Utoljára talán 15 éve jártam a városban és már csak halvány emlékeim maradtak az akkori látottakból. Kíváncsian vártam mire emlékszem még.
A város egyik jelképe a Kreuztor előtt tettük le az autónak és indult kis csapatunk a belvárosba. A várost védő falakon négy kapu bonyolította az egykori átmenő forgalmat. Ebből kettő maradt fenn a Kreuztor és a Feldkirchner Tor, az utóbbi a Bayerisches Armeemuseum-nál (Bajor Hadtörténeti Múzeum), ahová szintén ellátogattunk.
 |
| Kreuztor |
1385-ben épült, nevét az egykor közelben álló Heiliges Kreuz (Szent Kereszt) pestises házról kapta.
A kapu alatt áthaladva a Liebfrauenmünster (Boldogasszony székesegyház) - mely már messziről látható - kontyos tetejű és szokatlan szögletes (egyébként befejezetlen) két tornyával áll. Díszes, két színű homlokzata és magas belvilágú későgótikus belseje érdekes kettősséget ad.
Az 1400-as évek elején induló építkezést a Wittelsbachok támogatásával kezdték és 100 évig tartott. Kivéve a tornyokat, melyeket jóval magasabbra és hegyesebbre terveztek.
 |
| Dupla szárnyú oltár, melynek hátoldala is festett |
Ingolstadt Bajorország ötödik legnagyobb városa több mint 135.000 lakossal folyamatosan növekszik a Duna mentén. A történelmi belváros színes, díszes homlokzatú házai mosolyogtak ezen az őszi csendes vasárnapon. A széles Theresien Straße, majd a Ludwigstraße üzletei, kávézói, éttermei csábítóak.
Elérve a tágas Paradeplatz-ot már a Neues Schloss épületeihez vezető kis híd invitált bennünket. A 13. században épült kormányzói rezidencia ma katonai múzeumként szolgál illetve egyéb nyilvános rendezvényeknek ad helyet. Belépő 3,50 Euro (vasárnaponként csak 1,00 Euro)
 |
| A kapu domborműves mennyezete |
 |
| Neues Schloss |
A hadtörténeti múzeum két szinten várja az érdeklődőket. A földszinten a német - főleg késő középkortól - hadtörténeti múzeuma, míg a második emeleten az I. világháború kiállítása bajor szemszögből tekinthető meg.
 |
| Míves fegyverek |
 |
| A vár makettje |
 |
| Ólombevonatú gránát |
 |
| Üveggránát |
Innen lesétáltunk a Duna partra, a Donausteg kis hídján át a zöld Klenzepark-ba. A városban is több híd ível át a Duna felett, de korántsem olyan szép említésre méltóak, mint Budapesten.
 |
| Duna |
 |
| Klenzepark |
 |
| Bajor rendőrségi múzeum |
 |
| Klenzepark |
Sokan élvezték a napsütést, sétáltak, pihentek, extravagáns öltözékekben, sminkkel fotózkodtak az itteniek által röviden csak Klenze-nek nevezett zöldövezetű 20 ha-on. Az 1992-es Landesgartenschau (Kert- és parképítő/szépítő rendezvény) alkalmára létesítették és használják is azóta. Nevét az egykori udvari építőmesterről, Leo von Kenze kapta.
Vissza a Konrad-Adenauer hídon át jutottunk a belvárosba, a városháza előtti nagy térre. A Duna vízállása nem mutatott vészes állapotot a hazaihoz képest, tele volt halakkal.
Két városházát is magáénak tudhat Ingolstadt. Az új egy kevésbé sem érdekes, mondhatni egy szörnyű irodai blokk (60-as évek), míg a régi lenyűgözött a díszes reneszánsz stílusú homlokzatával. Az épület mögött balról Pfeifturm gótikus őrtornya mered, jobbról pedig a St. Moritz katolikus templom.
Az idősebb városháza múltja a 8. századig nyúlik vissza, bár bizonyítható nyoma nem maradt, feltételezik, hogy a várost lerombolták, ami akár a magyarok hódításainak a számlájára is írható. Az első ismert írásos oklevelek a 14. századtól indulnak.
Akinek kedve támad egy omnibuszos városnézésre felpattanhat rá, kár, hogy mi már csak akkor fedeztük fel, amikor hazafelé készültünk, hisz látnivaló van még bőven Ingolstadtban.
