Lilán robbant be a tavasz

Igazán jól működik a biológiai túra-órám - igen, van ilyen is - mert ezen a reggelen ide invitált a késztetés, menjünk a Seiseralm-hoz! 
Este a fotókat válogatva a tavalyi bejegyzéseimet fellapozva, egy évvel ezelőtt is ezt az utat jártuk. Annyi különbséggel, hogy tavaly már zöldebbek voltak a legelők, jóval többféle virág pompázott. Persze ez nem csoda, hisz két hete még - 19 fokkal küszködtünk és mára hirtelen, átmenet nélkül berobbant a tavasz. De még hogy! Lilán! A májvirágok, az általam igen kedvelt és sokat fotózott, tüneményes kis lila szirmú tavaszt hozók terítették az erdők alját.

Az első méhek is megjelentek

Az első bátor szellőrózsák

Már illatozott a medvehagyma

Először az esőkabát került le, majd a thermo puli. A hegyek felől a főn meleg levegőt küldött felénk, élvezet volt a napsütés még nem túl erős sugarai mellett. Az avar alól a májvirágok mellett a tavaszi tőzikék és a krókuszok is feltörtek, a levegő megtelt zöld illattal, mely a patakok friss vízének illatával terítettek energiát. Zsongott a hegyoldal a Chiemgau Alpokban!

A pockok vájta üregekből, repedésekből tört elő az olvadt hólé. Ezeket az érzéseket kerestem, ez hozott ide idén is.

Elértük a víztornyot, majd az elágazást a Wolfsschlucht (Farkas-szurdok) felé kerülőt ezennel kihagytuk és házak, gazdaságok között haladtunk az úton. Nyitott udvaraik betekintést engedtek lakóik életébe. Macskák, baromfi szabadon szaladgál a túrázók között.

Víztorony 

Ha jobban szemügyre veszitek a ház tövében lévő körtefa lassan eléri a tetőtér balkonját és az alsó balkont szépen köréje építették. Mi ez, ha nem a természettel való együttélés egy módja? Idős apóka ült a balkonon és élvezte a napsugarak melegét. Csodás és nem mindennapi lehet mikor a fa virágba borul vagy mikor érett gyümölcseit egy karnyújtással szedhetjük le.

A mára csendes térség a 16-17. században vasérc bányától és fizikai munkásoktól volt hangos. A 19. századra pedig a sószállító vezetékek haladtak erre, melyek nyomát még ma is látni.

Az egykori sóvezeték maradványai

Innen egy meredek lépcső vezetett fel egy felsőbb útra a Seiseralm felé. Az emelkedő nevét a sószállító vezetétekről kapta, Salinenstieg.

Az árnyasabb lejtőkön még hó

Hamarosan elértük célunkat, a piros tetejű Seiseralm-ot háttérben a cakkos hátú Kampenwand védte.

Seiseralm 868 m

Kampenwand

Gedererwand 1.399 m

Kampenwand 1.669 m

A fogadó bejárata mellett árnyékban jóval 800 m felett 20 fokot mutatott a hőmérő. Megfordulva kies kép tárult elénk a Chiemsee-ről és szigeteiről. Betértünk egy finomságra.

Chiemsee

Almas rétes vanília fagylalttal

Visszafelé ugyanazon az úton mentünk és furcsa időjárásnak köszönhetően, a meleg és a hideg levegő találkozásának egy érdekes természeti szépséget kaptunk aznap búcsúzóul.

A varjak is csak csodálkoztak az égi szárnyaknak

Akár zordnak is kinézhet, számomra sokkal inkább különleges volt. Hol a meleg levegő, hol a hideg levegő simított végig arcunkon, épp a keveredés határán jártunk. Szél alig volt észlelhető. A madarak hol síri csendben maradtak, hol rázendítettek. A felhők rajzolata egyedi volt és másodperceken belül változtak a formák, minták. Ilyen különlegeset sem éltem még át!