Lelassult arany októberi napok vannak soron. Szeretem az átmenetet, van idő felkészülni a télre, hosszan elnyújtva, lecsendesülve a mozgalmas nyár után. Jó ilyenkor némán bandukolni, szél se rebben, elmélázni egy látványon, egy növényen, a színeken, egy őszies illaton vagy a levegő ragadozóinak vijjogásán. Tavaly nyáron mikor ezen az úton jártunk, mely az Inn-völgyére tekint, már akkor felfigyeltem a hangos vijjogásra odafentről. Azóta ehhez a túrához ezt a hangot kötöm.
Az autót a Neubeuern település közelében lévő tó parkolójában hagytuk. Nyár után már nincs parkolási díj. Többen lustálkodtak a tó partján. Volt aki egy reggeli piknikre ugrott ki, volt egy-két lakókocsis rasztázó, kerékpáros és túrázó. Az ápolt tópart körül két nordic walking túra is megtehető, a környezet csodás!
A mi túránk meredeken ment fel a hegyekbe, legelők, gyümülcsösök és néhány gazdálkodás közt vezetett célunkhoz a Dandlberg Alm-hoz.
Bő terméssel áldotta meg a gazdákat az idei meleg nyár. Roskadtak a gyümölcsfák, őszre alma, körte, szilva, szelídgesztenye, dió, mogyoró, ahogy az erdőkben a tölgyfa és a bükkfa makkjai terítették az avart.
Egy almafa alatt tett pihenő során nem kellett ezennel sem sokat várnunk, fejünk felett megjelentek, vijjogtak és vitorláztak a termikkel a szárnyas ragadozók, gondolom ölyvek.
180 fokban amerre elláttunk felfedeztük a már általunk oly sokszor bejárt itteni hegyeket, falvakat, folyókat.
 |
| Inn-völgye, Nußdorf települése |
 |
| Havas osztrák Alpok a távolban |
 |
| A Wendelstein (1.838 m) az obszervatóriummal |
 |
| A Hochries (1.569 m) felvonóval és a Hochries Hütte fogadóval |
 |
| Az Inn folyó egy zsilippel, háttérben Flintsbach települése |
 |
| "Herr Főhn" festett nekünk valami különlegeset |
 |
| ❤️ |
"Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk az öröklét előtt.„
Sárhelyi Erika: Utolsó pecsét
 |
| Ez egy ilyen nap ❤️ |
Az erdőben folyt némi serteperte, a mókusok nagy lázban gyűjtögették az almáriumba valókat, amiből volt bőven.
 |
| ❤️ |
 |
| ❤️ |
 |
| ❤️ |
 |
| Itteni kedvenc fám, mint tavaly, változatlan párhuzamban |
 |
| Rossholzen temploma St. Bartholomäus |
Elhaladtunk egy hatalmas ház előtt, tábla az út szélén “ frissen préselt almalé”. Betértünk. Annyira frissen készült, hogy a gazda épp húzott egyet a présen és már csorgott a ragacsos narancs színű almalé. Mielőtt megkérdezhettük volna hogy és mennyi, jött a kedves invitáló fogadtatás “ úgy néztek ki, mintha szomjasak lennétek!” Azok voltunk, különösen én… és már tarthattam is az üvegpoharat a prés alá. Finom édes-savanykás almalé. Ebből venni kell, de csak 10 l-es kiszerelésben árulták. Azt meg nem akartuk cipelni. “Hozzátok az autót és akkor semmi akadálya.” Így esett, hogy visszafordultunk és egy másik autóúton visszatértünk a gyümölcsös gazdákhoz. Elbeszélgettünk, nagyon kedves, agilis pár, akik a munka mellett gyümölcsfákkal is foglalkoznak. 15 cseresznyefa ontotta ropogós gyümölcseit az év elején. Tudom, hogy jövőre hová megyünk friss cseresznyéért. Van szedd magad akciójuk is. A diók éretten potyogtak a földre, abból diólikőr készül. De kapható itt bodza-, cseresznye-, baracklikőr vagy a magas hegyekben igen kedvelt és gyakori cirbolyafenyő likőr, körte-, szilvapálinka és ki tudja még mire nem emlékszem. Kaptunk egy névjegykártyát, ha bármire szükségünk lenne, ja és tüzifát is szállítanak ki, ha kell. Kóstolónak vettünk egy diólikőrt és egy körtepálinkát. Előbbiről megtudtam, hogy a tavalyi év gyenge termésére való tekintettel egy három évvel ezelőtti dióból készült a likőr.
A vásár és a csevegés után még annyi időnk maradt, hogy autóval felmenjünk a Dandlberg Alm (910 m) fogadóig. Egy kedves idős házaspár mellett kaptunk helyet, akikkel szinte egy hullámhosszon vitattuk meg a világ dolgait falatozás közben, míg a fények kezdtek alább hagyni.
