"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-11-18

Kranzhorn (1.368 m), az osztrák és bajor hegy

“Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda.” Lisa Kleypas

A bajor határ után az első tiroli település Erl temploma melletti út visz fel a Kranzhorn Alm (1.230 m) felé. Kanyargós szerpentin vezet, mely egyre jobban szűkül és az egy nyomvonalas úton nem kevésszer vissza kell valakinek tolatni, hogy a szembejövő is el tudjon haladni. Gyalogosok és kerékpárosok is kedvelt útvonala. Több parkoló is adódik útközben, ahol autónkat letehetjük és gyalogosan mehetünk tovább. A színes ősz a reggeli köd felszállta után lépten nyomon megállásra késztetett.








A túra-weboldal egy nagyobb parkolót ajánlott az erdőben (Wanderparkplatz Kranzhornhütte), de mi már korábban megváltunk autónktól. Az utolsó helyet foglaltuk el és milyen jó ötlet volt, mert az ajánlott parkolóban már egy hely sem akadt. Ez persze azt vonta maga után, hogy lépten-nyomon túrázókkal, mountainbike-osokkal találkoztunk jövet és menet is.




A sűrű fenyőerdők szinte talajvédők nélkül


Miután előző héten is 1.000 m-en nyíló százszorszépeket fotóztam, már fel sem tűnt, hogy erre is virágszőnyeg várt bennünket.




Elértük az 1.058 m-en álló Bubenau Alm-ot, mely magántulajdonban van nem fogad kirándulókat. Innen kezdődött a túra kihívási része, meredek és sziklás.


Bubenau Alm
Épült: 1947-ben



Már innen szép kilátás nyílt a Chiemgau Alpokra, egy emlékezetes túránkra,  ami ca. 4-5 km távol lehet innen légvonalban. A Spitzsteinhaus, is egy kihívásokkal teli, szép kilátású túránk volt, épp 2 éve.



...hogy legyen erőm tovább - encián


Kiérve az erdőből bővült a horizont, szikrázó napsugarak égették arcunkat. Egy fiatal család már lefelé tartott. Anya hordozóban a mellkasán egy bébivel, apa kézenfogva a ca. 2,5 - 3 évessel. Tanítás: “óvatosan roggyantsd a térded és egész talppal lépj tovább…” A jövő túrázói formálódnak...







Az Inn völgye


Felküzdöttük magunkat, egy tisztás fogadott kis hegyi pocsolyával, majd egy kis kaltanban a Kranzhorn Alm (1.230 m) komplexuma. Nem egy kis fogadó, hanem több épület együtt. A rusztikus hegyi fogadó körülötte padok, asztalok, egy kis istálló az állatoknak, egy mini bódé a sütiknek, egy házikó, ahol a zenészek színpada áll és még ki tudja mire szolgáló melléképületek, egy konyhakert benne gyógy- és fűszernövényekkel. Hegyi Paradicsom.










2018-11-14

11.11. 11:11

A német ajkú területeken november 11-én 11:11-kor veszi kezdetét a farsangi szezon.

A rómaiak idejében november 11-ével kezdődött a téli évnegyed, melyet az azévi termésből, borból egy nagy lakomával ünnepeltek.

A középkorban határnapként (Márton-napi járandóság) volt ismeretes e nap. Fizetések, tartozások lerovásának napja.

Szent Martin napja is ekkor van, a márton napi liba, amely szintén nagy lakomázásokkal kapcsolatos ünnep. A Márton napi libapecsenye az utóbbi években ismét fellendülőben.

Szintén német nyelvterületen egy szokás ezen nap esélyén egy fáklyás menet (Martinsumzug). Gyerekek, felnőttek maguk készített lámpásokkal járják az utcákat, dalokat énekelnek - Szent Márton emlékét megőrizve. A menetet egy lovon piros palástba öltözött lovas vezeti, Szent Martin, mint római katona. Az idei menet olyan hosszú volt nálunk, mint még soha. A sötétben vonuló kis lámpások sora a 13. harcos c. film Wendol-menetére emlékeztetett. Bár itt semmi rossz szándék nem vezette a vonulókat.

Az első világháború végét is ehhez a naphoz kötik.


