Február első vasárnapján ismét beköszöntött a tél. Az utóbbi hetek viharos évszak-váltása nem áll másból, mint egy nap tavasz, egy nap tél - hőmérő szála fel, hőmérőszála le. Már előző éjjel sűrűn havazott, tudtam, hogy másnap havas kirándulásban lehet részünk.
A Weiße Achen völgyébe igyekeztünk, mely a Hochfelln (1.674 m) és Hochgern (1.748 m) hegyek vízelvezető folyójaként született 1600-1700 m magasan. A vízesésekkel teli folyó szintén egy tápláló-folyója a Chiemsee-nek. Egyik kedvenc vízesésünk található itt.
A Weiße Achen völgyébe igyekeztünk, mely a Hochfelln (1.674 m) és Hochgern (1.748 m) hegyek vízelvezető folyójaként született 1600-1700 m magasan. A vízesésekkel teli folyó szintén egy tápláló-folyója a Chiemsee-nek. Egyik kedvenc vízesésünk található itt.
| Weiße Achen |
A Kohlstatt parkolójából (746 m) indultunk, mint mindig és a hó folyamatosan szitált. Idelenn figyelmeztettek a táblák a lavinaveszélyre. A mi utunk ettől mentes irányba vitt. (Apropó lavina. Most olvastam egy kifejezést a szóra, amit még eddig nem hallottam, hósuvadás.)
![]() |
| A vonal mentén halad a völgy, jobbra a Hochfelln, balra a Hochgern |
Egy-két hüttét, almot bejártunk - valamelyiket többször is - a környéken. Gleichenbergalm (Hochfelln), Hinteralm (Hochgern).
Kezdetben eltakarított, majd kitaposott úton tudtunk haladni, letérve arról, az erdőn át felfelé egy nyomot követtünk, két emberé és egy kutyáé.
Az erdő csendes volt, csak a hó ropogott a talpunk alatt, ami egyre vastagabban lepte be a tájat. A fenyők hűséggel tartották puha takaróikat, jól esett belehuppanni a puha fehérségbe miközben arcunkba szitált a sűrű hó.
A belehuppanás sokszor szándék nélkül történt, a betemetett lyukak, mélyedések egy szintbe kerültek a hó felső rétegével, sokszor térdig elsüllyedtünk, ami nehezítette a haladást. A veszélyesebbet az utakat keresztező vízelvezető kis csatornák jelentettek, amit szintén sokszor alig láttunk. Pléhből készültek, - hogy az utat ne mossa el/ki az eső - és igen csúszós rajta a hó.
Egyre intenzívebben havazott, a nyomok alig látszottak már, betemette előttünk. Sűrű szürke felhők vonultak a fejünk fölé, 1.100 m magasságban járhattunk, már nem volt messze a Vorder Alm (1.120 m), de nem kockáztattunk, még le is kellett jönni a hegyről. Így visszafordultunk. Gondoltuk a vízesés - ami kis kitérő - belefér.
| Kezdett tisztulni |
| A vízesés felett már kék az ég |


