Lesétálva a két vár hegyéről az első amibe botlottunk a Pedro Luis Alonso mediterrán kertje. A 6.500 m2 területű főleg rózsa-kert spanyol, iszlám, francia jegyeket is visel, közvetlen a városháza mellett terül el. A színek és a szimmetria, hozzá a rózsaillat egy kellemes (pihenő) hely az itt lakóknak vagy a megpihenő turistáknak. Azulejoval színesített tavirózsás kutak frissítik itt is a kert levegőjét.
 |
| Háttérben az Alcazaba falai |
 |
| Felülnézet |
 |
| Városháza |
Áthaladva két igen csak nagy forgalmú úton (Av. de Cervantes és Paseo del Parque) a tengerpart felé egy sokkal nagyobb parkba csöppentünk, ami tökéletes felüdülés lehetne, ha a forgalom zaja, szaga nem zavarna. A kikötővel párhuzamos parknak promenád jellege van, kár, hogy a vízpartig egy harmadik nagy forgalmú több sávos út is húzódik.
Fejünk felett a parkban rikácsoló sok zöld színű papagájok cikáztak, szökőkutak csobogtak, színes padok csalogattak megpihenni a trópusi és szubtrópusi növények közt. Szobrok, emlékművek tarkítják az 1899 óta álló és folyamatosan megújuló 20.000 m2 malagai zöldövezetet.
 |
| 1 km hosszan elhúzódó park |
Innen már csak egy ugrás Málaga kikötője!
Kr. előtt a föníciaiak által alapított gazdasági kikötőt később a rómaiak ásvány, kerámia, olaj, bor, mandula, de mindenekelőtt hal és egy specialitásuk a garum (halszósz) szállítmányozására használták, innen indították útjára nem csak Róma felé.
Ma, a 2011-ben felújított kikötő egy fontos turistacsalogató. Joggal! Széles promenádja, üzletek, kávézók, éttermek sokaságát rejti. Az öbölnek, melynek az egyik végén egy világítótorony, másikon egy óriáskerék áll rendszeres vendégei a luxus hajók, óceánjárók, de előfordulnak fregattok és tengeralattjárók is. Ne lepődjünk meg, ha leszólítanak egy-egy kisebb hajókörútra Málaga partjai mentén. Ha több időnk lett volna szívesen megnéztem volna a várost arról az oldaláról is.
A bordás vagy épp egy (bálna)gerinchez esetleg hullámokhoz hasonlatos építmény odafentről az Alcazaba és a Gibralfaro várai felől is vonzotta a tekintetet, közvetlen alatta fantáziaindító. Azon túl, hogy különleges, még hasznos is.
 |
| Móló |
A móló mentén található a francia Musee Pompidou első külföldön megnyitott múzeuma is. A 2015-ben nyílt színes kocka formájú építmény rövid időn belül szintén a város jelképévé nőtte ki magát. Vasárnap ingyenes, hétközben 9,- Euro a belépő.
A Calle Bolsa árnyas utcácskájában egy tapas-bárban erőt gyűjtöttünk. A finomságok mellett a különösen kedves kiszolgálásra is emlékezni fogunk.
Innen újabb ugrás a Santa Iglesia Catedral Basílica de la Encarnación. A monumentális épület 1528-ban egy mór mecsetnek készült, 254 évig épült, eredetileg két toronnyal, melyből egy valósult meg és ezt az épületet is a keresztény spanyolok fejezték be maguknak. Ezért is hívják a spanyolok La Manquita-nak (egykarú kis hölgy).
Nos, hogy mennyire “kicsi” azzal szembeszállnék - gondolom nem a méretére vonatkoztattak - nem emlékszem, hogy valaha is jártam már ekkora katedrálisban. Belépő: 6,- Euro (2018), melyhez kaphatunk egy audioguide-ot, segítségével több nyelven hallgatható és önállóan, a saját tempónkban körbejárhatjuk az épület belsejét. Minden látnivaló számokkal ellátva, melyek segítségével könnyen a hozzá tartozó történetet, információt állíthatjuk be magunknak és hallgathatjuk meg. Szeretem ezt a fajta szabadságot, gördülékenyebben haladhattunk. A reneszánsz, gótikus, barokk és neoklasszicista stílusjegyek keverékével, a rengeteg márvány, a nehéz korinthoszi oszlopok, a számtalan díszes kupola, aranyozott minták, figurák, festmények kápolnákként sorakoznak egymás után körbe-körbe. Szédítő a látvány odabentről!
 |
| Az egy tornyú Catedral de la Encarnación |
 |
| Bal oldalt a hiányzó torony |
 |
| Mindenütt a shell kagyló a díszítésben |
A három templomhajós belső 42 m magas. Építészeti különlegessége a specifikus kereszt-pilléres megoldás, melyet a korinthoszi oszlopok stabilizálnak.
Látogatás után az épületen belül lehetőség van szuvenírt vásárolni és akár mosdót használni.
Kifejezetten jól esett odakinn a narancsfákkal tarkított belső udvarban friss levegőt szippantani, majd a szökőkutas kertben megpihenni.
Kifejezetten jól esett odakinn a narancsfákkal tarkított belső udvarban friss levegőt szippantani, majd a szökőkutas kertben megpihenni.
Nem vagyunk nagyváros-rajongók, de közvetlen Málagaban el tudnánk képzelni egy hetes tartózkodást, mert látnivaló van még bőven! Kimaradt a botanikai kert, a piacok, a város új része a nyugati oldalon, a várost kettészelő folyó a Río Guadalmedina stb..
Málaga visszavár bennünket!
Folyt. köv.
