"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017-10-15

Őszi Garda-tó 2. - Verona

Megérkezve szálláshelyünkre Malcesine úgy tűnt, mintha el sem mentünk volna innen két hónapja. Este szabadtéri koncert bórkostolással, jó hangulattal színesítette a város életét. Míg hallgattuk a zenét már a következő napi kiruccanást terveztük, amit júliusban a nagy meleg miatt “elcseréltünk”. Verona helyett akkor a hűs Varone vízesést látogattuk meg.


Porta Nuova

Veronát is Párizs mellett a szerelem, szerelmesek városának hívják. A város nevét említve sokan Shakespeare szerelmespárjára gondolnak, pedig sokkal több mindent rejtenek a szűk kis utcácskák, terek. 
Az ie. időben a különböző törzsek után a rómaiak uralták a várost, majd gótok, longobárdok követték őket. A várost alakítók között szerepelt Attila a hunok királya is, na nem építő jelleggel, sokkal inkább rablási vágy hajtotta 452-ben Veronába. 952-ben a Bajor Királysághoz is tartozott a település. Mivel fekvése miatt kedvező kereskedelmi központtá válhatott, nőtt a gazdagság, érdekeltség. Egyéb dinasztiák, köztük 1260-tól 127 éven keresztül a Scaligerik uralták, irányításuk alatt virágzott a leginkább. Költők, filozófusuk, művészek gazdagították a város történetét, melyek nyomait ma is megcsodálhatunk.
Ezen régi nyomok után indultunk el a több, mint 200.000 km2 területű és bő 250.000 lakosú városba. Tudtuk, hogy egy nap nem lesz elég rá, ezért elsőre a belvárosra koncentráltunk, ami mára az UNESCO világörökség része.

A Piazzale Porto Nuova utáni széles Corso Porta Nuova legelején letettük az autónkat (fizetős, árra már nem emlékszem, de nem volt drága) és kényelmesen besétáltunk a belvárosba. A tiszta utcákat, üzletek, boutiquek, szállodák, kávézók, éttermek tarkítják a szebbnél szebb régi épületeket, kapukat.


A Porta Nuova katonai célokat szolgáló kapuként működött, épült 1532-1540-ig, tervezője Michele Sanmicheli.
Porta Nuova túloldala
Corso Porta Nuova


Portoni (kapu) della Brá, az óra 1871-ből
Fecskefarkú építészet - Scaligeri névjegy



A Scaligeri-dinasztiától már megismert fecskefarkú építészeti stílus a Garda-tó környéki várakon, így természetesen Verona több épületén is ott volt a “bélyeg”. A kecses középkori kapun áthaladva el is értünk a Piazza Brá tágas terére, ami több nevezetességnek ad helyet.
Piazza Brá - kinagyítva jól láthatók a katonák és egy katonai autó
A Gran Guardia palota is katonai célokra készült két történelmi lépcsőben, mára szerencsére kiállításoknak, rendezvényeknek, vásároknak ad helyet. Kreatív műveket állítottak ki akkor a lépcsőkre.
Gran Guardia palota








Piazza Brá
A tágas piazza kis zöld parkja cédrusokkal, fenyőkkel, padokkal, szökőkúttal kellemes, bár nem épp csendes pihenőhely. A több mint 2000 éves történelem különböző korszakai vonulnak itt fel egészen a jelenig.


Fontana delle Alpi - Müncheni gyerekszökőkút
Fontana delle Alpi vagy Müncheni gyerekszökőkút, mely nem is olyan rég 1975-ben München testvérvárosának alapítására készült.




Az emléktáblán a város nevezetességeiből látunk pici emblémákat; az Aréna, a San Zeno Maggiora bazilika, a Ponte Scaligero hídja és Júlia balkonja.

Palazzo Municipale - Városháza

Palazzo Municipale vagy Palazzo Barbieri az építész Giuseppe Barbieri nevéről a mai városháza, melynek hosszú lépcsőiről is élvezhetjük a tér forgatagát, történéseit, ha a park padjai beteltek. 1836-1848-ig épült a szintén katonai célokra készült oszlopos-lépcsős épület az Osztrák-Magyar Monarchia idején.

Testvérvárosok
Természetesen a leghíresebb és az egyik legtöbbet fotózott épület az 1. században épült római kori Aréna, a római amfiteátrum. A kör alakú 30.000 személyt befogadó fehér és rózsaszínű mészkőből készült körépítmény nagyszabású operabemutatókon túl (rock) koncerteknek is helyet ad.
Aréna



Innen a térről is jól látható a várost egykoron védő fal egy-egy maradványa. Egy 1866-os rajzon még szemléletesebb milyen is volt korábban Verona.


Verona 1866-ban Forrás



A katonák emlékére
A forgatag hamar elirányított bennünket is a Via Mazzini-felé, ahol számtalan olasz üzlet kecsegtet kínálataival. Az árak hasonlók, olykor magasan verik a német üzletek árait.




