Őszi Garda-tó 3. - Goethe, kavicsok, papagáj

Az ősziesen naposra forduló időben több túrát is kinéztem magunknak a Monte Baldo hegy oldalában. Az egyik túra ismét Torbole belvárosából indult, a Piazza Goethe kellemesen napsütötte teréről.

Garda-tó Torbole partjainál

Goethe is egy Olaszország imádó volt, nagy hatást tett rá az ország, az ottani élet és az olaszok. Bejárta északról egészen Szicíliáig a “Pizza-Pasta-Földet”, melyről Italienische Reise (Olasz utazás) című művében írt a 2 éves (1786-1788) olasz országjáró élményeiről.

Goethe útja (Forrás)

Kalandos inkognitó utazása nem mindig volt dolce vita, Malcesine váránál el is fogták, mert kémnek vélték.

Minden érdekelte őt, az antik idők, építészet, festészet, irodalom, ásványtan, geológia, földrajz, botanika, mindezek olasz mivolta. Torbole-t csak így hívta: „das Land wo die Zitronen blühn” - a vidék, ahol a citromok virágoznak.

Itt jártának emlékére a városban a háznál, ahol megszállt egy emléktáblát helyeztek el egy kúttal.

Egy közeli kapu felett újabb táblára lettem figyelmes német névvel rajta. Hans Lietzmann. Ott nem mondott a név semmit. Egy német festő, rajzoló volt, tudtam meg később. Mintegy 100 évre rá Goethe után ő is a tónál járt, beleszeretett annak színeibe, fényeibe és oda is költözött, vette egy házat a tó partján és festett, ott is halt meg.

Egy frissítő utána a Hotel Centrale Famiglia Bertolini teraszán, ahol páran a kései reggelijüket költötték a langyos napfelkeltében indultunk el a hegyoldalba. 

Megjegyzem a kedves kiszolgálást és a picit szokatlan, de annál finomabb kísérőt nagyon ízletesnek találtuk pedig bő reggeli után voltunk. Számunkra közismert a sör mellé olajbogyó, csipsz vagy sós mogyoró. Ezek a falatnyi pizzácskák ötletesek, ízletesek és az újdonság erejével hatottak. Mosolygósan indult a reggel.

Számtalan túralehetőség

Hamarosan elértük a nagy parkolót (fizetős, automatával) az olajfák alatt. Sokan itt teszik le autóikat és innen indulnak.

Ezen olajfák alatt kapta Goethe is az ihletet az "Iphigenia Tauriszban" átdolgozásához. A Földközi-tengerhez közeli érzést itt mindig megkapta. És valóban! A tó gyakran tengerként hullámzik és locsog, a növényzet, az illatok és a fények mind a földközi-tengeri érzetet keltik bennünk is.

Olajbogyók

Már látszik a tó és a túlsó part hegyei a fák felett

Ismét nyíló leanderek

Kabócák helyett már sáskák

Elvétve egy-egy ház/nyaraló, hotel. Az út mentén egy megmintázott Garda-tó kövekből.

A levegő egyre cédrusosabb illattal telt meg, csend volt, madár alig csivitelt, a bogarak is csendesek már, a sziklák mintázata, gyűrődése bámulatos volt.

Elértük a Busatte park parkolóját - ami ingyenes és sokan nem tudják lenn a városban, mi sem tudtuk, de ha tudtuk is volna nem autózunk fel, mert a gyalogtúrán volt a hangsúly - kevés látogatóval. Egy info-tábla ad képet a tájékozódáshoz a parkban, ahol többek közt kalandpark működik a fák tetején, lehetőség van mountainbike túrát tenni, ügyességi gyakorlatokat végezni és persze a különböző ösvényeken a panorámautat bejárni.

Közvetlen a parkoló után egy modern berendezett étterem/kávézó/pihenő várja a kirándulókat. Mi visszafelé tértünk be és kaptunk egy meglepetést is. De erről majd később!

