"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017-11-20

Bhután - a boldogok királysága

“Ahogy a zászlócskák az erős szélben lengedeznek, úgy bíznak a bhutániak a hitükben és hangsúlyban élnek a természettel.”




A pénz-irányító mai világban van egy (reményeim szerint több is) hely bolygónkon, ahol a boldogok királysága él. Paradoxon módon - vagy épp nem - szegénység, némiképp elszigeteltség jellemző erre a pici országra.
Az India és Tibet között meghúzódó buddhista királyság, Bhután 700.000 ezer lakossal, nagyságát tekintve kisebb, mint Svájc és az ország legnagyobb része a Himalája egy része, lakosainak 80 %-a földművelő.
Míg más államok a gazdasági növekedésre törekednek, addig Bhután a boldogságra. 

A film készítői elindultak és bejárták az országot keresve a boldogságuk titkát. Megkérdeztek sátorban élő félnomádokat, hegyi házakban és városokban élőket, majd egy minisztert is mi az ami őket boldoggá tesz. 

A fővárosban, Timpu utcáiban nem látni külföldi reklámtáblákat, nem találni fast food éttermeket. Az állam kiűzi az idegen konzumokat. A világ egyetlen országa, ahol nincsenek közlekedési lámpák, rendőr irányít - a közlekedők ne mérgelődjenek a piros lámpa előtt...
A nem épp veszélytelen hegyi utak hajtűkanyaros szerpentinekkel tűzdelve. A természetre való tekintettel tilos alagutakat építeni. 

A családok gyakran nagy családokban élnek (nagybácsikkal, nagynénikkel együtt).
Nemi egyenlőség van, házi készítésű vaj, sajt mindennapi eledelük, erős paprika, rizs szintén napi fogyasztásban, az ételeik egyszerűek. Nem láttam a filmben túlsúlyos embereket.
Élelmiszerük nagyrészét maguk termelik, állítják elő (vaj köpülés 3-4 óra kézi munka) önellátók, nem ismerik a konzumtermékeket.
Nincsenek gazdagok (pénzügyileg) mégsem szenvednek hiányt semmiben.
Együttélve, összhangban használják a természetet, tudják, hogy mindaddig ellátja őket az, amíg nem viszik túlzásba.
Szűkös időkben támogatást kapnak a kormánytól, rablás, lopás nem jellemző az országban. Más országokkal ellenben nem háborúznak senkivel. Kisigényűek, megelégszenek azzal, amijük van.
A szarvasmarha nagy becsben, hisz a napi élelmük fontos eleme. Csak azokat a teheneket fejik, amelyek borjúval rendelkeznek. Csak annyi tejet fejnek le, hogy mindig maradjon az utánpótlásnak.
Fogyasztanak sertést, marhát, de sosem a saját állataik húsát - egy íratlan szabályuk.
Házaikat buddhista szimbólumok díszítenek, gyakori közülük a szerencse és jólét szimbóluma a fallosz. 

Az idegent érdeklőve veszik körül, a bizalmatlanságot nem ismerik. 

A 3.600 m-en sátorban élő félnomád nő szavai: nem hiszem, hogy az emberek a pénzükkel boldogabbak. (és nevet) Nincs világításuk, internetük - teljes önellátók. 1 óra a völgyből vizet hozni, jégcsapokat ropogtatni, tüzelőnek valót gyűjteni. Így telik el a gyerekek több napja. Kérdésre nehezen tudják a nomád gyerekek meghatározni mi is az ami őket boldoggá tesz - viszont tudják, a boldogság, mint egy madár, minél inkább meg akarjuk fogni, annál inkább elröppen előlünk. 

Egy 1.000 éves ház lakói. Alul az istálló, az első emeleten a lakrész, egy külön helységben az imaterem, ahol mindenki reggel és este a buddhista vallásuknak megfelelően imádkozik. (A figyelmes néző ebben az imaszobában a falon mégis megláthat egy naptárt (?) a falon, rajta a világ legnagyobb autógumi gyártója nevével. Az a fránya reklám csak beszökik.)
A férfi szavai: Boldognak lenni számunkra a meleg fedél a fejük felett és az élelmünk. Az életünk maga már a boldogság, ami a saját kezünkben van, mi formáljuk, keményen dolgozni, hogy elérjük, amit szeretnénk. 

Az ország boldogságindexe kifejezetten magas. Nemcsak az emberek pozitív beállítottságából adódóan, hanem a kormány erőfeszítéseiből is tevődik ez az index.
Egy miniszter szavai: a bruttó nemzeti boldogság projekt bevezetése egy kiegyensúlyozott boldog élet fenntartása anélkül, hogy a Földünket tönkretennénk. A kormány fő programja az ökorendszer védelme, a hagyományok megtartása, a lakosok boldogsága

Az ország fejlődése visszafogott, minden új dolog bevezetése előtt feltesszük a kérdést boldogabbá tesz ez bennünket? Gazdagabbá bizonyára, de boldogabbá is? Talán több információhoz jutunk, de okosabbak és bölcsebbek leszünk e tőle? 

