Visszasétálva a Marienplatz adventi faházaihoz egész a Karlsplatz körtérig számomra a “kötelező” utcasor, ha a belvárosban járok. Kedvelem, holott jól ismerem az üzleteket - vagy épp ezért? - mégis jó ismét látnom a neves és díszes épületek nem tűntek el, itt vannak, ezennel adventi díszben.
A Viktualienmarkt - Marienplatz sarkán áll a 145 éves pici fa termékeket áruló üzlet - Holz-Leute. Már a kirakatban jelzik jubileumukat. Épp befértünk még, hogy láthassuk kínálatukat. Az apró fa karácsonyi figurák, fenyőfák mellett igen sok nívós használati tárgyat is értékesítenek. Gyönyörű fatálak (ezek a kedvenceim), de konyhai, tisztálkodási eszközök, játékok is várják gazdáikat. Ebben az “elműanyagosodott” világban egy felüdülés a sok szép tárgy látványa, az ügyes kezek munkája, noha az árak olykor borsosak.
 |
| Az Augustiner sörfőző fogadója |
 |
| Hirmer, háttérben a Frauenkirche egy kontya |
Egy számomra érdekesség ezen sétálóutca egy épületén található, egy hajó a tetőn.
Az egykori polgári házak helyére egy német építész - aki egyébként a világhírű Müncheni Hofbräuhaus mai arcát is adta - Max Littmann tervei alapján készült el az 1900-as évek elején. Ma egy több emeletes luxus áruház (Oberpollinger) működik benne. Ami engem érdekelt az a hajó (pontosabban kettő) a tetőgerincen. Kis kutakodás után megtudtam nem mások, mint szélkakasok. Még nem tudtam megfigyelni, hogy működnek e, legközelebb megteszem, ha arra járok. Miért pont hajók, az nem derült ki egyértelműen. De igen erős a gyanúm, hogy a már akkor áruháznak készült épület tulajdonosa a hamburgi kereskedőcsalád által is használt jellegzetes szimbólumról, a két- vagy háromárbócos hajóról lehet szó, mely sikeres kereskedelmük alapvető és legfontosabb kelléke volt.
Még mindig München szívében járva elértük az egykori várost védő fal 13. századi kapuját a Karlsplatz tér előtt (más néven Stachus). Nem csak közlekedési csomópont (földalatti, földfeletti metró, buszok, villamosok) hanem találkahely illetve starthely a sétálóutcába például a Viktualienmarkthoz, ahonnan mi is indultunk. A középkorban itt haladó só utca már akkor is a kereskedelem szellemében zajlott. Szinte nem változott semmi, csak a kereskedelem tárgya.
A körtér az egyik nevét az ott álló kapuról (Karlstor) kapta, másikat (Stachus) a 18. században egy közeli fogadó (mostani Kaufhof épülete) gazdájának nevéről (Stachus-Garten) maradt rá.
 |
| Karlstor kapuja a sétálóutca felől |
 |
| A körtér felől |
Csillogó passzázsok alatt egy piciri guszta süteményes, teázós-kávézós helyre bukkantunk. A kínálatból a csokis sajttortát választottuk és igen meg is bántuk. Annyira tömény édességnek tűnt számunkra, hogy ott is hagytunk egy-egy darabot a tányéron. Férjem, akire ez egyáltalán nem jellemző, - aki hűségesen megette a tihanyi levendulás sajttortámat a sajátja után - is ott hagyott ebből a csokisból egy darabot, annyira elteltünk vele. Azt hiszem a jövőben maradok az eredeti sajttortánál és nem kísérletezem benne az újdonságokkal.
A Wittelsbacherplatzra igyekezve elhaladtunk a Theatinerkirche temploma előtt, ami szintén egy sikeres gyerekáldásra épült, ahogy a Nymphenburg kastély is.
A müncheniek Theatinerkirche-nek nevezik a katolikus templomot, becsületes neve valójában St. Kajetan templom, aki a theatinus rend alapítója volt. Erős sárga színe már messziről jól látszik és egy nevezetes épülete, akár támpontja a városnak. Pompás külseje és igen díszes fehér belseje nem sejteti, hogy bő 100 évbe tellett mire elkészült.
Minden adventkor a Wittelsbacherplatz tágas tere ad helyet a középkori adventi vásárnak. A tér közepén a Wittelsbach dinasztia I. Maximilian lovas bronzszobra magasodik, köréje állítják az adventi fa bódékat.
Az összes árus, a színpadon fellépő személy mind középkori öltözetben. Találkozhatunk a mikulással, lovagokkal, angyalokkal vagy szűcsmesterrel. Kerámia, bőr, üveg és egyéb kézműves termékek, finomságok várják a vásár látogatóit. Itt kevesebb a csillogás, sokkal egyszerűbb ételeket, dolgokat fedezhetünk fel.
 |
| Színpadi előadás |
Kellemes első adventi nap volt.
