Egy nap a tél

Február első vasárnapján ismét beköszöntött a tél. Az utóbbi hetek viharos évszak-váltása nem áll másból, mint egy nap tavasz, egy nap tél - hőmérő szála fel, hőmérőszála le. Már előző éjjel sűrűn havazott, tudtam, hogy másnap havas kirándulásban lehet részünk. 

A Weiße Achen völgyébe igyekeztünk, mely a Hochfelln (1.674 m) és Hochgern (1.748 m) hegyek vízelvezető folyójaként született 1600-1700 m magasan. A vízesésekkel teli folyó szintén egy tápláló-folyója a Chiemsee-nek. Egyik kedvenc vízesésünk található itt.

Weiße Achen

A Kohlstatt parkolójából (746 m) indultunk, mint mindig és a hó folyamatosan szitált. Idelenn figyelmeztettek a táblák a lavinaveszélyre. A mi utunk ettől mentes irányba vitt. (Apropó lavina. Most olvastam egy kifejezést a szóra, amit még eddig nem hallottam, hósuvadás.)

A vonal mentén halad a völgy, jobbra a Hochfelln, balra a Hochgern

Térkép

Egy-két hüttét, almot bejártunk - valamelyiket többször is - a környéken. Gleichenbergalm (Hochfelln), Hinteralm (Hochgern). 

Kezdetben eltakarított, majd kitaposott úton tudtunk haladni, letérve arról, az erdőn át felfelé egy nyomot követtünk, két emberé és egy kutyáé.

Az erdő csendes volt, csak a hó ropogott a talpunk alatt, ami egyre vastagabban lepte be a tájat. A fenyők hűséggel tartották puha takaróikat, jól esett belehuppanni a puha fehérségbe miközben arcunkba szitált a sűrű hó.

A belehuppanás sokszor szándék nélkül történt, a betemetett lyukak, mélyedések egy szintbe kerültek a hó felső rétegével, sokszor térdig elsüllyedtünk, ami nehezítette a haladást. A veszélyesebbet az utakat keresztező vízelvezető kis csatornák jelentettek, amit szintén sokszor alig láttunk. Pléhből készültek, - hogy az utat ne mossa el/ki az eső - és igen csúszós rajta a hó.

Egyre intenzívebben havazott, a nyomok alig látszottak már, betemette előttünk. Sűrű szürke felhők vonultak a fejünk fölé, 1.100 m magasságban járhattunk, már nem volt messze a Vorder Alm (1.120 m), de nem kockáztattunk, még le is kellett jönni a hegyről. Így visszafordultunk. Gondoltuk a vízesés - ami kis kitérő - belefér.

Kezdett tisztulni

A vízesés felett már kék az ég

Hazafelé még egy ajándékot rejtegetett nekünk a természet... a lenyugvó Nap halojelenségét a hegyek felett.

Egy bajor kráter-tó titkai

Grabenstätt házait elhagyva a kanyargó Mühlbach patak keresztezte utunkat, - mely szintén a Chiemsee egy tápláló folyója - mikor egy kis erdős rész felé vettük az irányt, hogy a Tüttensee tavat körbejárjuk. Legutóbb bő 5 éve ősszel jártunk ott. Tél végi arcát még mi sem ismertük. A mocsaras részeken a vízben tőkés récék mellett varjak fürdőztek, igazgatták, tisztogatták tollazataikat. Mi ez, ha nem a tavasz egy biztos jele?

Mühlbach

Wendelstein 1.838 m

Kampenwand 1.669 m (tarajos csúcsok)

Mi a Tüttensee tó érdekessége? Egy kráter-tó, melynek nagy valószínűséggel medrét egy becsapódó meteorit okozhatta.

Földünk több pontján található egykori meteoritbecsapódásokból visszamaradt kráter, melyek nagy része mára kráter-tóvá lett. Nézegettem a netem a fotókat bolygónk különböző kráter-tavairól, a színes felvételeket és feltűnt, hogy sokuk egy erdő közepén áll. Illetve fák veszik körül a tavat. Bizonyára nem véletlen. Ahogy az sem, ősszel annyi gomba található a tavat körülölelő erdőben mint sehol másutt. Sok és sokféle. (Őszi felvételek itt.) 
A Tüttensee története is egy bronz/kelta kori meteoritbecsapódás eredménye (Ez a legutóbbi és valószínűsíthető teória. Felmerült az is, hogy a jégkorból maradt vissza, mégis talán az előző teória látszik valószínűbbnek). Chiemsee meteoritnak is hívják, hisz a kőhajításnyira ( :-) ) lévő bajor tó is kapott bőven abból az űrbéli áldásból. Az akkor sűrűn lakott terület egész biztos sok áldozattal is járt.

Néhol hó, a víz színén vékony jéghártya volt még látható. A naposabb részeken indult a zöldelő élet. Kellemes sétával körbe lehet járni a tavat - teszi is sok helyi - nyáron igen alkalmas fürdőzésre a 68 ha területű tó. Kijelölt strandrészén enni, inni is lehet. Bajorország egyik legmelegebb tava, legmélyebb pontja 17 m körül van.

Padok várják a megpihenni vágyókat a tó körül, stégek a nyári fürdőzőket, fákra erősített kötelek a vízbeugrálóknak. Mégis az embereken túl mások is élnek és munkálkodnak itt.

Kidől, elkorhadt fák, növények újrahasznosulva alapjai az új életnek, egy biotóp*. 

*A biotóp, vagyis az élőhely olyan, küllemileg is jól elkülönülő természetföldrajzi egység, ahol az élőlények összerendeződő populációkat, azaz társulásokat (biocönózisokat) alkotva tartósan és rendszeresen előfordulnak, mivel ott valamennyi fejlődési alakjuk megtalálja az élete fenntartásához, illetve szaporodásához szükséges körülményeket. A biotóp tulajdonképpen élőhelyi jelleget kifejező, megfigyeléseken alapuló tapasztalati kategória. Forrás

Rövid időn belül magába szippantott egy más világ és én nem tiltakoztam...

Kérlek, vigyázz ránk!

Van csodálatosabb a természeti kincseinken túl ezen a bolygón? 
Egy vargakanyarral indultunk vissza Grabenstätt központja felé, mikor a tó egy tápláló patakja közelében vörös színű tócsákat fedeztünk fel. Ezt most láttuk először.