Téli kiruccanás a Wendelstein szikláira

Szikrázó téli napon érdemes a hegyeket odafentről is megszemlélni. A fehér hótakaró vakítóan sugárzik vissza a vonulatokról, a lábunk alatti völgyeket sűrű felhőréteg takar el, egy különös világ nyílik meg előttünk. Télen jóval kevesebben keresik odafenn vagy a lankákon a szórakozást, egy nyugodtabb arcát fedezhetjük fel a hegyvonulatnak. Január elején a több napos tavaszias időnek köszönhetően az 500-600 m-es falvakban gyönyörűen zöldelltek a legelők, reméltük az 1800 m körül hóra találunk.

Nem is kellett sokáig várnom, hamar elértük a hóhatárt, sűrűsödtek a fenyvesek.

Míg a fogaskerekű a felső állomásra ér, van két köztes megállója. Az első 980 m-en Aipl, a második 1.200 m-en Mitteralm. Vannak akik csak eddig jönnek és gyalog tovább fel vagy épp le, és vannak akik itt szállnak fel a fogaskerekűre, hogy elérjék a csúcsot. A középállomások környékén kirándulnak, síelnek.

Mitteralm 1.200 m

A hófödte oldalakban a kisebb-nagyobb hütték a hóba süppedve várták a napsugarakat. Havas rajzolatok képeztek érdekes mintákat a felületre. Tágult a tér, nőtt a horizont, ahogy felfelé haladtunk.

Odalenn Bayrischzell települése

Alpesi/havasi csókák repkedtek örömükben, amikor egy ember csapat kiért a fogaskerekű végállomásának alagútján. Naná, hogy öncélú volt az öröm, hisz - sajnos - rengeteg turista eteti ezeket a hegyi madarakat (is). Szelíden szállnak le a közeli sziklákra és csak a konkurens hollókkal viaskodtak a jobb helyekért.

Havasi csóka

Holló

A kilátás elragadó volt, különösen a magaslati pontokról, vakítóan ragyogott a napsugár, de a hideg szél sem kímélt. Kapucni és napszemüveg nélkül nem tanácsos feljönni! A völgyek megteltek sűrű tejfehér felhőkkel, egyik-másik magasabban álló csúcs tudta csak “átszúrni” a réteget. Lenn a völgyben felhős szürkeség, odafenn fény, cakkos hegyvonulatok. 
Örültem, mikor az info-tábla segítségével be tudtam azonosítani a már megismert, néhol bejárt hegycsúcsokat!

Bayrischzell települése

Részletes leírás a látnivalókról, lehetőségekről az előző bejegyzésben már részletesen írtam! Télen a templom, a barlang, a több lépcsőn megközelíthető csúcsra vezető út életveszély miatt zárva. Egy egész napos látnivalót csak nyáriasabb időben élvezhetünk, télen a lehetőségek korlátozottak.

Kilátó

A veszély és korlátok ellenére mégis mindig akadnak “vakmerő művészek” és az elzárt területekre is bemerészkednek. Két felelőtlent követtem is a kamerámmal, csúszkáltak a hóval betemetett vélt lépcsősorokon, néha minilavinát elindítva. (Kinagyítva láthatóak a fotón.)

Január elején még az ünnepi dekorációval várták a körpanorámás vendéglőben a látogatókat. Átmelegedni betértünk egy forró italra, az alagsorban megnéztük a képes kiállítást a hegy életéről, az első bajor fogaskerekű kiépítéséről.

Wendelstein 1.838 m

A Bajor Alpok keleti részén található 1.838 m magas mészköves hegy, mely a Mangfall-hegység része. Az Inn, a Leitzach és a Jenbach folyók völgyei ölelik körül.

Havas Wendelstein tavasszal a Simssee, észak-kelet felől

A felső-bajorok (Oberbayern) “Mária gyermekével” hegynek hívják maguk közt a hegyvonulatot. Valóban, ha észak-kelet felől - pl. Rosenheim vagy Bad Feilnbach felől - figyeljük meg a hegyláncot, egy fekvő női alakot, karján gyermekével láthatunk benne.

Több gyalogos út, de felvonó és fogaskerekű is visz fel a csúcsok közelébe, amiben észak-kelet felől Brannenburg, észak- nyugatról Fischbachau és délről a különösen idilli Bayrischzell községek osztoznak.

1910 elején kezdődött meg többnyire horvát és boszniai vendégmunkások segítségével az első fogaskerekű építése. A szinte kétkezi projekt vezetője, kivitelezője Otto von Steinbeis vállalkozó volt. Bő 2 évig tartottak - gyakran télen is kegyetlen időjárási viszonyok mellett is - a munkálatok, míg 1912. májusában ünnepélyes keretek között átadták az első bajor hegyi fogaskerekűt. Innentől új perspektívák nyíltak meg a bajor hegyi turizmus területén.
Az elektromos fogaskerekű - csak Brannenburgból, attól függően melyik állomástól (köztes állomások Aipl és Mitteralm) - 22,- és 34,- Euróért oda-vissza jeggyel járható az egyéb kombi és kedvezményes jegyek mellett. (2017)

508 m-ről indul, Brannenburgból a 30 perces utazás az 1.724 m-re több alagúton keresztül. A csúcsra onnan gyalog lehet felmenni. Télen különösen csodás a hófehér kacskaringós hegyoldal a vonatból!

