Október utolsó napján megajándékozott és elbúcsúzott egy szép nappal. A Schliersee és Spitzingsee közt elterülő pici település Neuhaus egy parkolóját megcélozva, hogy aztán onnan folytathassuk utunkat a hegyekbe, pontosan a Josefsthaler völgy vízeséseihez.
A fazsindelyes Apostel Petrus evangélikus templomtól indultunk, ott még sugárzó napfényben.
 |
| Apostel Petrus evangélikus templom |
A települést elhagyva magunk mögött hagytuk a Wendelstein-t is és beértünk az erdőbe.
 |
| Wendelstein 1.838 m |
Ez a túra az igazán meleg nyári napokon lehet a legkedvezőbb, a völgy adta árnyékos rész felüdítő lehet nyári túrákon.
Az útszakasz beleesik az 1920 és 1927 közti időben itt működő keskeny erdei vasútvonal szakaszába, mely kizárólag teherforgalom szállításként funkcionált a mintegy 10-12 km hosszán Fischhausen-Neuhaus felé.
Egy egyesületnek köszönhetően szerezhetünk képes, leírásos információkat az út során.
Feszült a völgyben egy fahíd a Laubenriesbrücke, melyen a vasút a rakományával is áthaladt. Mára sajnos a híd faszerkezetéből semmi sem látható. Egy pallós vezet át egy kis vízesés melletti hegyoldalban a turistáknak, ahol a híd egy alappillére áll.
 |
| Előre felé feszült az egykori Laubenriesbrücke |
Az utolsó boglárka és egy apró harangvirág búcsúztatta a nyár színeit a vörös avarban.
Egyre több bükkfa vett bennünket körül a fenyőkön túl. Az utat és a hegyoldal aljzatát a bükk levelei lepték el, vörös szőnyegként terült előttünk.
Megnyílt az erdő, kitágult a tér és leláttunk a kanyargó Hachelbach patakra, ahol a Josefsthaler vízesés is található. Innen lefelé haladtunk.
 |
| Hachelbach patak |
 |
| A szikla a lábunk alatt |
 |
| A tisztás a patak körül |
A kis patak csendesen ugrándozott kőről kőre. Ott állva nem gondolja senki, hogy pár méterrel tovább a folyás irányába 12 m mélyen hangosan, ezer meg ezer vízcseppet szétszórva alázuhan a kis patak.
 |
| Az első két lépcsőfok |
 |
| A vízesésben állva |
Követtük lefelé a víz útját, hallgattuk a hangját, mindenütt vörös szőnyeg vett körül.
 |
| Mellék vízesés |
Innen nem túl messze található a Spitzingsee, ahol tavaly a legszebb ezüstben tácoló fenyőket láttuk. Akinek nem elég ez a könnyű kis túra, növelheti a távol a Spitzingsee-ig.
"A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."
VálaszTörlésHorváth Imre - ez jutott eszembe a fotóidról :)
Mennyi arca van egy kis pataknak! minden métere más és milyen szép!
a videót nem találtam...
Az a vörös szőnyeg, mennyire jó már benne járni, szeretem :)
Köszi az idézetet és az észrevételt! Mindjárt pótolom, elmaradt a videó. :-)
TörlésValóban itt a patak sokféle arcát láthattuk. A ropogós vörös szőnyeg... :-)
De jó ez az idézet! :-)
TörlésNem is annyira kicsi ez a patak! 😉 És milyen szép a vízesés! Jó kis túra lehetett! Ez amúgy kb. hány km volt?
VálaszTörlésElőször nyugodt kis pataknak tűnik, aztán hangos vízeséssé válik. A túra nagyon könnyű és nem hosszú - gyerekeknek is ajánlott - nem emlékszem időre, nem szoktuk nagyon figyelni. Talán 30-40 perc lehet egy út Neuhaus felől megközelítve. Van más lehetőség is! Kerestem a neten és ott azt írták 1,5 óra oda-vissza az út.
TörlésÚjra egy szép helyszín - bár nem is tudom, van-e ott a ti hegyeitekben olyan, hogy "nem szép"..."Díjazom" nagyon, hogy az információs táblák se letörve, se összefirkálva nincsenek...És az erdő így is, lomb nélkül is szép. A vízeséses patakra meg már nem is tudom milyen dicsérő jelzőt írjak...
VálaszTörlésSzerencsére nem találkoztam "nem szép" helyekkel itt az Alpok lábainál. :-) Valóban, egy tábla sincs megrongálva. Erre már régóta nem is gondoltam, pedig nem árt tudatosítani, köszi.
Törlés