A hétvégét a barátainknál töltöttük és hazafelé betértünk egy régen kedves városunkba, az Inn-folyó gyöngyszeméhez.
Városi futóversenyt rendeztek a belvárosi sétálóutcát lezárták, nagy volt a hangzavar. Ezt kikerülve a csendesebb, színes utcákban nézelődtünk. A város részletes leírását még több képpel itt olvashatjátok tőlem.
Az Inn-folyón átívelő Vörös-hídon át a belvárosba mindig egy kalandos utazás a múltba. A 13. századi városi jogokkal rendelkező települést a különböző stílusjegyekkel az árkádok, egykori városvédő kapuk, tornyok, szobrok, falfestmények, kutak, napórák, a színes cakkos homlokzatok teszik különlegessé és varázslatossá.
 |
| Az Inn kapu belső oldala |
Megszámlálhatatlanul sokszor jártam már a városban, de még mindig vannak dolgok, melyek eddig nem tűntek fel, mint a legrégebbi gótikus temploma melletti napóra. Természetesen bekerült a gyűjteményembe!
“A hagyomány a tűz megőrzése és nem a hamuhoz való imádkozás.” Ulrich Haass
Nem mondod, hogy egy ilyen gyönyörű napórát eddig még nem szúrtál ki?! Te, a napóra-gyűjtő...
VálaszTörlésAz az idézet a végén nagyon jó! Elraktározom 😉
Látod, így el tudok veszni a részletekben, hogy nem veszek észre ilyen szép napórát. :-D De az is lehet, hogy annyi itt a látnivaló, hogy ahhoz több alkalomra van szükség. ;-)
TörlésMost a borostyános, íves kaput emeltem ki magamnak :)
VálaszTörlés:-)
TörlésNekem az a kis, imára kulcsolt kezű gnóm lett a kedvencem :-) Olyan mosolygós szeme van !
VálaszTörlésAzt mondod? Én inkább kis gonosznak látom. :-)
TörlésMi is pár éve voltunk. Nekem nagyon tetszett. te több részletet kiszemezgettél, mint én (falakon stb.)
VálaszTörlésSokszor jártunk itt is és még mindig vannak ismeretlen apró részletek.
Törlés