Február első vasárnapján ismét beköszöntött a tél. Az utóbbi hetek viharos évszak-váltása nem áll másból, mint egy nap tavasz, egy nap tél - hőmérő szála fel, hőmérőszála le. Már előző éjjel sűrűn havazott, tudtam, hogy másnap havas kirándulásban lehet részünk.
A Weiße Achen völgyébe igyekeztünk, mely a Hochfelln (1.674 m) és Hochgern (1.748 m) hegyek vízelvezető folyójaként született 1600-1700 m magasan. A vízesésekkel teli folyó szintén egy tápláló-folyója a Chiemsee-nek. Egyik kedvenc vízesésünk található itt.
A Weiße Achen völgyébe igyekeztünk, mely a Hochfelln (1.674 m) és Hochgern (1.748 m) hegyek vízelvezető folyójaként született 1600-1700 m magasan. A vízesésekkel teli folyó szintén egy tápláló-folyója a Chiemsee-nek. Egyik kedvenc vízesésünk található itt.
Weiße Achen |
A Kohlstatt parkolójából (746 m) indultunk, mint mindig és a hó folyamatosan szitált. Idelenn figyelmeztettek a táblák a lavinaveszélyre. A mi utunk ettől mentes irányba vitt. (Apropó lavina. Most olvastam egy kifejezést a szóra, amit még eddig nem hallottam, hósuvadás.)
A vonal mentén halad a völgy, jobbra a Hochfelln, balra a Hochgern |
Egy-két hüttét, almot bejártunk - valamelyiket többször is - a környéken. Gleichenbergalm (Hochfelln), Hinteralm (Hochgern).
Kezdetben eltakarított, majd kitaposott úton tudtunk haladni, letérve arról, az erdőn át felfelé egy nyomot követtünk, két emberé és egy kutyáé.
Az erdő csendes volt, csak a hó ropogott a talpunk alatt, ami egyre vastagabban lepte be a tájat. A fenyők hűséggel tartották puha takaróikat, jól esett belehuppanni a puha fehérségbe miközben arcunkba szitált a sűrű hó.
A belehuppanás sokszor szándék nélkül történt, a betemetett lyukak, mélyedések egy szintbe kerültek a hó felső rétegével, sokszor térdig elsüllyedtünk, ami nehezítette a haladást. A veszélyesebbet az utakat keresztező vízelvezető kis csatornák jelentettek, amit szintén sokszor alig láttunk. Pléhből készültek, - hogy az utat ne mossa el/ki az eső - és igen csúszós rajta a hó.
Egyre intenzívebben havazott, a nyomok alig látszottak már, betemette előttünk. Sűrű szürke felhők vonultak a fejünk fölé, 1.100 m magasságban járhattunk, már nem volt messze a Vorder Alm (1.120 m), de nem kockáztattunk, még le is kellett jönni a hegyről. Így visszafordultunk. Gondoltuk a vízesés - ami kis kitérő - belefér.
Kezdett tisztulni |
A vízesés felett már kék az ég |
Én ugyan már nem kívánkozom havas hegyekbe, de nézni a képeket !!! Most is hoztál pár csodálatosat !!! 12,13,14,23,24 - mint egy mesevilág !
VálaszTörlésKöszi!
TörlésNagyon szépek ezek a havas fenyők, utak, befagyott mini vízesések, minden!
VálaszTörlésLátom egy-két hópihe a fényképezőgép lencséjére is esett ;-)
Egy-két? Nem volt könnyű felfelé fényképezni hópihe nélkül. :-D
TörlésA havat azt nagyon irigylem, nekünk ami volt az semmi.
VálaszTörlésEzt a havazást, ezt a telet kedvelem - csendes, szélmentes, hópihés, ropogós és nem túl hideg.
TörlésSokszor, ahogy nézem a képeket, nem tudom eldönteni mit szeretek jobban, a téli képeket, az őszit, a tavaszit vagy a nyárit...aztán meggyőzöm magam, hogy imádom mindegyiket :)
VálaszTörlésCsodásak a képeid. A 14. az a kicsi fenyő...az egész tél benne van :)
Köszi Orsi, hát mindet valamiért, mindben megvan a csoda! :-)
TörlésElfelejtettem írni a suvadásról, amit írtál, hogy a lavinát úgy is nevezik. Felénk a Tisza töltésére mondták árvízkor, hogy megsuvadt a töltés, tehát elmozdult.
VálaszTörlésNézem a videódat, ha porhóban kell menni, még hagyján, de mikor vizes, tapadós, hát az szörnyű :))
Reméltem, hogy valaki említi ezt a kifejezést :-) Ezek szerint felétek használatos a szó.
TörlésPorhóban nagyon szeretek járni, a tapadós már nem olyan kellemes. :-)
Mindig olyan szép helyeket találtok. Jó, hogy nektek ennyire karnyújtásnyira vannak a hegyek.
VálaszTörlésVan lehetőség ez igaz. Nem is tudom lesz e időm itt mindent felfedezni. Remélem. :-)
TörlésIdén tényleg hol tél van, hol nem, de ezek a fotók nagyon jól sikerültek, egyszerűen varázslatosak! :(
VálaszTörlésÉs még tart ilyen formában tovább... köszi Elvira.
Törlés