Igazán jól működik a biológiai túra-órám - igen, van ilyen is - mert ezen a reggelen ide invitált a késztetés, menjünk a Seiseralm-hoz!
Este a fotókat válogatva a tavalyi bejegyzéseimet fellapozva, egy évvel ezelőtt is ezt az utat jártuk. Annyi különbséggel, hogy tavaly már zöldebbek voltak a legelők, jóval többféle virág pompázott. Persze ez nem csoda, hisz két hete még - 19 fokkal küszködtünk és mára hirtelen, átmenet nélkül berobbant a tavasz. De még hogy! Lilán! A májvirágok, az általam igen kedvelt és sokat fotózott, tüneményes kis lila szirmú tavaszt hozók terítették az erdők alját.
 |
| Az első méhek is megjelentek |
 |
| Az első bátor szellőrózsák |
 |
| Már illatozott a medvehagyma |
Először az esőkabát került le, majd a thermo puli. A hegyek felől a főn meleg levegőt küldött felénk, élvezet volt a napsütés még nem túl erős sugarai mellett. Az avar alól a májvirágok mellett a tavaszi tőzikék és a krókuszok is feltörtek, a levegő megtelt zöld illattal, mely a patakok friss vízének illatával terítettek energiát. Zsongott a hegyoldal a Chiemgau Alpokban!
A pockok vájta üregekből, repedésekből tört elő az olvadt hólé. Ezeket az érzéseket kerestem, ez hozott ide idén is.
Elértük a víztornyot, majd az elágazást a Wolfsschlucht (Farkas-szurdok) felé kerülőt ezennel kihagytuk és házak, gazdaságok között haladtunk az úton. Nyitott udvaraik betekintést engedtek lakóik életébe. Macskák, baromfi szabadon szaladgál a túrázók között.
 |
| Víztorony |
Ha jobban szemügyre veszitek a ház tövében lévő körtefa lassan eléri a tetőtér balkonját és az alsó balkont szépen köréje építették. Mi ez, ha nem a természettel való együttélés egy módja? Idős apóka ült a balkonon és élvezte a napsugarak melegét. Csodás és nem mindennapi lehet mikor a fa virágba borul vagy mikor érett gyümölcseit egy karnyújtással szedhetjük le.
A mára csendes térség a 16-17. században vasérc bányától és fizikai munkásoktól volt hangos. A 19. századra pedig a sószállító vezetékek haladtak erre, melyek nyomát még ma is látni.
 |
| Az egykori sóvezeték maradványai |
Innen egy meredek lépcső vezetett fel egy felsőbb útra a Seiseralm felé. Az emelkedő nevét a sószállító vezetétekről kapta, Salinenstieg.
 |
| Az árnyasabb lejtőkön még hó |
Hamarosan elértük célunkat, a piros tetejű Seiseralm-ot háttérben a cakkos hátú Kampenwand védte.
 |
| Seiseralm 868 m |
 |
| Kampenwand |
 |
| Gedererwand 1.399 m |
 |
| Kampenwand 1.669 m |
A fogadó bejárata mellett árnyékban jóval 800 m felett 20 fokot mutatott a hőmérő. Megfordulva kies kép tárult elénk a Chiemsee-ről és szigeteiről. Betértünk egy finomságra.
 |
| Chiemsee |
 |
| Almas rétes vanília fagylalttal |
Visszafelé ugyanazon az úton mentünk és furcsa időjárásnak köszönhetően, a meleg és a hideg levegő találkozásának egy érdekes természeti szépséget kaptunk aznap búcsúzóul.
 |
| A varjak is csak csodálkoztak az égi szárnyaknak |
Akár zordnak is kinézhet, számomra sokkal inkább különleges volt. Hol a meleg levegő, hol a hideg levegő simított végig arcunkon, épp a keveredés határán jártunk. Szél alig volt észlelhető. A madarak hol síri csendben maradtak, hol rázendítettek. A felhők rajzolata egyedi volt és másodperceken belül változtak a formák, minták. Ilyen különlegeset sem éltem még át!