Nyilvános helyeken, megmozdulásokon a népviselet kötelező.
A művészetek terén elsőosztályú képzésben részesülnek a tanulók. Az egyetemek ingyenesek. 21-25 Euro költőpénzt (nem derült ki milyen időszakra) kapnak a kormánytól.
Egy egyetemista szavai: boldog vagyok, hogy ebbe az országba születtem.
A különleges talentumokat külföldi tanulmányoknál is támogat a kormány.
Az egészségügyi ellátás a kórházakban alanyi jogon ingyenes és ez törvényben is foglaltatik. 

Érdeklődnek - különösen a koreai - más kultúrák iránt is.
Boldogságuk egy újabb titka a kultúrájukban keresendő, tudják saját magukat szórakoztatni. A gyerekeknek nincs szükségük drága játékokra vidámnak lenni.
Életfelfogásuk az, ami azzá teszi őket amik!
Nem sietnek, nem rohannak, élvezik a pillanatot! Szeretnek együtt játszani, ünnepelni, időt egymással eltölteni, megosztani egymással mindent - ez is boldoggá teszi őket. Belső elégedettségük vallásukból is fakad. Az imamalom forgatása szerencsét hoz nekik, naponta többször is imádkoznak. Hisznek a halál utáni életben, a halál nem veszteség számukra.
A 3.000 m felett álló Taksham szent templomot minden bhutáninak legalább egyszer látnia kell, ez az ő zarándokutuk.
Szinte mindenki buddhista az országban, több a szerzetesük, mint a katonájuk.
Az itt élő embereknek a buddhizmus nem egy vallás, sokkal inkább világnézet, része a mindennapjaiknak. 

“A buddhizmus filozófiai, illetve gyakorlatalapú világnézet és vallás, az i. e. 6. században jött létre Indiában. Buddha valamikor az i. e. 6. és 4. század között élt. Megvilágosodott tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait, azzal a céllal, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, elérjék a nirvána állapotát, és kiléphessenek az újjászületés és szenvedés örökös körforgásából.
Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. Buddha egy ember, aki legyőzött önmagában minden tudati elhomályosulást (zavaró érzelmet), szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével.
Buddha nem fektette írásba tanait, azok megismerése közvetítők útján terjedt. A tan folyamatosan változik a mai napig, kanonizálása a különféle iskolák által tartott zsinatok során történt.” Tehát fejlődik, hisz nem vallhatjuk ma 2017-ben azt, amit 1000 vagy 2000 évvel ezelőtt, mi emberek is mások lettünk, mint 1000 vagy 2000 évvel ezelőtt, mi is változtunk.

“A buddhizmuson belül a filozófiai és pszichológiai tanítások hasonlóságot mutatnak a modern tudományos és filozófiai elképzelésekkel.”

“A buddhizmus néhány népszerű koncepciója köthető az evolúció, kvantumelmélet és kozmológia tudományaihoz.”

“A buddhizmus egyik fontos tanítása a középút.”
Mindig a középút megtalálása, annak betartása a legnehezebb, legyen az bármi az életünkben.

(Buddhizmus idézetek Wikipédia).

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó film, élvezettel néztem másodszor is. De sajnos nem tudom elképzelni, hogy a felpörgetett életvitelű európai ember valaha is képes lenne "leutánozni" őket - pedig talán nem ártana. De legalább néhány aprócska "trükköt" eltanulhatnánk tőlük - szerintem hasznunkra válna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a meglátásom, csak a teljes csomag működhet. Mi az a pár dolog, amit ha át is vennénk működne? Csak a teljes szemlélet, életfilozófia működhet így, az egyes emberek ilyen irányú próbálkozásai kudarcba fulladnak.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Nagyon. Mióta láttam ezt a filmet csak ez foglalkoztat.

      Törlés
  3. hmmm...legelső gondolatom, milyen jó lenne ott élni. Második gondolatom, meddig bírnám vajon, az elkényelmesedett városi élet után.
    Mindenesetre csodálatra méltóak!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony nekem is beugrott ez is. Oda születni kell, bár sokmindent meg lehet szokni, főleg, ha tudatosan állunk hozzá mit vesztünk és mit nyerünk.

