Sztereotípiák nélkül a müncheniek tava 2.

A Münchentől 25 km-re húzódó Starnberger See több mint 56 km2-es területű tó, Bajorország ötödik legnagyobb tava. Hossza majd 20 km, szélessége mintegy 5 km, mélysége közel 128 m.

Az első írásos feljegyzések 818-ból származnak, de akkor még igen furcsa neve volt, Uuirmseo, így emlegették. Majd Wirmsee- re keresztelték egy elvezetőfolyója után, névmásítás során kapta a Würmsee nevet, ahogy a folyója a mai napig is a Würm. Mai nevét, Starnberger See nem is olyan régen, 1962-ben hivatalosították egy vasútvonalról, mely Münchenbe közlekedett.

A tavat a déli oldaláról közelítettük, míg el nem értük nagy lápos, nádas természetvédelmi területek övezik. Látható, hogy korábban sokkal nagyobb területet foglalt el a tó.

Seeshaupt kis települése szintén egy hagymakupolás templommal, vitorlás kikötővel, árnyas sörözőkkel fogad. Több ház, villa épült közvetlen a tó partjára, - sokuk színesre festett homlokzattal (Lüftlmalerei), - így a gyalogút nem mindig a part mentén vezet.

St. Michael templom, Seeshaupt

Amikor megpillantottam a tavat Seeshaupt kikötője mentén Balaton-érzés vett körül. A távoli part lankás domboldalai a Balaton-felvidéket juttatták eszembe.

Olykor csak ennyit látni a tóból

Gondozott sövények, tujasorok kísérik a gyalogutat, óvják a stégeket, házakat a kíváncsi szemek elől.

Következő állomásunk Bernried parkja, kikötője, ahol vitorlásiskola is működik.

Ez a fotó akár a Chiemsee-nél is készülhetett volna

Marina étterem terasszal a tóra

A tó nyugati oldalán Tutzing városában belecsöppentünk az emberektől mozgalmasabb életbe. A közel 10.000 lakosú település régi falusias jellegét teljes mértékben megtartotta. Éttermek, fagyizó, pékség, melynek sajátos süteményválasztékának mi sem tudtunk ellenállni - na jó, nem is akartunk. Az üzlet előtti asztalok közül egy árnyasat kiválasztva hangulatos környezetben figyeltük a tömeget, felvettük a hely tempóját, melyhez egy szelíd erdei pinty énekelt a közvetlen közelben.

Valójában halat kellett volna ennünk az epres süti helyett, hisz a település történetére, hétköznapjára évszázadokra vissza a halászat, a halak gyakorolták a legnagyobb hatást. Valójában aki nem is ismeri a városka múltját egy séta után is fel kell tűnjön a hal központi szerepe.

A település címerében is egy hal látható, évszázadok óta a hal, a halászat játszotta a település életében a főszerepet. A központban az egyik legpompásabb ház, a Guggerhof falai is erről mesélnek.

Vannak ma élő családok, akik felmenői 450 éve a tó különböző településein éltek, fő foglalkozásuk mi más, mint a halászat volt. Egy ilyen családból való őslakos hívta életre azt a hagyományt, melyet mára öt évente rendeznek meg. A Fischerhochzeit egy lakosok által eljátszott esküvői darab, (mintegy 20 szereplővel) amely a napóleoni háborús időkbe repít vissza. A szerelmes halászfiúnak is be kell vonulnia, nincs ideje szerelmét megkérni, aki évekig gyászolja őt. A dráma aztán happy end-del végződik, mert a fiú visszatér a háborúból és sikerül szerelmüket megpecsételni. Ennyi a darab története röviden. Kizárólag helyi lakosok adhatják elő, - az ijfú pár pedig kizárólag ősi halászcsalád leszármazottai lehetnek, - arra előtte gondosan készülve. Helyiek a dramaturgok, kosztümösök és egyéb segítők. Természetesen korhű jelmezben csónakokkal a tavon is zajlik az esemény. Az esküvőt megelőző este (Polterabend) a Guggerhof-ban zajlik, másnap a templom és a városháza környéke játssza a főszerepet. Végül a fő attrakció a km hosszú esküvői menet a násznéppel, zenészekkel, népviseleti egyesületek, kosztümösök és egyéb segítők és a város lakosai biedermeier öltözetben.

Hasonlóan képzelem el, mint az Oktoberfest felvonulását. Bizonyára érdekes és különleges hagyomány, remélem egyszer lesz rá alkalmunk megnézni. A következő, a 13. Fischerhochzeit 2022-ben lesz.

A tavalyi vőlegény szerepében az az ifjú volt, akinek a dédnagyanyja játszotta az első mennyasszony szerepét 1929-ben. 
Nagyszerűnek találom ezt a fajta hagyományőrző és egyben közösség- és generáció-összetartó szellemet a bajor falvakban.

Hogyan is szól Tevje intelme a Hegedűs a háztetőn-ből... “És hogyan tartjuk az egyensúlyt? Mi a titka? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány.”

St. Joseph templom makettje

St. Joseph templom

Természetesen lesétáltunk a tópartra is, ahol az általam hiányolt promenád és tiszta szabadstrand ott volt. Mozgalmasabb volt aznap a kellemes napsütésben a Brahms promenád.

1873 nyarát itt töltötte Johannes Brahms, a német komponista. Jól érezte itt magát, tetszett neki az akkori atmoszféra, több dalra megihlette. Az 1900-as évek vége óta minden évben neves művészekkel rendeznek emlékére komolyzenei fesztiválokat.

Hasonlóképp, mint a Tegernsee-nél bronzszobrok díszítik a part mentét. Egy különleges nagy, elfelezett kő-tojás is helyet kapott, közvetlen a Häring fogadó mellett.

Megpihenésre invitált az étterem terasza rálátással a tóra, melyet két oroszlán vigyáz.

Két oroszlán + egy kutya

Valami különlegeset fedeztem fel az étlapjukon és egyértelmű volt, hogy ezt meg kell kóstolnom. Sóskaleves. Mióta az eszemet tudom imádom a sóskát és bizony Bajorföldön nem szerepel az étlapokon, sőt az üzletekben sem igen lehet frissen kapni. Olykor piacon, de főleg a Szülők kertjéből gondosan lefagyasztva jutok hozzá. Izgatottan vártam a hatást, a leves ízét! Tökmagolajjal, tejszínnel készítették, hozzá puha, ropogós baguette karikákat kaptam. A gyerekkori íz nem, de valami új, nagyon finom sikeredett belőle.

A strandon sétálva a horvát tengerpart jutott eszembe. A víz fölé hajló illatos tengerparti fenyők visszaidézték az ottani érzést.

A Häring fogadó egyébként a bajor, német és külföldi közismert prominensek egy találkozóhelye. A mosdóba menet, ami az alagsorban van a falakon megszámlálhatatlan mennyiségű fotót láttam. Képtelen voltam mindet megnézni, olyan 300-400 körülire saccolom. Főleg zenészeket, énekeseket és színészeket ismertem fel a gazda képtárából. Az étterem mellett egy nagy sörkert közvetlen a tóparton várja az erre járó látogatókat.

Tutzing magyar testvérvárosa Balatonkenese.

Különböző érzésekkel ajándékozott meg a tó egy része. Megidézett bennem helyeket, emlékeket. Számomra ettől más most már a Starnberger See. Kíváncsian várom mit nyújt még a tó többi része!

MerkenMerken