Az egykori fogaskerekű emlékére, Brannenburg

A mai fogaskerekű

Külön tároló a sílécek, botok, snowboardok részére a vagonokban

Hótaposós túrázók a meredeken

Egy szemközti napsütötte szirten

A Müncheni Ludwig-Maximiliam egyetem obszervatóriuma és a piros-fehér csíkos Bayerischer Rundfunk (BR) televízió és rádió adóvevője messziről is jól felismerhető. 
A csillagvizsgáló júniustól szeptemberig péntekenként előzetes bejelentkezéssel csoportosan látogatható.

Délről, Bayrischzell felől

Az első időjárási megfigyelések a még ma is fennálló kápolnától történtek. Később, 1962-ben épített időjárás-mérő állomással együtt 130 évig (!) napi rendszerességgel vizsgálták a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, légnyomását, a szél erejét és irányát, a felhők mozgását. 

Ezt a vizsgálatot 2012 őszén anyagi okokból befejezték. Mikor legutoljára fent jártunk eme döntés előtt volt, sokan küzdöttek azért, hogy ez a vizsgálat/szolgálat továbbra is fennmaradhasson. Sajnos sikertelenül.

A 19. században megnőtt az érdeklődés a hegyi túrák iránt. Sok müncheni töltötte szabadidejét a Wendelstein lankáin, csúcsain. Automatikusan adódott az első szállást adó épület megépítése, majd a hétköznapokat is átszövő keresztény vallás-gyakorlás utáni igény, az első kápolna felállítása a Wendelstein szikláin. Egy müncheni professzor, Max Kleiber  jórészt gyűjtött adományokból építtette az újgótikus templomot (templom és kápolna is egyben), melynek toronykeresztjét ő maga vitt fel. A templom belső falán láthatóak a legnagyobb adományozók nevei, országainak címere az egyik ablaküvegben örökítődtek meg. 
1890-ben szentelték fel és azóta is Németország legmagasabban álló templomának címét viseli. Májustól októberig vasárnaponként misét tartanak (télen zárva), és esküvőiket is sokan itt ünneplik, az ország legmagasabb pontján álló templomban talán még emlékezetesebb az "igen".

Wendelsteinkirche, a Wendelstein temploma Németország legmagasabban álló temploma

Télen zárva

Létezett egy csillagvizsgáló-őrtorony is az 50-es - 60-as években, mára azt lebontották.

A felvonóval - csak Bayrischzellből - 14,50 és 22,50 Euróért (2017.) közelíthető meg a csúcs. 792 m-ről indul és 7 perc alatt juttat fel bennünket az 1.724 m-re a zárt kabinos libegő. 

A fogaskerekű és a felvonó kombinálására is van lehetőség. A két állomás között közvetlen buszjáratok szállítják az utasokat. 9,- Euró (2017.) 

A hegy sípályái egyenetlenségükről híresek, ezért csak gyakorlott síelőknek ajánlják.

A felhők felett kikandikálva, A Zahmer Kaiser, dél-kelet felől

A hegyen több látnivaló is szolgál. A Gacher Blick kilátótól megfelelő időjárási viszonyok mellett a közel és távoli hegycsúcsok között válogathatunk. Mintegy 200 hegyvonulat és csúcs fedezhető fel. Táblákon fotókról tudjuk beazonosítani a közeli és távoli magaslatokat. A Chiemgau Alpokon túl a Wilder Kaiser-en át a Großglockner-ig, a Karwendel-en át Németország legmagasabb pontjáig a Zugspitze-ig és a bajor tengerig, a Chiemsee-ig mindent láthatunk egy szikrázó, napos időben.

1864-ben fedezte fel egy helyi lakos a hegyen, a hegyben azt a geológiai szenzációt, amit ma meg is lehet tekinteni. Egy barlangot, mely egy kompett barlangrendszer része. Érdekessége, hogy keletkezése jóval az Alpok kialakulása előtt történt. 

82 cikk-cakkos lépcsőn át jutunk el a varázslatos mélybe, ahol még a legmelegebb nyári időszakban is hó van. Modern információs gépek segítségével némi geológiai és biológiai adatok (német, angol) segítenek a tájékozódásban. 

A különböző kijelölt túraútvonalakon, lépcsők tucatjain (Gipfelweg) további állomásokon mélyedhetünk el a hegy történetében. A mai nyomok elárulják, hogy az ember előtt ezen a területen is szubtrópusi óceán terült el, majd a földmozgások következtében az óceán aljzata felgyűrődött és 1.800 m magasra tolta fel a tengerfenéken lerakódott üledéket, tengeri sün, tintahal, kagylók és egyéb tengeri fosszíliák maradványaira lelhetünk. (Télen ez sem látogatható, érdemes nyári időszakban emiatt is jönni.) 

A 360 o-os panorámalátványért sokan keresik fel a helyet. Idegenvezető nélkül is a rengeteg info-tábla részletesen tájékoztat a hegy keletkezéséről, őstanról, egyéb geológiai jelenségekről. 

