyénél!
“Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik - tiszta, érintetlen, mint egy tiszta lap vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő - hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, amikor a havat nézed?”
Még gyerek-fenyőkként emlékszünk két fenyőültetvényre rendszeresen járt utunk során. Mára háromszor akkorára nőttek az egykori csemeték, mint amikor beültették állandó helyükre. Fellapozva a régebbi bejegyzéseket igen csak meglepődtünk párommal, mert a képeket összehasonlítva kimagasló különbséget, növekedést láthatunk. Pár hét és január, három évvel ezelőtt is készítettünk ott fotókat az akkori fenyőkről, a gyors növekedés vitathatatlan!
Az összenőtt fenyőim ölében növekvő szamócáim már téli álmot alszanak, puha hópaplan borítja őket. Viszlát jövő tavasszal!
A felvonó mozdulatlanul, székjei hóval ellepve pihentek, a mountainbike ugratóit is belepte a hó, nem mozdult semmi, csak a mi bakancsaink alatt ropogott a megfagyott jég.
Felérve a Mittelstation (közép állomás 916 m) és a Kräuterhexe fogadó elé sem járt ott senki, kihaltnak tűnt minden.
 |
| Tükröződés |
 |
| Kötélpálya a semmibe |
Egyetlen színfolt a kékes szürke havas tájban egy lopbhullató fenyő (?) aranyló koronája. Megmaradt díszét büszkén viselte a fehér sapkások között.
 |
| 35-40 cm friss hó |
“Nem mozdult semmi, csak az idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. … nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott.” Fekete István
Egy vargakanyar után visszatértünk a Käse Alm búbos kemencés melegébe és egy rumos tea mellett jól esett felmelegedni.
Az ablakpárkányon színes könyvek sorakoztak. Egyikbe belelapoztam. A környék - Samerberg - nagyon érdekes bemutatása.
A samerbergi hegyi emberek szegénységben, de nem tétlenségben éltek az évszázadok során. Hagyományaik, hétköznapjaik, ünnepeik, harcaik.
Mára 70 kis települést foglal magába a környék. Teherbíró lovakat tenyésztettek, melyeket az Inn-folyón hajóvontató áruszállításra is használtak. Ezen áruk eljutottak egész Budapestig.
Mára 70 kis települést foglal magába a környék. Teherbíró lovakat tenyésztettek, melyeket az Inn-folyón hajóvontató áruszállításra is használtak. Ezen áruk eljutottak egész Budapestig.
A könyv nagyon megtetszett ki fogom kölcsönözni a könyvtárból.
 |
| Legalúl látható a fogadó Käse Alm |
 |
| Maradj adventi hó még velünk! |
Hogy nekem mit jelent a hóesés? Imádom! A meleg szobából kifelé nézve, csodálni amint táncolnak előttünk, ez csodás érzés! Ha még egy jó kis meleg hibiszkusztea is van hozzá, akkor egyenesen fenséges! Közben visszagondolni régmúlt idők igazi téli tájaira, élményeire!
VálaszTörlésTudom, sokan nem hiszik el, de imádom hóesésben a havat söpörni, hogy mire a végére érek, a járda már megint fehér! Akkor aztán visszefelé is van munka.
A kabátomra esett hópelyheket szemügyre venni, ámulni a sokféleségükön, szépségükön, csodálni a természet alkotta csodát, hát ez is csudajó!
Aztán a frissen esett puha hóban habuckálni, megint csak igazán élvezetes! Régen még képes voltam belehempergőzni, angyalt csinálni, de sajnos ez ma már nem megy!
El tudom képzelni, hogy milyen öröm volt az első igazi adventi hóesésben kirándulni! A szamócás kép nagyon tetszett és azok a havas fenyők! A legjobban a 15. kép tetszik, az kifejez nekem mindent! A 25. kép olyan magávalragadó. Álomszép tájképek!4!
Köszönöm, hogy leírtad Mancoka!
TörlésA hóseprésen elmosolyodtam, valahogy én is így vagyok vele. :-D
Ismét egy új szó nekem "habuckálni" :-) milyen kedves!
Na, akkor hátulról előre „sorban”
VálaszTörlés1. Igen, van lombhullató fenyő, mégpedig ez a vörösfenyő
2. a 16-os képhez: Valahogy az jutott eszembe, hogy ilyesféle úton, egy kényelmes kabinban ülve, könnyedén át lehetne hajókázni a másvilágba/ra.
