Enciános úton - Oberauerbrunst-Alm 1.060 m

Az indián nyár nem akaródzik hosszabb időre maradni, de szeptember végén egy teljes napra sikerült elcsípnünk és emlékezetes, mesés volt.

Utólag nem is értem, hogy miért nem jártunk már korábban ezen az úton, ennél a nem egyszerű nevű hütténél (már a név fenn kellett volna, hogy akadjon a "túrahálómon"). 

Az irányadó tábláknál feltűnt, hogy a hütte neve mellett egy pici encián látható mint jelzés, de ezt hamarosan el is feledtem, mikor az őszi erdőt megláttam, az illatát éreztem és a színes falevelek közt átszűrődő fények tánca az arcomba villódzott...

A térkép jobb felső részén keresendő a túránk

Schleching - Mühlau (ca. 570 m) településnél indult az út felfelé, a Geigelstein (1.808 m) hegy lábánál, mely a Chiemgau Alpok második legnagyobb hegycsúcsa. Többször jártunk ezeken a hegyoldalakon is, - a csúcs még odébb van - különböző oldaláról. Egyik emlékezetes és feledhetetlen számomra a Priener Hütte (1.040 m) volt. Fontos, ezért megemlítendő, hogy a Geigelstein egy nagy része 1991 óta természetvédelmi terület.

Tanösvénynek megfelelő információs táblák a víz, a patak és a friss levegő jótékony hatásairól, az ott élő növényekről, állatokról.

A patakban állva

Egy kis patak csörgedezett mellettünk mini vízesésekkel. Napsugarak melegítették az úttól függően hol az arcunkat, hol a hátunkat a folyamatosan emelkedő, de könnyű úton. A hosszabb utat választottuk, van egy rövidebb is, ami - későbbi elmondásból - még meredekebb és csak gyalog tehető meg. 

A színek varázsával alig tudtam betelni. Gombaillat lengett az erdők alján fűszerezve a kivágott fenyőfák illatával. Méhek és pillangók lassú röpte törte csak meg a csendet, senkivel sem találkoztunk. Néha meglibbent egy őszi szellő, száraz levelek szállingóztak lassan alá és roppantak a talpunk alatt. Megszentelődött a hely...

Az aljnövényzet is színt vált

Az imént olvastam egy idézetet, hasonlóképp hangzott… megtanultam az ősz segítségével a változásokat elfogadni és megszeretni. Valahogy én is így lettem az ősszel barátságba. Korábban nem szerettem, mert csak az elmúlást hozta bennem. Szerencsére megváltozott.

Ilyenkor látni igazán, hogy az alpesi erdők nem csak fenyőkből állnak. Tölgy, bükk, juhar, platán, nyír és még sok másfajta is nő ezekben a magasságokban a mészköves talajon.

Pompás

Fenyőritkítás után, illatos enyv

A fák alatt pedig egyre több gomba tolta ki a kalapját. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs időm részletesebben az erdei gombák megismerésére. Csodás példányok!

Tintagomba növekedési fokozatai

Nyíló virágok elvétve, már-már lecsengőben, őszre hajlóban.

A sédkender száraz bugája

Még kemény csipkebogyók

Egyedülálló harangvirág

Orvosi szemvidító

Mint egy hanga

Elérhettük a megfelelő magasságot ahhoz, hogy megjelenjenek az enciánok magyarul tárnicsok. Beugrott, hisz a táblán jelölték is.

Nem csak megjelentek, hanem egyre több szegélyezte az utat. Több fajtájukkal voltak jelen, lila, kék, rövid és hosszú szárú, mind más, de encián.

Egy megkésett fecsketárnics talán utolsó példánya

Az enciánoknak (tárnics) 300-400 fajtája ismert, ebből mintegy 35 fajta él az Alpokban. A közismert kékes-lilás tölcséres mellett van apró kék csillagvirág formájú, lila, fehér, sárga, sőt még bordó is. Létezik egy magyar tárnics is a Gentiana pannonica a pannóniai tárnics, mely szép padlizsán színű virágokkal pompázik. Még sosem láttam élőben.

Meredek sziklafalak, a sziklák közt folyamatosan szivárgó víz néhol már mohaszűrőn keresztül.

Priamis alakú, mint a Geigelstein

Északra, az egyik szemközti szikla csúcsán a keresztnél szinte tömeg gyűlt össze. Persze, hisz az ott a Kampenwand (1.669 m) csúcsa, sokak kirándulóhelye.

Kampenwand 1.669 m

Érdekes, az út kanyarodott volna tovább velünk, azonban egy magas emelkedő azt súgta térj le az útról, mássz fel. Éreztem, hogy a kapató mögött vár valami...

Az emelkedőről lenézve ott állt az Oberauerbrunst-Alm vagy más néven Enzian Hütte, így is emlegetik a sok apró encián miatt, ami itt nő. Már májusban megkezdik a nagy tölcséres kékek, melyeket követnek a többiek.

Gondosan bekerítve a rendezett hütte, kis csobogó kúttal fából, a kerítés egy oszlopán egy elhagyott gyerek bakancs. Az épület fala szép fehérre mázolva, fa zsalugeteres ablakaiban muskátlik nyíltak, gondosan összerakott hasított fák az eresz alatt, ahogy a tetőn sorakozó nehezék kövek. Minden olyan tökéletes, olyan idilli.

Kedves és beszélgetős fogadósné, napsütötte házoldal, teli padok, asztalok. Mindenki csendesen élvezte és szívta magába az energiát. A napsugarak egyre erősebben sütöttek, árnyékba húzódtam. Néhány szót váltottunk egymással, ki melyik úton jött, milyen az út minősége. Hamarosan előkerültek ugyanazon túrakönyvek, mint a miénk. Rövid small talk, majd újra csend.

Valaki készülődik

Szártalan bábakalács

Indulás előtt felmentünk a közeli emelkedő derekáig. Innen jól láttuk, hogy lenn a völgyben kacskaringózik a Tiroler Ache folyó.

Tiroler Ache

Ez a hegyoldal is tele volt enciánokkal. Hihetetlen, ide vissza kell jönnünk jövőre is, amikor a kék nagytölcséresek nyílnak!

“Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál” Müller Péter

MerkenMerkenMerkenMerken