Egyre több jel árulkodik arról, hogy az ősz már nincs olyan messze, legalább is itt az Alpok alján. Érnek a zamatos erdei szamócák, pirosodnak a bogyók és lassul a pillangók röpte.
A mi hegyünk -ön egy rövid túrát terveztük be arra a napra. Az út ca. 45 perc a Doagl Alm-ig (1.000 m) a samerbergi parkolótól, ahol már vagy 3 éve nem jártunk. A túra babakocsival is megjárható a kocsinyom szélességű úton (teszik is többen), mi a meredekebb, kavicsosabb útvonalat választottuk az erdőn át.
A mi hegyünk -ön egy rövid túrát terveztük be arra a napra. Az út ca. 45 perc a Doagl Alm-ig (1.000 m) a samerbergi parkolótól, ahol már vagy 3 éve nem jártunk. A túra babakocsival is megjárható a kocsinyom szélességű úton (teszik is többen), mi a meredekebb, kavicsosabb útvonalat választottuk az erdőn át.
 |
| Megfáradt potyautas |
Az erdőből kiérve keresztezi a két út egymást és a széles nyomvonalon haladhat mindenki tovább a hegyi fogadóig.
Nyílt a hegyi kakukkfű és ontotta finom illatát, a hasonló színű vízi menta és a vörös here. Egyetlen sárgán nyíló a kis ökörszem lógott csak ki a lila-sorból. Megjelentek már a vörös bogyósok is.
Hamarosan virágot bont a lómenta is, mely ugyan minimális mentholt tartalmaz, mégis tenyeremben megdörzsölve két levelet sokáig tudtam inhalálni mentolos-fűszeres illatát.
Arra emlékeztem a fogadóból, hogy nem hagyott különösebben mély nyomot bennem. Jó, hogy ismét arra mentünk! Sok kis változás történt azóta, - közben az jutott eszembe, milyen kevés is elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat - gyerekeknek kis játszótér került kialakításra, több asztal és pad került az alm köré, piros napernyőkkel virágokkal teli ablakok, kedves gyors kiszolgálás és vasárnaponként délelőtt 11 óráig svédasztalos reggeli (9,90 Eu/fő) várja a korai túrázókat. Az utóbbiról lemaradtunk, de a délutáni sütire jókor érkeztünk. Frissen sült omlós szilvás lepény (Zwetschgendatschi), az idei első, ami szintén őszi emlékeket mosott a napos-felhős kellemes időbe.
 |
| Szilvás lepény, almás rétes, rádler és sör |
 |
| Gyöngyházlepke |
Odaát, a Hochries (1.568 m) hegye lassan szürke felhőkbe burkolózott és a pillangók még lassabban repkedtek...
 |
| Legközelebb őket is megcélozzuk |
 |
| A távolból a Hochries (1.568 m) |
 |
| A felvonó középállomása és a csúcs 1.568 m-en |
Bizony, akármilyen hihetetlen én is érzékelem a kertemben, hogy a "félidőn" túl vagyunk, indulunk befelé a télbe - bármennyire is 30 fokot mutat a hőmérő. Ó az én reggeli madárdalom... hol van az már... hallgatnak ők is...
VálaszTörlésSzép utatok volt és azért még mennyi szép virág van ! A hegyekről már nem is beszélve. Őket nem nagyon érdeklik az évszakok....
Nálunk még van a hajnali 4 óra utáni ébresztő, még belehúznak, de már koránt sem olyan intenzitással.
TörlésNahát, mennyi pillangó! 💖
VálaszTörlésAz a ❤ alakú fatároló nem új, arra emlékszem. Volt már egyszer egy bejegyzésben. Már akkor is nagyon tetszett. 😊
Sok és elég lassúak ahhoz, hogy jól lehessen őket fotózni. :-)
TörlésJó a memóriád, de az a ❤️ alakú fatároló, egy másik, Garmischban volt. :-)
A nyitó mondat, hogy "az ősz nincs is olyan messze", egészen megijesztett, de ahogy végignéztem a képeket, megértettem, mit jelent. Igazi nyári hangulatuk van, a termésekkel, a viharfelhőkkel, még ha nem is csattan ki rajtuk a napfény... Sőt, éppen ezért :)
VálaszTörlésPicit úgy éreztem felgyorsult a természet, vele a világ.
TörlésMa hallom a hírekben, hogy hamarabb érnek be a gyümölcsök, a kaszálnivaló széna elfogyott. Ez a forróság is sietteti a nyár gyümölcseit, szó szerinti értelemben is.