“A természet gyerekei vagyunk..."

Eső utáni erős párában, olykor napsütésben indultunk egy túra light-ra a Tregler Alm-hoz. Menni kell, az erdő hív. Az erdő egy terápia, ahogy én hívom erdő-terápia. Tudósok által kimutatott tény, hogy az erdő fizikailag és pszichikailag is jó hatással van ránk. Ha akarjuk, ha nem, csak ott kell lennünk. A legjobb persze, ha körbeveszzük magunkat fákkal, nap mint nap. “A természet gyerekei vagyunk, és ha a természet beszél illik meghallgatnunk.”

Fényesek és sötétek a bodza bogyók, a mohák közül tolakodnak a gombák, illatuk terjed, még ha sokszor nem is látni, de most már ők lesznek porondon. Halkan jön az ősz.

Nézek jobbra, nézek balra mindenütt az ősz jeleit látom.

A parkolónál, ahonnan indultunk készülődik egy régi kor bemutatása. Egykori szénbányák nyittatnak hamarosan meg, bemutatva a szén útját hozzánk. Ezennel a túrázás bővül némi ismeretterjesztéssel is. Főleg az utókornak lesz érdekes látnivaló.

Egykori akna bejárata, hamarosan megnyílik

Rövid távon társunk is akadt, míg felfelé ballagtunk - hűséges hordozó, bizonyára társ is.

Visszanézve és összehasonlítva korábbi túráinkat ehhez a fogadóhoz, látni a különbségeket. Négy éve ekkor már rengeteg gombát találtunk. Idén - az eső hiánya, a szárazság - nem késztette őket a felszínre. A virágok is elnyíltak már, a szárazabb idő rövidebb életet adott nekik, korábban hosszabb időre tolódott a pompa.

Felérve a 951 m-re felhők vontak szürkés fátylat a völgy fölé. Betértünk egy frissítőre. Az üdítő rádlert meleg tea váltotta fel.

Almás rétes vaníliamártással

Kijőve - mint az almás rétesünk - úgy sodródtak össze a felhők is és tűntek el a semmiben...

„Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.“ Mikszáth Kálmán