Természetesen ennyi látnivaló után a megéhező, megszomjazó turista megpihenhet a körpanorámás Wendelstein étteremben, annak teraszán 1.724 m-en. A több férőhelyes étterem mellett a hatalmas terasz az, ami télen sem marad üres. Egész évben, minden nap nyitva!

Az étterem alagsorában egy képes/szöveges kiállítás ad szintén sok-sok információt a hegy életéről, a fogaskerekű megépítéséről.

Wendelstein (Wendel-csavaralakú, Stein-kő). 

A név eredetéhez társul egy legenda. Egykoron a hegyen élő emberek segítettek az eltévedt idegeneknek a lejutásban, őrizték a hegy kincseit, aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Egy nap azonban a völgyben lakó mohó emberek magukénak szerették volna az összes kincset és abban a pillanatban egy fülsüketítő dörrenéssel a kezükben lévő kincs vaskővé változott, csavarodott. 

A hegy egy egész napos kirándulást kitölt és ha picit a környéken is körülnéznénk, akkor egy hosszú hétvége, de egy-két hét kirándulás célpontja is lehet mindazoknak, akik a hegyeket, tavakat, vízeséseket és a bajor falvakat kedvelik.

A naplementében vörösen izzó Wendelstein

Az idős ember és a gólya

A Száva menti horvát Lonjsko polje nemzeti parkban, magyarul Lónyamezőn játszódik a történet, amit az élet írt már 24 éve újra és újra. A park pici falucskája Čigoć a film központja, ahol Stjepan, Malena és Klepetan története évről évre folytatódik - még remélem elég soká. Egy a természet ajándéka, ember és állat közti hű és határtalan bizalom története. 

Azonnal az amerikai Joe Hutto története ugrott be a szarvasokkal.

A bő 50 perces film meglehetősen friss (2017) és még nincs fenn a Youtube csatornán, címe Az idős ember és a gólya (Der alte Mann und der Storch).

Az ártéri területet 2005-ben javasolták az Unesco világörökségei közé. A tiszta, ipartól mentes park településeit, sok fiatal elhagyta már, emberileg lassan kihalóban van a környék, szinte csak idősek ápolják az ottani hagyományokat.

Čigoć európai hírű a több gólyafészkével. 1994-ben elsőként kapta az EuroNatur címet, mint “európai gólya falu”.

Rá 2 évre Magyarországon Nagybajom büszkélkedhetett e díjjal.

Fotó

A 250 éves két szintes fa házaik egyetlen szeg nélkül épültek, aminek praktikus oka egy volt, a rendszeres árvíz elöli menekülés. Bármikor lebonthatták, majd újra építhették faházaikat. Mára ez megszűnt, viszont minden házon van legalább két gólyafészek, olykor négy is. Az ott élők szeretik, tavasszal várják vissza ideiglenes lakóikat és mindent megtesznek azért, hogy ők is jól éljenek az egyébként zsákmányban bőséges területen.

A történet 24 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is Stjepan Vokic rátalált a szárnyon lőtt Malenára. Magához vette, ápolta, etette. Attól a naptól fogva a gólya Stjepan-ra van szorítva, nem tud repülni, magát ellátni. A napi törődés, az évek során kialakult bizalom annyira kiszélesedett, hogy Malena későbbi párja Klepetan is a “család” része lett és már 14 éve hűségesen visszajár párjához Malenához. Vannak olyan száraz évek, amikor Klepetan is előnyét élvezi Stjepan gondoskodásának, aki naponta több kiló frissen fogott hallal kedveskedik a párnak, majd később a bővülő családnak. A bizalom annyira erős, hogy a gólyafiókákat  Stjepan megfoghatja, őket is eteti, ha a szülők nem győzik azt, ami vadon elképzelhetetlen lenne. Minden évben közös erővel sikerül több fiókát felnevelniük, akik aztán útra kelnek Afrika felé apjukkal, hogy következő évben visszatérve saját családot alapíthassanak.

Elragadó a gondoskodás, a bizalom ember és madár között! A megözvegyült ember minden napját Malena teszi ki. Néha magával viszi - ha már párja elköltözött délre - horgászni, de egy-egy autókázással is biztosítja a gólyának, hogy más vidéket is láthasson, más élőlényeket is megismerhessen a letekert ablakon keresztül. Gólyafészkét úgy építette a háza tetejére, hogy gyalog fel tudjon rá menni a lakója, árnyékot, vizet, néha fészekpótló gallyakat is kap Malena. Semmiben sem szenved hiányt Stjepan gondoskodása mellett. Télen a házban vészelik át a hideg napokat és olykor gólyákról szóló filmeket, videókat néznek.

Egy-egy mondat Stjepantól:

“Malenának én vagyok a szárnya”

“Nem csak háborúzni kell, hanem a természetnek visszaadni valamit… én gólyákat adok vissza”

A szívhez szóló történeten túl a film elvitt egy számomra ismeretlen helyre, Lónyamezőre, annak értékeihez. Ideje személyesen is megismerkedni vele!