Harangvirágok közt 1.333 m-re

Egy egyszerű vasárnap reggelt sokféleképpen lehet emlékezetessé tenni. Mi úgy gondoltuk, hogy korán kelve a hegyekbe túrázunk egy reggeliért, majd továbbmegyünk 1.000 m fölé.

Előző hétvégén Samerberg közelében láttuk a Doagl Alm (1.000 m) reggeli ajánlatát és szerettük volna kipróbálni.

Svédasztalos reggeli (9,90 Euro - ami beléd fér, bár senkit sem láttunk visszaélni a lehetőséggel), ami tartalmaz mindent az asztalról és hozzá egy ital. Bőséges volt a reggeli, különösen finom, helyi bio-sajtokkal, bio-tojással (vegyszer mentes, természetes termékek) kínálták. Retek, répa, paradicsom és friss túrókrém, már csak joghurt gyümölcsökkel müzlivel és én jól is laktam. De volt még felvágott, kenőmájas és süti is, citromos víz, narancslé. Szerintem nem utoljára reggeliztünk itt!

Kis pihenő után elindultunk felfelé a következő hüttékhez, amit előző héten kifigyeltünk magunknak.

A fűben már jól láthatóak voltak a szártalan bábakalácsok, hamarosan kezdik ezüstös virágjaikat bontogatni, ahogy a bogáncsfélék is.

A köves gyalogút hirtelen lépcsőfokosra váltott. Az Alpok Egyesület hosszan kiépítette és egyre meredekebben haladtunk felfelé. A hegyoldal ezen része szélvédett déli oldal, megkűzdöttünk a napsugarakkal is, hamar a fejünkre kerültek a cappy-k.

Ezúttal rezgéstelen rezgők

A gyalogút mentét kövek, szikladarabok övezték két oldalról. Közöttük apró harangvirágok kéken mutatták az utat felfelé. Volt, hogy a repedések közt nyílt egy-egy csokornyi. Szívóssága elgondolkodtatott. A tűző nap felmelegíti a köveket és ez a hegyi virágnak meg sem kottyan. Nyár végén, mikor az éjszaka igen lehűl a levegő, azt is bírják. Hálás kis harangjaik hol kéken, hol lilásan nyíltak.

Visszatekintve a megtett útra tágult a látókörünk, kies kilátás nyílt a közeli hegyekre, az Alm-ra, ahonnan reggeli után elindultunk, Simssee tavára, sőt a Chiemsee egy darabjára is. Innen már nincs messze a Hochries (1.568 m) csúcsa, ahol pár éve gyalog is jártunk, láttuk a felvonót is.

Doagl Alm, a reggeliző hely 

Felvonó a Hochries-re (1.568 m) 

Siemssee 

Felhők, sorakozó!

Találkoztunk egy hegyi farkassal is... :-)

Ezen a magasságban ráakadtam egy számomra új, kis sárga virágra, talán a molyhos napvirág lesz.

Elértük a Seitenalm (1.333 m) szintjét, mely nem nyitott a közönségnek, pedig jó lehet a ház előtt üldögélni. Mellette egy istálló és hozzá vagy egy tucat ifjú tehén.

Seitenalm (1.333 m)

Háttérben a Simssee 

Itt megpihentünk az út szélén és élveztük a kilátást. Fejünk felett siklóernyősök hangtalanul suhantak el, csak a ránk vetett árnyékuk jelezte épp a fejünk felett haladtak. Minél messzebbről figyelhetjük meg a témánkat, annál áttekintethetőbb lesz és szebb is...

Míg ejtőztünk jött egy csapat “nem idevalósi” és rácsodálkoztak a szép kilátás mellett a csordára is. Ők az itató mellett táboroztak le.

Majd egy hirtelen jelre talán, trappolva, rohanva jöttek le az ifjonc tehenek a hegyről, épp az irányunkba. A fűből hátranézve figyeltem őket, mikor egy kiszúrva magának jött felém. Ott ültem az út szélén, alattam a mélység. Ennek fele sem volt tréfa, felugrottam és fedezékbe mentem. Ezután a férjemet vette szemügyre. Minden félelem nélkül egyre közelebb ment, szimatot vett és - gondoljuk mi - megizzadt sós karját elkezdte nyalogatni. :-D Hihetetlen milyen hosszú nyelve van egy tehénnek! Úgy kellett őt eltuszkolnia magától. Ezután az “idegeneket” vette célba, akik körbevették az itatót. Szóltam nekik, azért jönnek, mert inni szeretnének, jelezve, adják át a terepet a jogosultaknak. Mire ők: “áá, nem inni jönnek”. A nyalogatós tehén hátulról beleharapott a kendős hölgy nadrágjába, aki elvesztette egyensúlyát a meglepődéstől és lecsüccsent. A kérődző pedig hozzájutott ivóvízéhez.

Tanulság: egy tehén is tud kutyául viselkedni és ha szomjas a vízért sokmindenre képes. :-D