Őszi kikericsek egy őserdő után

Valamikor régen, még mielőtt blogot vezettem volna, még mielőtt Lumix fényképezőgéppel fotóztam volna jártunk már a Hefteralm-nál, de bejegyzés még nem született róla. Pedig a túra egy könnyed, családosoknál is igen kedvelt cél, sokan keresik fel.

A hegyi fogadó is a Chiemgau Alpokban található és több út is vezet fel az 1.020 m magasba. Anno - így utólag visszagondolva - mi Marquartstein település felől közelíthettük meg, ezennel egy új úton haladtunk. Rottau Adersberg parkolójából, mint oly sok más túrához érkeztünk és tettük le az autónkat.

Odahaza, mielőtt indultunk volna hezitáltunk, mert az aznapi főn fejfájást okozva érkezett. Arra gondolva, majd az erdőben, a friss levegőn talán jobb lesz mégis nekivágtunk.

Azon túl, hogy néha megvisel, ilyen szép dolgok is születnek egy főn alkalmával 

A Rottauer Bach patakja csörgedezett mellettünk a vegyes erdőn keresztül. Kifejezetten jó túra egy forró nyári napon is, hisz szinte árnyék vitt bennünket egészen a Hefteralm fogadójáig. A kényelmes széles erdei út egy meredek hegyoldalba vájva néhol nagyon érdekesen alakult. Az út jobb oldala felfelé csak tűlevelűekkel, a bal oldal lefelé pedig vegyes lombhullatókkal benőve.

Szinte egy csapásra megszűnt a fejfájásunk az erdőben, élvezettel folytattuk az utat tovább.

Élet az élet után

Több túra lehetőség is van a környéken ezen a hegyoldalon, hegyi fogadók várják az érkezőket. Korábban egy közeli furcsa nevű alm-nál már tavaly májusban jártunk.

Erdei mozi

Egy szoros alján kis vízeséshez, azon át egy érdekes hídhoz érkeztünk, itt elidőztünk egy keveset.

Az érdekes zongorabillentyűzetre (köszönöm kedves olvasóim!) emlékeztető híd után egy őserdőbe csöppentünk. Keskeny köves út meghasadt sziklatömbökkel övezte az utat, csak néhol szűrődött be napfény. Magas páratartalom vett bennünket körül, mindent belepett a zöld moha. Valamikor a patak medrét kövekkel kirakták, de az azóta kidőlt fákat nem távolították el. Mindent a természetre bízva hagynak. Igazi varázserdő!

Az út aztán beleolvadt az egykori útvonalba, ráismertünk és innen már csak egy kőhajításnyi volt a Hefteralm (1.020 m).

Teltház volt és nagy hangzavar. Az iskolaszünet előtti (Bajorországban szeptember 10-én kezdődött a tanítás) napot sok család kihasználva idefenn töltöttek néhány órát. A gyerekekre egy kis állatkert vár, tehenek, pónilovak, kecskék, nyulak, tyúkok és nagy lejtők a szaladgálásra.

Hefteralm 1.020 m

Egy frissítő után hamarosan tovább is álltunk, még egy kicsit fejjebb mentünk, ahonnan szép kilátás nyílik a Chiemsee-re. Egy keleti domboldalon a matuzsálem fenyők alatt szépségesen pompáztak az őszi kikericsek a napfényben. 28-30 fok egész biztos volt.

A magaslati ponton ismét elidőztünk.

Chiemsee

Egy meghasadt sziklába nőtt tiszafa, csipkebogyó és más növények életébe láttam bele. Mennyire alkalmazkodó tud lenni a természet!

Fotópályázaton

Részt vettem életem első fotópályázatán. Városunkba rendezték meg július végéig a “Kedvenc helyem a városban” mottóval a pályázatot. Mint utólag megtudtam 350 fotó érkezett az adott címre és a kiválasztott legjobb 12 fotó között az enyém is közte.

Hatalmas öröm ez nekem! 2 hónapig, október végéig a város központjában nézhetők meg a képek széles vászonra húzva. Mind nagyon szép, képtelen lennék választani közülük. Valójában mindet el tudnám képzelni a lakásunk egy-egy falán.

