"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2018-07-11

Sztereotípiák nélkül a müncheniek tava 1.

Őszintén be kell valljam évekig mostohaként kezeltem a bajorok egyik legismertebb tavát, a Starnberger See-t. Nem kedveltem, mert összehasonlítva a Tegernsee és a Chiemsee-vel szemben nincs sok belátható partja, sétára hívó hosszú szép promenádja, ezért aztán nem is igen kerestük fel olyan gyakran, mint a két másikat. Éveken át megmaradt nekem mostohának. Itt volt az alkalom ezen változtatni, egy újabb esélyt adni és egy másik szemszögből - ítéletek nélkül - nyitottan újra felfedezni, a szépet keresni.
Tégy csodát, a tó meghálálta - legalább is a déli és nyugati oldala - és meg is ajándékozott vele!


Bad Tölz - híres a csodásan festett homlokzatú házairól is - települése felől érkeztünk és ha nem is tudtam volna, hogy hamarosan elérjük a tavat - ezúttal tavakat - akkor is egyértelmű lett volna a lápos, nádas területek láttán, - itt víz van. 
Penzberg településén áthaladva azonnal feltűntek a kis tavak, egy kemping, a nádas a növény és állatvilágával. Nyomós ok, hogy megálljunk és szétnézzünk. Milyen jól is tettük!

Penzberg címere





A főúttól nem messze tettük le az autónkat és gyalogosan folytattuk az utat tovább. Végtelen csend, száradó széna illata lengte be a környéket. A távolban az egyik tó strandja felől kacagás hallott, a kemping mellett elhaladva mindenki a csendet és jó levegőt élvezte.




A tavak főleg halastavak, annak 98 ha környéke Penzberg tulajdona, kikapcsolódási üdülőhely 1996 óta.
Egy hatalmas tölgyfa alatt jól esett elrejtőzni a napsugarak elől. Méretes törzsét, melyet ketten sem értünk át, találgattuk vajon hány éves lehet. Mellette egy tábla azonnal elárulta több mint 200 éves, ez évben kapta meg a település első természeti emlékműve címet.

A környéken egykoron bencésrendiek éltek, majd apácák. Egy fogadó és egy kávézó is van a közelben - egy kis zöld Paradicsom halas tavakkal. Tölgyfák és gyümölcsfák gazdagítják a kaszálókat.


Odébb megbújni láttam valamit a földön és egy szintén tölgyfa törzséből faragott medvére bukkantam. Mellette a magyarázó tábla ő a község medvéje, a penzbergi Penzbär.



Nem győztem kapkodni a tekintetem, annyira csodás itt a vidék, zöld és kék színek váltakozása. Az egyik kaszáló rendjeinek sora a fák mögötti fazsindelyes, hagymakupolás hófehér kápolna felé mutatta nekünk az utat.



Hub kápolna 


Mi más, mint egy hatalmas kő áll mellette
A zárt ajtók rácsos üvegen át tudtam bekukkantani.




Mint itatóspapír a tintát, hagytuk, hogy mi is magunkba szívjuk a környék minden apró részletét, illatát… lassan sétáltunk vissza az autónkhoz és folytattuk az utat a Starnberger See-hez.



Folyt. köv.

6 megjegyzés:

  1. Múlóban a nyár...látom kaszálják a szénát = vagyis készülnek a télre. Kár, hogy széna-illatot nem tudtál a bloghoz mellékelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az nagy kár. Talán a jövő megoldja ezt a problémát is. :-)

      Törlés
  2. Nagyon jól tettétek, hogy adtatok még egy esélyt a helynek! Nagyon szép!
    (Megjöttünk szabiról, igyekszem pótolni az elmaradásaimat. ;-) Nem ígérem, hogy mindent sikerül megnéznem, de igyekszem!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy újragondoltam és a tó északi része a "fővárossal" még hátra van. Mármint az új szemlélettel, mert korábban már jártunk ott is.

      Törlés
  3. Elmosolyodtam az aleső sorokat olvasva, mert hasnlóképp érzek a tóval kapcsolatban, Nekem is inkább Tegernsee vagy Ammersee jönnek be. A Stranbergersee-hez nem szeretek kirándulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, pedig én most megtaláltam benne is a szépet. Más, mint az említett másik tavak.

      Törlés