Ovisok környezet órán

Restaurant le Busatte ahová visszafelé tértünk be

Ügyességi kalandpark a fák koronáiban

Erdőkön, köveken, sziklákon át megérkeztünk egy sziklaparadicsomba. Több művészhajlamút megihletett a hely, a kilátás a tóra remek, a kövek adottak… a nyugalom hegyoldala. Kánya Tamás a Római partról ide is eljöhetne.

Ismét egy info-tábla előtt álltunk, mikor egy házaspár érkezett a Rajna vidékről és tőlünk érdeklődött. Elbeszélgettünk és együtt folytattuk a túránkat, élményeinket, tapasztalatainkat megosztva ki merre járt, mi van még tervben. Már elnyílt júdásfák és cserszömörcék is tarkították a sziklás hegyoldalt. Szeptemberre az előbbiek beérett hüvelyes terméseiről voltak könnyen felismerhetőek. Hoztam is belőle, tavasszal elültetem. Csodás lehet amikor a fák virágba borulnak rózsaszín pillangós kis virágaikkal. A legpompásabb fát Bolzano-ban láttam pár éve. Milyen lehet, ha a hegyoldalban több fa, bokor egyszerre nyílik…

Júdásfa termésekkel

Cserszömörce még zölden, később bepirosodik

Amit szeptemberben találtam boróka és elég sok nyíló ciklámen.

Boróka

Erdei ciklámen

Ciklámen - cserszömörce duo

Elértük a kiépített lépcsősorokat, melyek kiemelkednek a sűrűből panorámásabb kilátást biztosítva a tó északi részére. Tiszta napos időben, melyben nekünk is szerencsénk volt egy paradicsomi hely.

Szívós fügék a sziklaoldalban

Egy darabig együtt lépcsőztünk, majd mikor már lefelé vitt az út mi visszafordultunk. Röpke ismerőseink tovább mentek, hogy a következő településtől visszabuszozhassanak a startpontjukhoz. Mi visszafelé betértünk egy frissítőre a Restaurant le Busatte étterembe. Frissítőnk után visszavittem a pulthoz tányérainkat, poharainkat és a fiatal pincér kedvesen köszönte. Kijött a pult mögül utánam. Németül nem igazán tudott, de olaszul utánam szólt és mutatott egy irányba.

"Nagyon szép" és mutattam, hogy már csináltam is fotót róla, de ő másra gondolt, valakit szólított a távolból... és megjelent az olajfák sűrűjéből egy hatalmas ara.

A hozzá kezes papagáj rászállt a vállára, mindent megtett amire kérte, főleg, hogy simogatást is kapott. Intettem, hogy megsimogathatom e én is, mire óvatosan elhárította, jobb, ha nem. Viszont készíthettem róla pár képet, majd elröptette. Miután elbúcsúztunk tőle mutatta, hogy melyik olajfára repült kis kedvence.

Hol a papagáj?

Lesétáltunk a városba és egy fagyi erejéig szétnéztünk az ezennel barátságosabb napsütésben.

Piazzetta Hans Lietzmann

Santa Maria templom

A tó nem csak szép emlékeket rejt, a 2. világháború is nyomott hagyott rajta. Ennek állít emléket a Hans Lietzmann téren egy kőfalon sok fekete-fehér fotó-kép ebből az időből.

A csomagtartónál pakolásztunk, cipőt váltottunk mikor a mellettünk álló autóhoz egy idős házaspár Berchtesgadenből érkezett. (Az autók rendszámából hamar azonosítható ki merről érkezett.) Szóba elegyedtünk, ők épp indultak volna hazafelé, az utolsó napsugarakat vitték volna magukkal a partmenti parkolóból. Szokásos kérdés-válaszok ki merre járt. Egy kedvenc túrájukat ajánlották nekünk Tremosine szikláinál. Ez a település a tó nyugati oldalán található Limone városka után. Már egy ideje szerepelt a “mitnézzünkmeglistán”, de ez alkalommal nem terveztem a túlpartra utat.

Ezt a találkozást és ajánlatot jelnek tekintettük és megváltoztattuk a tervünket. Másnap irány Tremosine!

Folyt. köv.