"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-11-18

Kranzhorn (1.368 m), az osztrák és bajor hegy

“Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda.” Lisa Kleypas

A bajor határ után az első tiroli település Erl temploma melletti út visz fel a Kranzhorn Alm (1.230 m) felé. Kanyargós szerpentin vezet, mely egyre jobban szűkül és az egy nyomvonalas úton nem kevésszer vissza kell valakinek tolatni, hogy a szembejövő is el tudjon haladni. Gyalogosok és kerékpárosok is kedvelt útvonala. Több parkoló is adódik útközben, ahol autónkat letehetjük és gyalogosan mehetünk tovább. A színes ősz a reggeli köd felszállta után lépten nyomon megállásra késztetett.








A túra-weboldal egy nagyobb parkolót ajánlott az erdőben (Wanderparkplatz Kranzhornhütte), de mi már korábban megváltunk autónktól. Az utolsó helyet foglaltuk el és milyen jó ötlet volt, mert az ajánlott parkolóban már egy hely sem akadt. Ez persze azt vonta maga után, hogy lépten-nyomon túrázókkal, mountainbike-osokkal találkoztunk jövet és menet is.




A sűrű fenyőerdők szinte talajvédők nélkül


Miután előző héten is 1.000 m-en nyíló százszorszépeket fotóztam, már fel sem tűnt, hogy erre is virágszőnyeg várt bennünket.




Elértük az 1.058 m-en álló Bubenau Alm-ot, mely magántulajdonban van nem fogad kirándulókat. Innen kezdődött a túra kihívási része, meredek és sziklás.


Bubenau Alm
Épült: 1947-ben



Már innen szép kilátás nyílt a Chiemgau Alpokra, egy emlékezetes túránkra,  ami ca. 4-5 km távol lehet innen légvonalban. A Spitzsteinhaus, is egy kihívásokkal teli, szép kilátású túránk volt, épp 2 éve.



...hogy legyen erőm tovább - encián


Kiérve az erdőből bővült a horizont, szikrázó napsugarak égették arcunkat. Egy fiatal család már lefelé tartott. Anya hordozóban a mellkasán egy bébivel, apa kézenfogva a ca. 2,5 - 3 évessel. Tanítás: “óvatosan roggyantsd a térded és egész talppal lépj tovább…” A jövő túrázói formálódnak...







Az Inn völgye


Felküzdöttük magunkat, egy tisztás fogadott kis hegyi pocsolyával, majd egy kis kaltanban a Kranzhorn Alm (1.230 m) komplexuma. Nem egy kis fogadó, hanem több épület együtt. A rusztikus hegyi fogadó körülötte padok, asztalok, egy kis istálló az állatoknak, egy mini bódé a sütiknek, egy házikó, ahol a zenészek színpada áll és még ki tudja mire szolgáló melléképületek, egy konyhakert benne gyógy- és fűszernövényekkel. Hegyi Paradicsom.










6 megjegyzés:

  1. A 21-es, meg a 24-es a kedvenceim. Nem lehet betelni soha az ilyen látvánnyal !
    Amúgy minden elismerésem a két kicsivel túrázó anyukáé...Különösen, hogy az egyiket még cipelni kell...De ezek a gyerekek talán később is természetesnek veszik, hogy túrázni mindenképp jó és lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sokan voltak kicsi és pici gyerekkel ezen az úton (is), sőt várandós kismamával is találkoztunk. Itt ez természetes, ha valakinek a hétköznapjaihoz tartozik (persze ha egészséges) a túrázás, hegymászás. Igen, a ygerkőcök ebbe nőnek bele.

      Törlés
  2. Azt vártam, hogy lássam, milyen finomságot tömtetek magatokba odafenn... erre semmi!!! Csak a sör! Kavics :-O
    (Amúgy tetszik a hely!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, bocsánat :-) Őszintén bevallom annyira kiszomjazva huppantunk le, hogy nem ügyeltem a részletekre. Gyors egy kép és Prost! :-D
      Párom almás sütit, én sajttortát ettem, a tányér széle picit látszik. :-)

      Törlés
  3. A bejegyzésed első sora, hej de igaz!! :) de minden küzdést, lihegést, izzadságcseppeket megér a látvány, pld. amit most is fotóztál. Hol láthatna ilyet az ember, ha nem a hegycsúcsokon? :) Én nem adnám semmiért...

    VálaszTörlés