3. Nagyon tetszik a 15. kép, a piros ablakban tükröződő havas fenyők !
4. Az elején az idézőjelben lévő mondat csak egy hangulatkeltő idézet, vagy tényleg kérdezed, hogy kinek mi jut eszébe, amikor a havat nézi ? (Mert megtaláltam, hogy miért tetted idézőjelbe. :-) )
Igen tudom, hogy van lombhullató fenyő is, a kérdőjel azért került a szó mögé zárójelbe, mert csak 99%-ban vagyok biztos benne, hogy az a lombhullató fenyő a távolban.
TörlésA 16-os a kedvencem, sokminden átfutott az aguamos, miga néztem. :-)
A 15-ös ❤️
Az idézetet így vettem át és akár illően kérdezem is, hogy kinek mit jelent a hó. :-)
(Szerinted miért tettem idézőjelbe?)
Ez a szóellenőrző néha kifiguráz engem... :-D
Törléshelyesen: "átfutott az agyamon, míg néztem"
Hogy mit jelent nekem a hó ? A gyerekkor boldogságát, gondtalanságát, tisztaságát, szabadságát. Ródlizásokat és hógolyózásokat, meglehelt fagyott ujjakat, átázott kis csizmákat.
TörlésAztán kimarad egy időszak. Akkor voltam felnőtt – nem értem rá a hóval foglalkozni.
És másodjára jelenti az öregséget, a félelmet, mert „csend van hó és halál” – jelenti a félelmet az eleséstől, a bezárkózottság kényszerétől.
Egy vigasz van – ha kinézel az ablakon és el tudod felejteni a korodat, - a hópelyhek ugyanolyan szépek, mint 70 évvel ezelőtt.
❤️
TörlésNagyon szép képeket készítettél megint! Nekem is a piros ablakos a kedvencem ❤
VálaszTörlésA friss hóban sétálni, a hóesést bámulni, a hópelyheket elkapni nagyon szeretem. Régebben nagyon szerettem szánkózni is! ❄ ❄ ❄
❤️
TörlésMár nem szeretsz szánkózni?
De, szeretnék, csak épp alkalom nincs rá :(
TörlésDe kár, pedig nem is vagytok messze a lehetőségektől.
TörlésMost már! Az elmúlt pár évben lehetőség sem igen volt.
TörlésLenyűgözően szépek a fotók!!! És érdekes belegondolni, hogy egyszerre lehet rajtuk látni a kiszámíthatóságot és a változást: hisz a hó minden évben megjön arra a vidékre, miközben a fenyők egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek... És mi is így vagyunk ezzel, megyünk át az évszakokon évről évre, körbe-körbe, és kívül talán nem is látszik, hogy változunk, pedig minden bizonnyal.
VálaszTörlésMint valamilyen felfelé húzó spirál... igen, az idő alighanem felfelé húzó spirál :)
Szép adventet :)
Köszönöm Elvira, viszont kívánom!
TörlésLehet, hogy épp ez a változás kiszámíthatósága vonz? Azt hiszem igen, ez is. :-)
Elvira, ezt de gyönyörűen megfogalmaztad! Szép adventet mindenkinek! 💖
TörlésA változás kiszámíthatósága... Na ez a szókapcsolat ott van a szeren :)
TörlésÉn is szép adventet kívánok mindannyiótoknak!
Ugye? :-) Én is jót mosolyogtam magamban, pedig így van. A természet változásait ismerjük, AZ kiszámítható. :-)
Törlés
VálaszTörlésÓóó, de szeretnék én is ott lenni ebben a gyönyörűséges téli tájban! Még nem untam meg a havat, még mindig gyermeki örömmel fogadom, hiába nehéz evickélni benne a bicajon. Persze sokkal jobb túrázni benne.:-)
Az biztos, hogy vörösfenyő. Felénk is vannak, mindig az jut róluk ősszel eszembe, mikor sárgák lesznek, hogy olyanok, mint a sakkfigurák.
Ezt a havat szerintem nem is lehet megunni, természetesen túrázni benne. :-)
TörlésAkkor jól tippeltem a vörösfenyőre, ami olykor arany. Sakkfiguráknak látod? Érdekes, így még nem gondoltam rájuk, majd mostantól.