Örülök, hogy mi békében élhettük meg e napot is. Érdekes mód kűzdőnapként töltöttük el, választottan. Leküzdöttünk jó néhány métert felfelé, leküzdöttünk magunkban ismét valamit, mint minden hegyi túra alkalmával, hogy megkaphassuk érte a megérdemelt megfoghatatlan élményt.
Az osztrák-bajor határon magasló Kranzhorn (1.368 m) hegyre tartottunk, ami épp az egyik legnagyobb érdekessége is, hogy a határ a csúcson halad át. Kranz - koszorú, Horn - szarv, csúcs. Még sosem jártunk itt, pedig mennyire kézenfekvő. Itt van egy ugrásra tőlünk és egy igen kedvelt túra a környék lakóinak a Hochries (1.569 m) és a Heuberg (1.338 m) hegyek mellett, ahol már többször is jártunk.
A Kranzhorn Alm megközelíthető a bajor részről is, de mi az osztrák oldalt választottuk. Utólag kifejezetten örültem is, hisz ez a napos oldala.
Erl, a cseppnyi tiroli falucska a bajor határ után többnyire átutazó településként élt bennünk, innen indultunk.
A ca. 1500 lakosú falvacska nagy híre egy 1600-as évekbeli történelmi vallási hagyományig nyúlik vissza. Minden év júliusában négy héten keresztül a Passió-színházban zenei repertoárokból válogathatunk. 2012-ben az épület mellett elkészült a némiképp futurisztikus ünnepi játékok egy újabb épülete. Azóta télen is, decemberben zenei játékokat rendeznek meg. Nyáron a fehér, télen a fekete épület kap főszerepet, melyek együttese különös kettőst alkot, mind formában, mind színben. Aki átutazik a településen már messziről is felfedezheti őket.

Passió-színház
Ünnepi játékok színhelye
A közelből indultunk fel 1.230 m-re, de arról a következő beszámoló meséljen.

2018-11-12

Novemberi ajándék

Ruby Wax komikus/színésznő/pszichológus egy gondolata: “Mindannyian született pesszimisták vagyunk, mert ez biztosítja fajunk fennmaradását. Készen kell állnunk a vészhelyzetekre. Ezért vagyunk hajlamosak a szépség helyett a negatívumot meglátni mindenben. Valaki egyszer megjegyezte, hogy öt negatív gondolatunkra csak egy pozitív jut.”




Az első novemberi hétvége borongós, szürke felhőkkel indított. Mégis, hogy ne a negatív gondolatoknak engedjek utat kerestem abban a reggelben is a szépet. A természetben ezt nem is olyan nehéz, csak meg kell állni, figyelni, hallgatózni. Lassul a pillantás, az orrcimpák aktiválódnak és már zsonganak is a pozitív érzések velük a pozitív gondolatok.
„A természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyújt nekünk.” Johann Wolfgang von Goethe

Egy elvirágzott és lábon száradt aranyvessző ék, mint az ősz virágai indítottak el bennünket felfelé az osztrák Aschinger Almhoz.








Egy túrázóval sem találkoztunk ezen a hétvégi napon, egyetlen szembejövőnk akadt csak. A tömeg autóval érkezik.


Puha szőrű, aki itt lakik
Zahmer Kaiser 2.002 m



Kicsorduló könnyek.








Mire 900 - 1.000 m-re értünk a fák közt áttörtek a napsugarak és minden sokkal színesebbé változott. 
Közelítettünk a csodakertű Kölnberg fogadóhoz. Az út mentén áll és mindig örömmel fedezem fel a kert újdonságait. Látszik, hogy szeretettel gondozzák.



Zahmer Kaiser
Nem kell csodálkoznom, hogy lenn a városban nyílnak a kikeleti bangiták, amikor a hegyek is ontják virágaikat a novemberi indiánnyárnak köszönhetően. Közel 1.000 m-en (!) a legelőkön ismét szirmot bontottak a százszorszépek, az árnyékban az erdei ibolyák, az almok kertjeiben a rózsák és rügyeznek a ribizlik. Kusza évszakok és én mégis kedvelem!




Üvegházi pihenő







A Zahmer Kaiser északi (árnyasabb) oldalán haladtunk és nagyon jól lehet látni, amint a sziklák örleménye a hegy alján összegyűlik. Egyszer eltűnik, porrá lesz ez a kétezer méter magasság is.





Az Aschinger Alm (1.100 m) ismét teltházas volt, többen elegánsba öltözve ünnepeltek. Talán többes keresztelő lehetett, így gyerekektől hangos volt a ház. A tágas és hangulatos hegyi fogadó, a kedves kiszolgálás és a finom ételek mégis mindig hosszasan marasztalnak, ha nem is odakinn a táj szépsége miatt időzünk.




Baracklekváros palacsinta és almás rétes vaníliafagyival

Nyúlik az árnyékunk
Indulás haza!


A lemenő nap fényében