Az én fotóm

Egy 100,- Eurós vásárlási utalványt is kaptunk ajándékba és aminek kifejezetten örülök, hogy a kiállítás után megkapjuk a vászonra nyomtatott, névvel ellátott fotóinkat. :-)

Az eseményre, a városnak tisztelettel fel is öltöttem a bajor viselet egy modern variációját.

Patakok hangja

Az idei év túraszezon avatását a Frasdorfer Hütte-nél kezdtük, a szeptemberi hónap első túráját is oda terveztük. Bár a szezon avatás csak annyiban igaz, akkor, első alkalommal mentünk mezítláb a patakba, mert télen is ugyanúgy túrázunk, mint a másik három évszakban. Mégis az olyan ünnepélyesebb szertartássá vált nálunk a jótékony hatása mellett.

A többnapos eső utáni levegő 13-17 fokig lehűlt és a kánikula után meglehetősen hűvösnek éreztem az utóbbi napokat. Már előkerült a puha pulcsi az esőkabát mellé ezen a párás friss időben.

Kedvenc időszaka a bíbor nebáncsvirágoknak. Ez a lágyszárú olykor 2-3 m magas növény pompázik ezekben a napokban.

Az Ebnater Achen patak mentén halad az út, de jobbról és balról is csörgedezett egy-egy ér vagy patak. Csobogástól hangos volt az erdő.

Pár éve gyökerestől kidőlhetett egy fa a patak felett. Emberek levágták a hosszú törzset és a gyökeres tönköt otthagyták. A természet gondoskodik róla, fű nőtte be, függönyként borostyán és más futónövények omlanak le róla.

A borongós, párás felhőkbe olykor belevigyorgott egy-egy napsugár csak hogy tudtunkra adja itt van ő, hamarosan visszatér hozzánk is.

Változik az erdő színe is

Egy vadrózsabokornak éhes lakmározói, pusztítói. Nálamnál okosabbak elárulták, hogy a sárgafoltos púposszövő hernyóról lehet szó. (Itt is köszönet érte!)

Elértük a varázserdő részét a túrának. A patak mentén - az állandó nedves levegőnek köszönhetően - mindent vastag bundás moha fed. A fák törzse, a kövek, a háztető, az erdő talaja zöld puhasággal vonva. Mivel megköti a nedvességet, a port könnyűszerrel megtelepedik benne az új élet, legyen az akár 2-3 m magasan egy fatörzs oldalán - esőerdő hangulatot kölcsönözve.

“Fordul a föld, de itt maradt egy időntúli pillanat”

Közelítve a 950 m-hez egyre párásabb levegő fogadott. A várt kies kép a hegyekkel, a cakkos Kampenwand-dal (1.669 m) a háttérben elmaradt. Csak a fenyvesek tetején akadt sűrű felhők látszottak.

Melyekből aztán van itt bőven. Különösen pompás látványt nyújtanak a függönyként leomló sűrű tűlevelek sokasága végükön a még friss és zöld hosszúkás tobozokkal.

A fenyő a halál és halhatatlanság jelképe, a béke és az igazság megtestesítője. A fa kérgét, tűleveleit, gyantáját és fáját is sokrétűen hasznosítják különböző területeken. A puhafa bútorok alapanyaga, gyantáját fertőtlenítésre használják. Illóolaja antibakteriális.

Elértük a Frasdorfer Hütte fogadót és legnagyobb meglepetésünkre - először fordult elő velünk - zárt ajtókra találtunk, holott vasárnaponként nyitva van, egész évben. Információ hiányában már mások is várakoztak az udvarban, bennünket bátorítottak, - sikertelenül - hátha nekünk megnyílik az ajtó. Benn egy lámpa égett, kinn egy asztalon tegnapról maradt üres üvegek… Rejtélyes és magyarázhatatlan.

Visszaérve a parkolóhoz épp rákezdett az eső, az utolsó lépéseket már sietősre vettük. Szerencsénk volt az időjárással.