Olasz finomságok, majdnem beültem közéjük a kirakatba kóstolgatni :-)






A díszes házak számtalanszor gyönyörködésre állítottak meg és így lassan - na jó, egy olasz fagyi is belefért - de elértük a Via Mazzini-n át a Piazza delle Erbe különösen szép körbeépített terét.
A politikai és gazdasági központ anno, ami ma sincs másként, vásártér, pihenőhely, találkapont. A különböző évszázadokbeli épületek díszítése, falfestése ámulatba ejtő.
Piazza delle Erbe







Háttérben Palazzo Maffei
A 17. századi Maffei-dinasztia építtette a barokk palotát, melynek tetején balról haladva Herkules, Jupiter, Venus, Merkur, Apollo és Minerva néz le őrködve a térre.

Az épület előtt egy márványoszlopon a velencei időkből visszamaradt szárnyas oroszlán, szent Márk jelképe áll.
A palotától balra a középkori óratorony-kapu, Torre del Gardello a Scaligerik idejéből a 14. századból.


Torre del Gardello

Balra Casa dei Mercanti


A tér legrégebbi látnivalója a Madonna Verona szökőkút. Miszerint 380-ban ünnepi keretek közt került felállításra.
Madonna Verona szökőkút
Mögötte a különleges Case dei Mazzanti a varázslatos 16. századi freskók maradványaival az egykori pompára utal.


Casa dei Mazzanti
Az impozáns, majd négyzet alakú és két színű csíkos Palazzo del Comune  épülete körbejárható és a belső udvara is megtekinthető. Városházaként, vámhivatalként, de tárolóhelyként is szolgált az idők során. Adóhivatal és egyéb hivatalok működtek benne a velenceiek idejében. Alapköveit az 1100-as években tették le. Az épület körülöleli a Torre dei Lamberti 84 m magas tornyát. Lifttel vagy gyalog fel lehet menni a toronyba, ahol két harang (Marangona és Rengo) jelzi az időt, a tűzvészt. (Hétfő kivételével látogatható.) A torony építésének kezdete 1172-re datálható, de villámcsapás miatt később újraépítették ami később, az 1460-as évekre készült el.


Torre dei Lamberti



Belső udvar

A kapu kazettás álmennyezete
A Palazzo del Comune csíkos falai vezettek és újabb ámulatba ejtettek a Piazza dei Signori terének épületei, ahol kiülős kávézók, éttermek hívnak megpihenni. A tér közepén áll Dante szobra. Hasonlóképp ültünk és raktároztuk a látnivalókat, mint a szobor talapzatán ülő két másik személy.





Palazzo del Governo
A Loggia dei Consiglio szép domborművei és a sárga alapra festett dekorációk ragadtak meg elsőre. Másodjára a Palazzo del Governo fecskefarkú párkányos épülete, ahonnan a Scaligerik egykoron kormányoztak, ahol Dante menedéket talált.




Egy kapualj kazettás álmennyezete a következő díszes látnivalóhoz vezetett. (Egyébként érdemes minden kapualjba bekukkantani!) 
A Santa Maria Antica 8. századi román stílusú temploma előtt a Scaligerik sírja csak úgy vonzotta a turistákat, fotósokat. A hihetetelenül gazdagon díszített sírkert gondosan bekerített komplexuma a 19. századi festők kedvelt motívuma is volt. Szinte nem változott semmi, csak ecset helyett fényképezőgépek és mobilok kerültek elő.



Háttérben a Santa Maria Antica, előtte a Scaligerik sírhelye





A Piazza Indipendenza újkeletű (19. század) parkjában a sokaságot kicsit kikerülve megpihentünk.
Piazza Indipendenza


Posta Képző hivatal
Éhes városi galambok


Innen már csak egy kőhajításnyira voltunk Júlia házától, amit ugye valljunk be, nem lehet kihagyni!
Valójában el sem lehet téveszteni, sokszor a tömeget vagy egy turistacsoportot kell csak követni, bár nagyon jó információs táblák segítették egész nap a tájékozódásunkat a városban. Semmi egyébre sem volt szükségünk.
Kedves, árnyas éttermek, kávézók, csobogókkal


Azt csak reméltem, hogy utószezon révén már nem kell megkűzdeni Júlia házának a bejutásához. Rémhíreket hallottam a főszezon idejéről!
Nos, az udvar ahol a híres balkon és Júlia bronzszobra áll üres nem volt, de elég jól lehetett haladni az irányukba, a fényképezés már trükkös-türelemjátéknak bizonyult. Lévén az a monda, aki Júlia mellét megérinti - mára vele fotózkodik - az szerencsés lesz a szerelemben. Magányosok még az évben párra találnak. Számomra némi nemtetszést váltott ki ez a “fogdosós” dolog, de ez van.



Az udvarhoz vezető falak temérdeknyi cetlit, sebtapaszt, rágógumit, feliratot tartalmaznak. Határtalan leleményesség a mai eszközök segítségével. Titkos kódok, üzenetek, nevek, kívánságok. Ha van időd, türelmed és nem sodor el a tömeg magyar üzeneteket is fogsz találni!