      Törlés
  4. Érdekes kérdéseket vet fel Bhután. Több helyen olvastam róla, és van, aki a boldogság országaként mutatja ki, mások diktatúrát látnak benne (igen, ilyennel is találkoztam... sajnos nem emlékszem, hol, így nem tudom idetenni a hivatkozást).
    Az a te cikkedből is lejött, és más írásokból is, hogy egészen biztos, hogy a bhutániak mentesek valamitől, ami sajnos a világ többi részét megfertőzte: a mohóságtól. Ez kicsit hasonló ahhoz, amit a dánoknál láttam (akik nem épp tradicionális ország, hanem szeretnek haladni a hipermodern áramlatokkal): hogy ha az ember megtanul megelégedni azzal, ami van, akkor rátalál a boldogságra. Szóval azt hiszem, nem az a lényeg, hogy egy adott közösség használja-e a technikai fejlődés vívmányait, vagy sem, hanem hogy milyen eszmeiséggel teszi.
    Amit még hangsúlyosnak éreztem a bhutániakkal kapcsolatban a cikkedben, hogy úgy tűnik, ők sokkal tudatosabbak arra, hogy a tetteik, választásaik milyen messzemenő következményeket hoznak. Pl. a reklámokkal etetés, az ipari állattartás termékeivel etetés meghozza a böjtöt... de a nyugati kultúra emberének fuldokolnia kell, hogy erre rájöjjön, a bhutániak meg egész egyszerűen tisztában vannak ezzel.
    Érdekes kérdés, hogy ez a tudatosság hogyan alakult ki. Mivel elég sok buddhista ország van, ahol a tudatosság nem ilyen magas szintű, sőt időnként buddhista szerzetesek botlásairól is lehet olvasni, nem tulajdonítanám ezt pusztán a buddhista vallásnak/filozófiának. (Pláne, hogy pl. a kereszténység kontemplatív, misztikus irányzatában is sok olyan gondolat fellelhető, ami a buddhizmusban is jelen van, csak a kereszténység fősodrába ezek kevéssé kerültek be.)
    Érdekes lenne megvizsgálni az ország uralkodó osztályát - gondolom, ott is van ilyen :) Hiszen vagy a fejétől bűzlik a hal, vagy a fejétől illatos... :) És hogy mi módon szelektálódott az uralkodó-vezető elit, hogyan képződött-kulturálódott, hogy ilyen útra vitte a lakosságot...

    Szóval sok nyitott kérdés, sok rejtély van Bhutánnal kapcsolatban. Remélem, néhány antropológus beköltözik/beköltözött oda néhány hónapra, és a nyilvánosság elé tárják a válaszaikat. Vagy ki tudja, lehet, csak a kérdések sokszorozódnak itt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom amit Bhutánról olvastam, láttam mindenütt a boldogság országaként mutatják (állítják) be és én szeretném remélni, hogy ez így is van. Ugyanakkor megértem egy bizonyos fokig azokat is, akik diktatúraként emlegetik az arany kalitkát.
      A kérdés mindig az szerintem, hogy mi a végeredmény, ha a cél szentesíti az eszközt, akkor inkább választom ezt a fajta "bezártságot" - mondom én, aki szabadon (?) él - bár, ha őket megkérdeznénk és szívből válaszolnának, lehet nem így választanának. Hisz nem ismerik a másik oldalt és köztudott, hogy a szomszéd zöldje... De, ha ismerjük a lehetőségeket, már könnyebb a választás.

      Biztos vagyok benne, hogy az uralkodó osztálynál kellene kezdeni a vizsgálódást, hogy megtudjuk a "hogyan is alakulhatott ez ki?" kérdésre a választ.

      Úgy látom nem olyan könnyű oda csak úgy beköltözni és vizsgálódni, pedig számunkra ez igen érdekes lenne!

      Köszönöm Elvira a tartalmas hozzászólást! Lehet most már Dánia felé fordítom az érdeklődésemet..? Már anno is megmondták "valami bűzlik Dániában..." :-)

      Törlés
  5. Magvas témára magvas hozzászólás :)
    Amúgy én azt tippelem, a helyiek többsége a "bruttó nemzeti boldogság" programot választaná magától is... Talán a külföldiek nem mind, mert más a szocializáció. És mert nem is könnyű boldognak lenni... Mert ha az ember összességében boldog is, attól még lehetnek problémák pl. az emberi kapcsolataiban, de a boldogságba nem fér bele pl. a másikra mutogatás vagy a passzív agresszió. Lehet, hogy valaki a szocializáció során a boldogságot csökkentő reakciókat és attitűdöt sajátított el. Szóval a boldogság, szerintem, valaminek a folyamatos gyakorlása :)
    Dánia is érdekes téma, és ki tudja, talán vannak párhuzamok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a szakember megvilágítását! Bizonyára gyakorlás kérdése is a boldogság, de főleg egy arra fogékony neveltetés is, ahogy pl. a bhutániak teszik.

      Törlés