Balatonfüred, te csodás!

„…s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve…“ Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

Amikor szállást foglaltam a júliusi hétvégére nem tudtam, hogy épp azon a hétvégén rendezik meg a füredi Anna-bált. Később realizálódott bennem, még sosem jártam ott ekkor, te jó ég, biztos tömeg lesz a városban, a parton.

A Reformkort idéző történelmi ünnep idén a 193. alkalommal került megrendezésre. Az Anna-bál szépe választáson kívül Prímásverseny, Opera gála, térzene, táncbemutatók színesítették a füredi hétvégét.

Az első füredi Anna-bált 1825. július 26-án rendezték meg a Horváth-házban. Az inkább villának nevezhető épület előtti tér a szívkórházzal és az Anna Grand Hotellel közrefogva a rendezvények központjává vált ezen a hétvégén.

Ügyesen a tömeget kikerülve és a hőséget enyhítve a vízparton, a vízben és az árnyas sétányokon töltöttük inkább az időt. Csodás a belváros, minden igényt kielégít. A korhű romantikus ruhákba öltözöttek nélkül is elegancia és grácia, Kisfaludy, Blaha és névadóm Jókai utcái, épületei között, a parkban, a sétányok mentén. A koros platánok levetve szürkés kérgüket krémszínű krinolinjaikban elegánsabbak voltak mindenkinél.

Sós-fémes vízét természetesen megkóstoltuk

A bált megelőző este, mikor elült a zaj sétánkkor beinvitáltak a Kedves Kávéház és Cukrászdába. Minden bizonnyal azért bólintottunk rá, mert valóban kedves volt a meghívás. Rendelésünkre várva lapozgattam az asztalon lévő kis történeti füzetecskét. Nevéhez hűen kedves a története és ahogy továbbviszik a hagyományt. Nem utoljára jártunk itt!

Meglepetésünkre rövid idő után a szomszéd üzlet balkonján egy fiatal dj zenét szolgáltatott. De milyet? Különleges dél-amerikait, spanyolt, közismert amerikait és mégis illett a képbe. Alig bírtam ki mozdulatlanul az asztalnál. Nagyon jó hangulatot teremtett, nekünk maradandó emléket.

A bál estéjén a tó felett szürke felhők gyűltek. Természetanya kegyes volt, csak a tó vizére szórta üdítő cseppjeit, csak amikor már zárt körben ünnepeltek küldte az áldást a városra is.

A füredi vitorlásverseny is ezekben a napokban zajlott. Az 50. Kékszalag Erste Nagydíj alkalmából a Vitorlázeum és egy parti kiállítás várta a füredi mólónál az érdeklődőket. Emlékezés az egykor útjára indított megmérettetésnek, a győztesekre a technika csínjára-bínjára. A média és egyéb reklámot meglovagoló cégek gyűltek össze a sétány központjában. Nagy volt a tömeg a hőségben.

Mini-vitorlások versenye 

Volt még egy pont függetlenül báltól és versenytől, ahol szinte mindig sokan várakoztak és az a Füredi korzó fagyizó volt.

Éjszakai tömeg a fagyizó előtt

Bizony megérte a sorokat kivárni! Pár éve olvastam, hogy az északi part legfinomabb fagylaltját itt készítik. Nos, azt nem tudom, de hogy mi sem hagytuk ki egy nap sem - volt, hogy többször is - az biztos. Kivártuk a sorokat, mert megérte! A 28 különböző fagylalt közül nem volt könnyű választanom. A közismert fajták mellett különlegességekkel is kirukkoltak. Megkóstoltam a Tihanyi visszhang néven futó hideg édességet is, mely (természetesen) levendulás, mellette madártej málnalekvárral és mandulagrillázzsal készült, de volt mákvirág és egyéb nem mindennapi is. A narancsos csoki tetszett, de a pálmát nálam a sós karamell vitte el! Minden nap megörvendeztettem vele magam. Megemlíteném, hogy a 3-4 sornyi tömeget kiszolgáló fiatal lányok kedvessége, türelme fokozta nálunk a fagyizás örömét! Köszönet érte ezúton is. :-)

Csodás esti fényekkel búcsúztatott a város a part mentén.

“Süt a nap, egy felhőn fekszem

Rózsaszín napszemüvegben

Bíbor köd a felhők fölött

Kipróbálom máskor is, bejött

Ez a végtelen kényelem sziget

Nézz szét, úgyse láttál ilyet

Végtelen kényelem sziget

Paradicsom a felhők felett” 

Hooligans: Paradicsom