Udvar Júlia házának bejáratához az erkéllyel
Az erkély

A ház bejárata, belépővel látogatható
Az udvarban szerelmi lakatok és újabb cetlik
Shakespeare szerelmes párjának legendájához a körítés mára olyannyira teljes, hogy 2009 óta lehetővé tették a balkonon kimondani a bolgogító “igen-t” újdonsült házasoknak. Holott Júlia idejében a városban nem is léteztek ilyen erkélyek. Az immár évente 2 millió látogatónak elkészült Júlia háza, kriptája, sőt Rómeó háza is. A cetliken túl szerelmi tanács-kérő leveleket is írnak "Júliának", - elég a borítékra írni Gulietta, Verona s a világ bármely részéről megérkezik a levél - melyet egy csoport meg is válaszol az illetőnek.




A Via Cappelo-n haladva hamar elértük az ókori Veronából ránk maradt Porta Leoni maradványait. A kaput a rómaiak építettek, a Bologna és Aquileia felé vezető utat őrizte.




Porta Leoni
Az alagsorban ásatások nyomai, sokaknak szerencsehozó kút - pénzérmék lapultak az alján.



Meleg volt aznap
A San Fermo Maggiore gótikus templomát épp renoválták. Érdekes tetőszerkezete azonnal feltűnt, melyet a városon kívül másutt is felfedeztem.






A keskeny utcákon keresztül visszaérkeztünk a várost körülölelő fal azon részéhez ahonnan elindultunk a Piazza Brá teréhez. 
A belváros nagy részét sikerült bejárnunk, de a város folyója Adige, annak hídjai és egyéb nevezetességek még várnak ránk. Verona talált egy helyet a szívünkben, megkedveltük. Stílusa, hangulata, sokszínűsége igen tetszik nekünk. Egész biztos visszatérünk!






Folyt. köv.

8 megjegyzés:

  1. Jó alaposan bejártátok a várost! Szegény Júlia melle pedig már nem az első, a sok fogdosástól u.i. elkopott, és újat kellett rátenni. Ha közel mész hozzá, elég jól látszik. Egyébként nekem is unszimpatikus ez a mell-taperolás... Lehetett volna helyette a ruhája, keze, bármi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a legérdekesebb, hogy semmi tervünk nem volt, a megérzéseinkre és a táblákra hagyatkoztunk, élvezet volt így a város felfedezése.
      El tudom képzelni, ha több millióan évente fogdossák, hogy javítani kellett.

      Törlés
  2. Sokfelé utaztatod az embert.Jól teszed. Most jól jött, helyre tette bennem Veronát, mert a téli buszbaleset nagyon mély nyomot hagyott bennem, ha meghallottam a szót, ez ugrott be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha picit helyre került valami, reméltem.

      Törlés
  3. Mi mindent bele tudtatok préselni egy napba ! Volt azért itt látnivaló bőségesen. Nekem nagyon tetszett az aréna (a pulai jutott róla eszembe), meg a régi városfal. Szeretem a régi és korhűen megőrzött épületeket, mindig van mesélni-valójuk.
    Lakatos-ragasztgatós túlzásba vitt őrületek nem az eseteim, (lettlégyen bármiről, vagy bárki emlékéről szó) már az itthoni lakatfalaktól is "megőrülök". Na de hát nem vagyunk egyformák....A sütik közötti "cuki-falat" tetszik nekem :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valójában nem is volt egy teljes nap és tervünk sem volt, csak ahogy jól esett, ami jól esett, mégis valóban jól "lepásztásztuk" a belvárost.

      Érdekes ez a cetlis szokás, kinek mi ad erőt, reményt.

      Azt mondod illik a "cuki-falat" a sütik közé..? :-D

      Törlés
  4. Jó volt elolvasni a beszámolót, kb. mi is ezeket a helyeket néztük meg egy nap alatt. Terv nélkül, csak úgy mentünk az orrunk, no meg a táblák után. Nekem az volt egy egyetlen kikötésem, hogy ha már Veronában járunk, nézzük meg a Júlia házát. Próbált lebeszélni a férjem, hogy az csak egy kereskedelmi fogás, marketing, stb. Mondtam, jó, persze, tisztában vagyok vele, de akkor is.... Október végefelé már nem volt túl nagy tömeg, de ez a melltapogatás, ez nekem sem tetszett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De érdekes, Ti is... miért is terv nélkül indultunk neki, magam sem igazán tudom. Korábbi útjainkat megterveztem. Úgy éreztem ez így lesz jó és így is lett jó, a legjobb. Tudtam én is, hogy kommersz dolog a Júlia háza, de azt mondtam, addig nem megyünk el a városból, míg egyszer nem jártam a balkon alatt. :-)))
      Soraidat olvasva Erika, mintha csak én írtam volna. Köszönöm!

      Törlés