Elvarrt túra-szálak

A hőségnapokon nem túráztunk és már igen hiányzott a mozgás felfelé, a hegyek látványa és az erdők adta élmények. Örömmel és megkönnyebbüléssel vettük az esőt és az enyhülést. Viszont újabb felmelegedést ígértek ezért olyan túrát kerestem, amelyik erdőn, árnyas részeken át vezet. Ekkor ugrott be egy februári túránk a Hochgern hegységben - a leghavasabb téli napon - melyet az erős havazástól nem tudtunk terveink szerint folytatni. Ezennel megfelelő volt minden eljutni az akkori célunkig a Vorder-Alm-ig (1.120 m).

Mint máskor is a Kohlstatt (700 m) parkolójában hagyva az autót vágtunk neki a Weißen Ache menti vízeséses, árnyas erdőnek. Letérve a széles útról zúzalékos, folyamatos meredek (13-15 %-os emelkedő) vezet fel az almhoz. Csak gyakorlott túrázóknak ajánlom!

A még kényelmes széles út

Az árnyas erdők alján már messziről kéklettek az őszt beharangozó enciánok, a fecsketárnicsok.

Valaki nagyon éhes odabenn

A naposabb részeken erdei deréce telepek festették rózsaszínűre az útszéleket, pedig már elnyílóban voltak, érett a magjuk. Milyen szép lehetett mikor teljes pompában nyíltak ezek a füzikefélék. Olvastam, a friss levelei finom édes teát adnak. Jövőre odafigyelek rá. Már a hegyről lefelé jött egy idősebb házaspár és papírtasakjukban különféle gyógynövényeket gyűjtöttek. Épp a vadon növő szurokfüvet vágták mikor elhaladtunk mellettük.

Erdei deréce

Szurokfű 

Egyre több helyen érnek a bogyós termések. Hamarosan mi is szeder-túrára indulunk egy már általunk megjegyzett helyre.

Mérgező nadragulya

Magasabbra haladva elértük az áfonyák területét. Nagyon apró fajta terem erre. A cserjék is, így a kis bogyók is nagyobb borsnagyságúak és nem olyan édesek. Az erdők lassan terülj-terült asztalkámmá változnak - ez már az ősz.

A szemközti hegyek csúcsai közt a Hochfelln (1.674 m) felvonóját és csúcskeresztjét láttuk meg a távolban, ahol május végén jártunk.

Már fárasztó volt a folyamatos meredeken haladás, áldottam magam, hogy a túrabotokat indultam útnak. Örömmel konstatáltam, mikor elértük a fennsíkot és kényelmesebbé vált a gyaloglás. Hamarosan fel is tűnt a láthatáron két hütte, melyekből az egyik a közönségnek májustól október végéig is (ha az időjárárs engedi) nyítva van - ez a Vorder-Alm.

Közelítve célpontunkhoz a szélrózsa minden irányából érkeztek túrázók, több járható út is van ehhez a fogadóhoz.

Vorder-Alm

A fennsík itt 1.100 m-en meglehetősen zsombékos. Ennek megfelelően rengeteg vízi menta illatozott a ledeszkázott úton a hüttéig, melyet a könnyebb megközelítésért raktak le.

15-20 fő már pihent és beszélgetett a hegyi házikó előtti asztaloknál. Kaptunk mi is helyet az árnyékban egy hosszú fa asztalnál. A frissítő rádler mellé sült hús alóli zsíros kenyeret rendeltem, ami nagyon jól esett.

A fogadó bejárata felett két monogram közt a dátum 1760. Míg falatoztunk és beszélgettünk egy kicsit szokatlan zümmögő zajra lettünk figyelmesek, még ha az utóbbi időben gyakorivá is vált. Egy drón. Egész közel zizegett felettünk, bizonyára kamerával. Természetesen asztal-téma lett. Többnyire ellenezték, nem örülnek a kéretlen felvételeknek, nem lehet tudni, hol "landolnak" vele. Egyöntetűen hangzott el: privát személyeknek nem, csak bizonyos munkakörökben, foglalkozásoknál látnák hasznát. Mindjárt a hegymászásban mentéskor pl. vagy kutatások során.

Fizetéskor a fogadó kedves és idős gazdasszonyával kicsit beszélgettem és tudtam meg, hogy párja - a gazda - itt lakik fenn, rendezi a teheneket, csak télre megy le a hegyről házukba haza. Párja hétvégekre jön fel, friss árut hoz, süteményt süt. Ez általában így működik a legtöbb hegyi hütte/alm esetében. Továbbá új túra-utakról mesélt nekem, hol szebb a kilátás. Egy ilyet be is terveztem magunknak legközelebbre.

Kilátás a fogadótól a zsombékos fennsíkra